2016. június 21.
Először szervezett nemzetközi konferenciát a BME az úszóművek szakértőinek.
„A mi mérnöki közösségünk az összetett technológiai kihívásokat szereti, amelyeknél a Műegyetem összes kara együttesen segítheti az elmélettől a szabadalomig terjedő folyamatot” – hangsúlyozta a BME rektora a „Vízre építünk…” című szakmai konferencia köszöntőjében. Józsa János a különböző egyetemi szereplők példás összefogását emelte ki az úszóművek fejlesztése technológiai kihívásaival foglalkozó rendezvényen, hozzátéve, hogy ipari szereplők felkérésére dolgoztak együtt az egész világon egyre fontosabbá váló szakterület elméleti és gyakorlati kérdéseinek kimunkálásán.
A vízpartok melletti területek gyakran végesek és további bővítésük sok esetben nem kifizetődő: úszó szigetek kialakításával azonban új lakóházak, közintézmények, sőt, akár sportpályák, parkok és sétányok is születhetnek. Budapestnek a múltban élő kapcsolata volt a folyójával – a korszerű úszómű-megoldásokkal ez az állapot felújítható: a Budapest 2030 hosszú távú városfejlesztési koncepció megalkotói a belvárosi Duna-partokat vonzóbb, sokszínű és színvonalas kikapcsolódási lehetőségeket nyújtó területekké alakítanák. E városfejlesztési koncepciók kulcsszereplői lehetnek az úszóművek.
kép forrása: http://duna.budapest.hu/
Az úszóműveket napjainkban általában vasbetonból készítik: ezek fejlesztésének fővárosi lehetőségeiről és korlátairól tartott előadást Kollár László tudományos és innovációs rektorhelyettes, a Hidak és Szerkezetek Tanszék egyetemi tanára. „Hajó vagy épület az úszómű?” – tette fel a kérdést a kutató, érzékeltetve a tervezési feladat összetettségét, amely a méretezés elméleti kérdéseitől az engedélyeztetési procedúráig tart.
Kollár László és munkatársai két évvel ezelőtt kezdtek foglalkozni úszóművek – elsőként egy úszó sportpálya – tervezésének kérdésével. A több tanszék szoros együttműködésével – Dunai László, a BME Építőmérnöki Kar dékánjának vezetésével – zajló projekt első fázisában a már megvalósult nyugat-európai példákat tanulmányozták (e kapcsolatok eredményeként külföldi szakemberek is szerepeltek a konferencia előadói között).
A kutató kitért a geometriai, a terhelési és az anyagtudományi problémákra. A Dunára tervezett vasbeton úszóműnek közel három méter magasságúnak kell lennie ahhoz, hogy egy szintje teljes kihasználással működhessen. A függőleges terhelés mellett sok egyéb tényező hat a szerkezetre, ilyenek például a rajta tartózkodók tömege, a hőingadozás, a folyó árvizei, áramlatai, jégzajlásai stb. Mindezeket figyelembe kell venni a tervezésnél, és az egyes részeket rugalmas kapcsolódási pontokkal kell összekötni.
Az úszóművek engedélyeztetési eljárása is meglehetősen bonyolult.
|
A világ számos országában már létező, folyókra és tengerekre épített megoldásokat mutattak be a konferencia külföldi vendégei. Mark van Ommen a hollandiai Floatbase cég képviseletében beszélt, Jan Willem Roël pedig a Flexbase vállalat munkáját ismertette. „Együtt élni a vízzel, nem harcolni ellene” idézték a holland szakemberek hitvallását, amely a tengerhez alkalmazkodni kényszerült nép több évszázados tapasztalatán alapszik. A németországi fejlesztéseket és technológiákat Martin Förster (AMF Architekten) ismertette. A széles tevékenységi körű cég egyik lényeges szakterülete a vízre épített épületek tervezése. A hazai előadók közül Nagy Béla (MŰ-Hely Zrt.) Budapest és a Duna kapcsolatáról szólva rámutatott arra, hogy a folyó humánökológiai rendszerként az elválaszt-összeköt és a lehetőség-feltétel fogalompárokkal ragadható meg. Dóczé Péter (Finta és Társai Építész Stúdió Kft.) a moduláris úszómű-rendszerekről tartott előadásában korábbi terveket – pl. egy lakóhidat – is ismertetett Vesmás Péter (Tér és Forma Szeged Építéstervező Kft.) a Szegeden található NOÉ öko-lakóhajó tervezéséről és gyakorlati megvalósításáról, Borbély Pál pedig (Biopolus Kft.) az integrált városi infrastruktúra-rendszerekről tartott előadást. |
HA - TJ
Fotó: Philip János
Nyitókép: http://duna.budapest.hu/