„Egy egész nemzet forradalmi egységgé kovácsolódásának helye volt a Műegyetem”

Emlékünnepség, a történelmi évfolyamok találkozója és koszorúzás zajlott a Műegyetemen az október 23-i nemzeti ünnep előestéjén.

„61 évvel ezelőtt, ezekben az órákban gyülekeztek a Műegyetem hallgatói, tanárai és nyilván számos dolgozója, a központi épület Aulájában. Azért, hogy békés nagygyűlésen fejezzék ki a lelküket és tudatukat feszítő érzéseiket, részben még formálódóan, részben már pontokba szedve, elsőként nem itt, hanem a Szegedi Tudományegyetemen, aztán továbbgondolva más vidéki egyetemeken, de azon a délutánon mind-mind ezen a helyen, a több mint 100 éve Hauszmann Alajos építész professzor által tervezett, Középcsarnoknak nevezett épületrészben” – kezdte ünnepi beszédét Józsa János akadémikus, a BME rektora az intézményben tartott '56-os állami emlékünnepségen. A meghívottak a Műegyetem Jogarnoka és az eredeti 1956-os lyukas zászló mögött vonultak be a vörös szőnyegen.

Az ünnepi díszben pompázó Aulában hatvan egyetemi és állami protokolláris meghívott foglalt helyet. Rajtuk kívül csaknem hatszáz egykori '56-os diák alkotta a közönséget kísérőikkel és a fiatalokkal. Az ünnepségre Lengyelországból is érkeztek vendégek. A pulpitus előtti első sorokban Simicskó István honvédelmi miniszter, Aszódi Attila, a Paksi Atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős kormánybiztos, Hoffmann Tamás, Újbuda polgármestere, Barsiné Pataky Etelka, a Magyar Mérnöki Kamara leköszönt elnöke, Nagy Gyula, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke, Kassai Ferenc, a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara elnöke, valamint Bretz Gyula, az Uvaterv Zrt. elnök-vezérigazgatója foglalt helyet.

Jelen volt továbbá Mádl Dalma, Mádl Ferenc köztársasági elnök özvegye, Vajna Zoltán akadémikus, a BME professzor emeritusa, a Műegyetem 1956 Alapítvány korábbi kuratóriumi elnöke, Hajtó Ödön, a Műegyetem 1956 Emlékbizottság vezetője, Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, Kiss Tamás, az 1956-os műegyetemi diákgyűlés szegedi küldötte,  a sok emlékező által csak „piros kabátos lányként” ismert Koszmovszky Edina, aki a műegyetemisták pontjait felolvasta a Rádiónál, valamint többek között Regéczy-Nagy László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke, Sántha Gábor, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnöke, Somssich Tamás, a Recski Szövetség Egyesület elnöke.

A meghívottak soraiban ült még Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke, valamint Szívós Mária és Salamon László alkotmánybírák, Németh János, az Alkotmánybíróság és Lomniczi Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökei is.

A BME képviseletében jelent meg Józsa János rektor mellett Barta-Eke Gyula, az Műegyetem kancellárja, valamint Péceli Gábor akadémikus, a BME korábbi rektora, Veszprémi Károly oktatási rektorhelyettes, Krámer Tamás dékánhelyettes (ÉMK), Czigány Tibor dékán (GPK), Hornyánszky Gábor dékánhelyettes (VBK), Jakab László dékán (VIK), Varga István dékán (KJK), Pipek János dékán (TTK), és  Koltai Tamás dékán (GTK), valamint Krisztián Dávid, a BME EHK elnöke.

Józsa János az Aulában egybegyűltekhez fordulva beszélt a 61 évvel ezelőtti műegyetemi események kezdetéről: „a forradalmaknak a kibontakozáshoz valahol mindig adatik egy hely, egy kritikus állapot, ami elvezet ahhoz, hogy aztán egy egész város, egy egész ország, egy egész nemzet forradalmi egységgé kovácsolódjon. Ilyen hely a Műegyetem, ezt hirdeti az épület előtt Történelmi Emlékhely-oszlopunk”. De mi is nemzet? – tette fel a kérdést a rektor, majd így folytatta: „boldog békeidőkben emberek milliói – közös emlékezettel a múltról, egyúttal közös tervekkel a jövőre. De mi lehetett a nemzet az ötvenes években? Közös emlékezet egy tragikus háborúról, megszállásról, erőszakos ideológiai, társadalmi, gazdasági átalakításokról, és központilag erőszakolt, ország-idegen tervek a jövőről. Mindez ellen lázadni kellett”. Köszöntője végén arra kérte a vendégeket, hogy emlékezzenek kegyelettel és emelt fővel. (Józsa János rektor teljes beszéde ITT elérhető).

1956. október 22-én a Műegyetem Aulájában tartott diáknagygyűlésen fogadták el azt a 16 pontot, amely a forradalom politikai programját adta. Október 23-án a műegyetemi hallgatók sokszorosították és terjeszteni kezdték a városban a követeléseket tartalmazó lapokat. Aznap délután, szintén a Műegyetemről indult egy néma tüntetés, amelyet még akkor este a Sztálin-szobor ledöntése, a Rádió ostroma és a szabadságharc kitörése követett. Ezen sorsdöntő események előtt tisztelegve döntött arról a kormány a tavalyi évben (a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság javaslata alapján), hogy a Műegyetem – felsőoktatási intézményként akkor még egyedüliként – is részesüljön a történelmi emlékhely címben. Ezt jelzi a főépület előtt látható sztélé.

1956 októberének magyarországi eseményei az igaz ügyek melletti kiállást jelképezik, nemcsak a magyarság, hanem az egész emberiség számára – hangsúlyozta Simicskó István honvédelmi miniszter, a rendezvény díszszónoka. Hozzáfűzte:„Elődeink nagy árat fizettek a mi szabadságunkért. Ezért is fontos megbecsülni a szabadság értékeit.”

Életének legfontosabb közösségi élményeiként beszélt az ’56-os műegyetemi eseményekről Halzl József, az ünnepség másik díszszónoka, aki akkor ötödéves gépészmérnök hallgatója volt az intézménynek. Az 1989-ben megalakult Rákóczi Szövetség ma tiszteletbeli vezetőjeként, a szervezet elnökségével együtt, indokoltnak tartják a névadójuk szellemiségére tekintettel az 1956-os forradalom és szabadságharc kultuszának megőrzését úgy, hogy a Műegyetemmel közösen minden évben emlékünnepséget szerveznek a határon túli ifjúság meghívásával. Ennek fontos eseménye az ünnepséget követő fáklyás felvonulás Bem tábornok szobráig. Beszédében megkülönböztetett figyelemmel köszöntötte az intézmény Aulájában, valamint a más magyarországi közintézményben megemlékező, Kárpát-medencéből érkezett több ezer középiskolást és felsőoktatásban tanulót.

A beszédek után Beethoven zenéjének taktusaira koszorúzta meg a Műegyetem hősi halottainak aulai emléktábláját Magyarország kormánya nevében Simicskó István honvédelmi miniszter. A Műegyetem 1956 Emlékbizottság nevében Hajtó Ödön elnök, a Rákóczi Szövetség nevében pedig Halzl József elnök helyezett el koszorút. A XI. kerület Újbuda Önkormányzata nevében Hoffman Tamás polgármester, az egyetemi ifjúság nevében pedig Bálint Barna, a Sapientia Egyetem hallgatója és Krisztán Dávid, a BME EHK elnöke koszorúzott. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nevében Józsa János rektor és Barta-Eke Gyula kancellár fejezte ki tiszteletét.

Az ünnepségen a zenei kíséretet Erdélyi Dániel karmester vezényletével a Műegyetem Szimfonikus Zenekara biztosította. Az ünnepélyes koszorúzás pillanataiban Beethovennek a forradalom jelképévé is vált Egmont-nyitányát játszották a muzsikusok. A szónoklatok között pedig Ferenczi György és a Rackajam adta elő Gérecz Attila Így bocskorosan és Van néha így című megzenésített verseit. 

Gérecz Attila költő, sportoló, forradalmár volt. Összeesküvés vádjával 1950.december 8-án letartóztatták és 12 év fegyházra ítélték. Társai közül ötöt halálra ítéltek, hármat kivégeztek. A váci börtönbe vitték, ahol a verselés mellett német, angol és francia költők verseit is fordította. A nagy dunai árvíz idején 1954. július 18-án a váci börtönből kijutva és az áradó Dunát átúszva – ez nem csekély sportteljesítmény volt –, Budapestre szökött. Három nap múltán, miután valaki besúgta – letartóztatták és újra bebörtönözték. A Budapesti Országos Börtönbe vitték, majd Márianosztrára szállították és hónapokig szigorított magánzárkában és sötétzárkában tartották. Innen 1956. november 1-én szabadult. Szabadságharcosként november 4-étől vett részt az utcai harcokban. A Rókus kórháznál két szovjet tankot kilőtt, de egy harmadik T–34-es gépfegyversorozatából halálos lövés érte. A költő földi maradványainak végső nyughelye ma a Kerepesi temető 21-es parcellája. Érdekesség, hogy munkásságát éppen egy műegyetemi oktató, Hajnal Géza dolgozta fel részletesen. Nemrégiben jelent meg Gérecz Attila összes művének kritikai kiadása is az Építőmérnöki Kar Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék vezetőjének tollából.

Az ünnepséget megelőzően Barta-Eke Gyula kancellár az egyetem Budafoki úti bejáratánál található emléktáblát koszorúzta meg. A ceremónia után pedig a BME vezetői és meghívott vendégeik a hátsó kertben felállított emlékhelynél rótták le kegyeletüket a hallgatók 1956. október 23-i felvonulását koordináló Marián István, a BME egykori Honvédelmi Tanszékének ezredese, valamint az intézmény Forradalmi Bizottságának munkájában részt vett oktatók tiszteletére. 

Az ünnepség után a történelmi évfolyamok hallgatóinak találkozója keretében két könyvbemutatót is tartottak a Díszteremben. Az egyiket Eryk Bazylczuk, a BME korábbi villamosmérnök hallgatója, egykori lengyel cserediák írta 1956-os emlékképeit felidézve. Korábbi lengyel nyelvű művének magyar fordítása készült el most. A másik kiadvány, amely A jövő mérnökei címet viseli, szintén egykori műegyetemista, az építőmérnök Frivaldszky János szerkesztésében született, eddig ismeretlen vagy kevéssé köztudatba került naplók, visszaemlékezések felhasználásával.

Ezzel egy időben, az egyetemi megemlékezés zárásaként a Rákóczi Szövetség hagyományos fáklyás menete is elindult a BME központi épülete elől az 1956-os forradalom és szabadságharc másik emblematikus helyszínére, a Bem József térre, hogy ott megkoszorúzzák a hős tábornok szobrát. A két, korhű Csepel típusú teherautó felvezetésével vonuló menet elindulásakor 1956-os jelzésű, a budapesti villamosközlekedés második világháború utáni legmeghatározóbb szereplőjének számító, háromkocsis Ganz UV villamosjárat biztosította a Szent Gellért térről, hogy a mozgásukban korlátozottak is végighaladhassanak a fáklyával igyekvők mellett az emlékezés útján. A résztvevők lyukas, nemzeti színű zászlókat lobogtattak, többen nemzeti színű karszalagot viseltek. A tömeg megállt a Nagy Imre téren, ahol fellobbant a Forradalom Lángja.

Október 22-én és október 23-án éjfélig a Műegyetem központi épületének homlokzatán fényfestés idézte fel az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét.

GI-BK

Fotó: Philip János, MTI, 24.hu