Paks II telephely-vizsgálatának tudományos eredményeit mutatták be az Akadémián

Idén a föld- és a víztudományok álltak az MTA Közgyűlése utáni programok részeként rendezett tudományos ülés fókuszában.

„Lényegesnek tartjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia közösségét tájékoztassuk a Paks-II projekt elmúlt évének történéseiről” – hangsúlyozta Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézet egyetemi tanára, aki eddig a projektet a paksi atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős kormánybiztosként felügyelte, a „Telephelyvizsgálat a nukleáris biztonság szolgálatában” című előadásában, amely a „A Paks II atomerőmű telephely-vizsgálatának tudományos eredményei” című ülést nyitotta meg. A professzor emlékeztetett arra, hogy az Akadémián éppen egy éve tartott rendezvény idején még csak a telephely engedélyezésével kapcsolatos kutatások részeredményei voltak ismertek, ezért akkor főként módszertani kérdéseket jártak körül. Azóta a telephely-engedélyezés bonyolult folyamata lezárult, majd idén márciusban – lakossági konzultációk eredményeit is figyelembe véve –az Országos Atomenergia Hivatal kiadta a Paks II projekt telephelyengedélyét.

„Azért fontos külön kiemelni és bemutatni a projekthez kapcsolódó földtudományi vizsgálatok kimenetelét, mert ilyen volumenű, átfogó kutatási program nem gyakran történik, a régióban sem” – mutatott rá az előadások tematikáját alkotó földtudományi felmérések jelentőségére a professzor.

A telephely-engedélyezéshez kötődő vizsgálati program legfontosabb feladata, hogy felfedje a telephely jellemzőit, a tervezés során figyelembe veendő veszélyeztető hatásokat a nukleáris létesítmény releváns környezetéből. A lehetséges veszélyeket a szakemberek számszerűsítik, és igazolják, hogy a létesítést kizáró körülmények nem állnak fenn. A jelenlegi szabályozások előírják, hogy új atomerőművek esetében a természeti eredetű veszélyeket egy per százezer éves, míg a külső emberi eredetűeket egy per tízmillió éves visszatérési időig kell jellemezni és figyelembe venni a tervezés során. A természeti eredetű veszélyek jellemzését, és a kapcsolódó tervezési adatok meghatározását segítették a földtudományi vizsgálatok.

„A nukleáris létesítmények tervezése speciális feladat: nem elég meghatározni a mértékadó terheléseket, hanem széleskörű kezdeti események okozta eseményláncok által támasztott kihívásokat kell tudni műszaki eszközökkel kezelni” – ecsetelte a professzor. „Alapvető biztonsági célkitűzések, hogy a reaktorban lejátszódó láncreakciót hatékonyan szabályozni lehessen, a létesítmény mindig hűthető maradjon, és a radioaktív anyagot minden körülmények között a létesítményen belül lehessen tartani.”

A tervezéskor széleskörű tudás és tudományos módszertan segít abban, hogy az ún. komplex üzemzavar elhárítására is szülessen műszaki megoldás.

A telephelyvizsgálat nagy része a speciális, helyi adottságokkal kapcsolatos veszélyforrások felmérésére vonatkozik. A professzor előadásában külön kitért a földtani jellegű veszélyek sajátos – és a közvéleményt is komolyan foglalkoztató – esetére, azaz a földrengésre, amikor a kialakuló vízszintes erőhatás súlyosan károsíthat egy nem megfelelően tervezett építményt. Egyes helyeken a földrengés hatására felszíni elvetődés is kialakulhat, ami veszélyeztetheti az épület alátámasztását. A tervezés során figyelembe kell venni azt, hogy a telephely releváns környezetében milyen intenzitású földrengések és milyen gyakorisággal alakulhatnak ki. A földrengés tenger mellett cunamit, szárazföldön potenciálisan talajfolyósodást okozhat: utóbbi ugyan előfordulhat Paks környékén is, de az ma már a szakmai vizsgálatok eredményeként bevált mérnöki eszközökkel kezelhető.

Aszódi Attila az előrelátó tervezés példáiként említette a 2004-ben pusztító cunamit túlélt madrasi atomerőművet, valamint azt a közvélemény által kevéssé ismert tényt, hogy a hat évvel ezelőtti fukushimai baleset közelében fekvő három másik atomerőmű túlélte az eseményeket, az ott fekvő atomerőművi blokkok nem károsodtak jelentős mértékben. „A Fukushima-I atomerőműtől mindössze tizenkét kilométerre található Fukushima II-es atomerőműben részben az eltérő méretezési elveknek köszönhető, hogy el tudták kerülni a katasztrófát: a telephelyet magasabbra építették, a biztonsági rendszerek elhelyezését jobban megtervezték. A telephelyjellemzők helyes meghatározása, a meghatározott jellemzők alapján történő megfelelő tervezés, illetve a biztonsági rendszerek megfelelő elhelyezése rendkívüli módon befolyásolja tehát, hogy egy kezdeti esemény bekövetkezését követően milyen következményekkel kell számolni. Számunkra az volt a feladat, hogy a paksi beruházás tekintetében a telephelyjellemzőket és a vonatkozó tervezési adatokat kellő körültekintéssel határozzuk meg”. A hallgatóság kérdéseire a professzor elmondta, hogy a kiberbiztonsággal, a nagy utasszállító repülőgép létesítményre történő esetleges zuhanását, valamint a régi és az új blokkok együttes üzemeltetésével összefüggő hatásokat is figyelembe veszik az új blokkok tervezésekor.

A tudományos ülés szervezője a Magyar Tudományos Akadémia Környezettudományi Elnöki Bizottsága (KÖTEB), az MTA KÖTEB „Energetika és Környezet” Albizottsága, az MTA Földtudományok Osztálya, az MTA Műszaki Tudományok Osztálya, az MTA Fizikai Tudományok Osztálya és az MTA Agrártudományok Osztálya volt.

Az ülés levezető elnöke Ádám József akadémikus, a BME Általános és Felsőgeodézia Tanszékének egyetemi tanára és Horváth Ákos, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont főigazgatója (PhD) voltak. Megnyitó beszédet tartott Németh Tamás akadémikus, az MTA KÖTEB elnöke.

Aszódi Attila professzor nukleáris biztonságról tartott előadása mellett Józsa János akadémikus, a BME rektora mutatta be a Duna és a létesítmény kapcsolatát, Horváth Ferenc professzor emeritus a földtani, tektonikai kutatásokba, Tóth László szeizmológus pedig a földrengésveszély lehetőségeibe engedett bepillantást.

A hidrogeológiai kutatásokat Mező Gyula hidrogeológus, a külső veszélyek kezelését a korszerű tervezési gyakorlatban Katona Tamás János egyetemi tanár ismertette.

„A Paks-II projekt keretében megvalósított víztudományi kutatásaink kétirányú folyamatot eredményeznek: a mérésekből, gyakorlati tapasztalatokból megszületett elméleti tudás idővel visszahat a jövőbeli alkalmazásokra is” – hangsúlyozta Józsa János, az „Atomerőmű a Duna mellett” című előadásában. A BME rektora beszámolt azokról a modern hidrodinamikai modellezési eljárásokról, amelyeket a Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék kutatói alkalmaztak a létesítendő blokkok tervezésére mind árvíz, mind alacsony vízállás esetére. A javasolt eljárás több évtizedes vízhozam-idősorok statisztikai feldolgozásával segít meghatározni az árhullám vízhozamát és tartósságát, hogy a létesítmény a százezer évenként egyszer előforduló csúcsárvízszinttel szemben is ellenálló legyen.

A BME rektora rávilágított a kiterjedt kutatómunkára: a dunai hordalék-elkeveredéstől az örvénystruktúrák vizsgálatán át a jégtorlódás kialakulásáig.
Józsa János rámutatott az akadémiai összefogással a közelmúltban létrejött Nemzeti Víztudományi Program számos olyan elemére – például a szélsőséges árvízi állapotok becslésére, illetve a Duna hazai szakaszának hidro- és morfodinamikájára, vagy az ökológia kérdéskörére –, amelyek segítik a Pakssal kapcsolatos további kutatásokat is. „Nagyon fontos a mederváltozások ok-okozati összefüggéseinek jobb megismerése: e munkában kulcsszereplők vagyunk a közelmúltban elnyert Danube Sediment konzorciumi projekt révén – hangsúlyozta a BME rektora.

HA - TJ

Fotó: Takács Ildikó

Kiemelt kép forrása: MVM Paks II. Zrt.