Véget ért a négy évig tartó Tudomány Határok Nélkül program, amelynek keretében több mint nyolcszáz brazil diák választotta a Műegyetemet.

„Ez a kezdeményezés briliáns ötlet.  A legjobb jellemzője a tudománynak, amit nem lehet korlátok közé szorítani” – jelentette ki a Műegyetem rektora a negyedik, egyelőre utolsó, mintegy 142 tagot számláló brazil csapat búcsúztatóján. Józsa János a Gellért Szálló dísztermében tartott ünnepségen hangsúlyozta, „hazatérve bebizonyítjátok, hogy Magyarország meghozta a fejlődéseteket. Néhányan már kisebb lépést tettek a kutatások irányába is, amit véleményem szerint nem lehet elég korán elkezdeni.”

„Bár ez a program véget ért, keressük az újabb lehetőségeket. Augusztus elején utazunk San Pauloba egy egyetemi együttműködést aláírására” – jelentette be a Műegyetem rektora.

„Hatalmas ereje van a diákok mobilitásának” – tudatosította Veszprémi Károly, a BME oktatási rektorhelyettese, akinek beszédét a hidak inspirálták: „nem csak két partot, hanem átvitt értelemben nemzeteket, kontinenseket is összekapcsolnak.”

„Amikor megérkeztetek, ez csak egy távoli, pici ország volt. Mára egy tündöklő pont lett a szívetekben és a térképeiteken. Meggyőződésem, hogy használható tudásra tettetek szert a BME-n töltött szemeszterek alatt. Lehetőségetek nyílt megismerni egy másik kultúrát, történelmet, miközben diáktársaitokkal barátságok szövődtek” – nyomatékosította. „Legyetek a nagyköveteink az iskoláitokban és a világban. Ajánljatok minket másoknak” – fordult a hallgatókhoz a rektorhelyettes.

„A brazil diákok rugalmasabbak, vidámabbak a magyar hallgatóknál, ugyanakkor méltó társak a problémák megoldásában” – jelentette ki Dvorszki László, a Nemzetközi-tudományos Csoport igazgatója. Úgy vélte, hogy a brazil hallgatók keményen dolgoztak az elmúlt egy évben. „Remélem, hogy visszatértek mesterszakos, PhD hallgatóként, vagy egy kutatás partnereként” – tette hozzá.

„Nem azért választottatok minket, mert ez volt a legegyszerűbb döntés, vagy, mert biztosra mentetek” – emlékeztetett Balogh Kitti, a Magyar Rektori Konferencia nemzetközi munkatársa. „Bíztatok benne, hogy jó döntést hoztok. Az eredményeiteket nézve és a jövőbeni terveiteket, lehetőségeiteket hallgatva igazolhatom: jól határoztatok, amikor Magyarországot választottátok.”

„Szerelembe estünk ezzel a gyönyörű várossal, ezzel az országgal” – vallotta be a brazil diákok nevében búcsúzó Deborah Kolstok Monteiro.  „Néhány héten belül mindannyian búcsút intünk új barátainknak, a BME-nek, a helynek, amit otthonunknak hívtunk. Ahogy egy évvel ezelőtt, most újra gondolkozunk: milyen lesz, amikor hazautazunk, amikor távol kerülünk a szeretteinktől? Másodjára lesz honvágyunk. Mára azonban megtanultuk, hogy ne féljünk a jövőnktől, hiszen mindig valami jó vár, ha nem is könnyű elsőre meglátni” – erősítette meg társait.

A legjobb eredményt elért hallgatók munkáját (40 kreditet teljesítő, minimum 4-es átlagú – a szerk.) oklevéllel jutalmazták. Az elismeréseket Józsa János, a BME rektora adta át.

Horváth György Ádám tanársegéd „Zöld diplomát” adott át Henry Dias Alvesnek (A BME Környezetgazdaságtan Tanszéke által kiállított bizonyítvány 5, a környezetvédelemhez kapcsolódó tantárgy elvégzésével szerezhető meg – a szerk.)

„1 egyetem, 8 kar, 4 brazil csapat, 805 tanuló, 3 év, 5190 e-mail” – sorolta fel különleges statisztikáját Balogh Valéria, a Nemzetközi-tudományos Csoport ügyvivő szakértője. Beszédében visszaidézte a közös kirándulásokat Magyarországon és a környező országokban, a sporteseményeket, a koncerteket és a vacsorákat. „Bármerre is jártunk, soha nem hallottam egyetlen rossz szót sem a viselkedésetekről. Mindig kedvesek, előzékenyek, szabálykövetők és beszédesek voltatok.” A „program édesanyjának” is nevezett felelős szakértő szerint az elmúlt négy év brazil diákjai „csupán abban voltak egyformák, hogy egyikük sem akart hazamenni”.

„Mintha tegnap lett volna, amikor elmentünk együtt az első közös programunkra, egy városnézésre. Ettől a naptól kezdve nem csak barátokká kezdtünk válni, hanem egymás családjává is” – jelentette ki a mentorgárda nevében búcsúzó Varga Annabella. „Remélem, élveztétek az itt töltött napokat, és visszaemlékezve életetek egyik legjobb szakaszának tartjátok majd a magyarországi szemesztereket. Örülök, hogy találkoztunk, különleges helyet foglaltok el a szívemben. Szeretnék köszönetet mondani a bizalmatokért, a kapott szeretetért és a barátságotokért. Az egész mentorgárda nevében kívánom, hogy váljon valóra minden álmotok.”

„A családom és a barátaim büszkék voltak rám, amikor bejelentettem: Európában fogok tanulni. De mindenki megkérdezte, hogy miért Magyarország? Volt néhány jó válaszom rá: nagyon jó egyetemre megyek, nem túl drága a megélhetés, könnyen utazhatok Európán belül… Ez mind igaz, de mára látom, hogy nem véletlenül jöttem ide: olyan kurzusokat hallgathattam a Műegyetemen, amelyekre otthon nem lett volna lehetőségem, és részt vehettem különböző laborprojektekben is, így rengeteget tanulhattam” – mondott köszönetet Nayara Azevedo de Castro Souza.

Az elmúlt egy év alatt sokat változtunk. Remélem, hogy valamennyien tényleg olyan emberekké váltunk, akik nem ismernek határokat. Emberekké, akik elég bátrak ahhoz, hogy megváltoztassák az őket körülvevő valóságot” – fűzte hozzá a brazil hallgató.

MA - TJ

Fotó: Philip János