A rangsor élén szereplő műegyetemi oktatókat kérdeztünk a tanításról, pedagógiai módszerükről, és a fiatalokhoz fűződő szakmai kapcsolataikról.

Megjelent a BME Oktatás Hallgatói Véleményezése (OHV) alapján összeállított 2017/2018. tanév őszi listája.  Az adatok szerint a Gépészmérnöki Kar (GPK), az Építészmérnöki Kar (ÉPK) és a Természettudományi Kar (TTK) tanárai a legnépszerűbbek.

A rangsort Czigány Tibor, a BME Gépészmérnöki Kar (GPK) dékánja, a Polimertechnika Tanszék egyetemi tanára, az MTA levelező tagja vezeti, aki az előző években is előkelő helyezéseket ért el a listán. A tanévben három tantárgyat oktat. Az alapképzésben a „Polimer kompozitok technológiája”, míg a mesterképzésben a „Kompozit szerkezetek és tervezésük”, valamint a „Polimerek és kompozitjaik járműipari alkalmazásai” c. tárgyat. A műegyetemi oktató a bme.hu-nak azt mondta: mindig kiemelt figyelmet fordít a fiatalokra, és a tanórákat megelőző alapos felkészülésre.

„Az egyetemi előadás ugyanolyan, mint egy színházi előadás, vagy akár egy sportesemény, a hallgatónak úgy kell távoznia az óráról, hogy érezze, kapott valamit. Ha ez sikerült, akkor még egy darabig hatása alatt kell legyen az elhangzottaknak, látottaknak” – fogalmazott az akadémikus, aki ezért is tartja fontosnak a közvetlen oktatási módszereket, mint az előadás, vagy gyakorlat, ahol a tanár és diák találkoznak, beszélgetnek egymással.

Hangsúlyozta: igyekszik szemléletesen magyarázni az órákon, gyakorlati példákat bemutatva, hogy a hallgatók számára könnyedén befogadhatóvá váljon az átadott tudásanyag. „Diákjaink magas pontszámmal kerülnek a karra. Nagyon motiváltak, elhivatottak, érdeklődőek, jól tanulnak, ezért is fontos, hogy a minőségi oktatás mellett mérnöki szemléletet, tartást és jövőképet is biztosítsunk nekik”. (A professzorral készült hosszabb interjú hamarosan olvasható lesz a bme.hu-n – szerk.)

„Ha a diákok több tudással mennek ki a teremből, mint amivel bejöttek, már boldog vagyok: minden oktató ezért tevékenykedik” – válaszolta a bme.hu kérdésére Pék Johanna, az ÉPK Építészeti Geometria és Informatika Tanszék adjunktusa, az OHV rangsor második helyezettje. Az egyetemen ábrázoló geometriát, valamint az „Építész informatika I-II.” tantárgyakat tanítja, és már több alkalommal szerepelt a lista élbolyában. Úgy fogalmazott: „szerencsésnek mondhatom magam, mert úgy tűnik, a hallgatók értékelik abbéli igyekezetemet, hogy mindent megértessek velük. Az értékelés nagyon fontos visszajelzés arról, jó úton haladok-e, vagy változtatni kell-e valamit”.

A tanárnő időnként az anonim értékeléseket tartalmazó markmyprofessor weboldalt is átolvassa. Véleménye szerint ha név nélkül mondhatnak véleményt a fiatalok, őszintébb kritikát fogalmaznak meg: emiatt változtatott már saját pedagógiai módszerén is. „Motivációt jelent az, hogy megmutassam, mire jó a geometria az építészeti gyakorlatban; akit pedig különösen érdekel ez a terület, annak azt is, hogy mennyire szép – fogalmazott.

Úgy vélte, a tehetséggondozás a későbbi kutatók kinevelésének a záloga, de ez az oktatásban gyökerezik. „Én inkább tanár típus vagyok, mások inkább kutatók: mindkettőre szükség van a BME-n” – vallja, hozzátéve, „nincs nálam boldogabb második helyezett. Ez az eredmény feltölt és erőt ad a következő félévekhez is”.

Molnár Tamás Gábor, a GPK Műszaki Mechanika Tanszék tanársegéde alapképzésben gépész és mechatronikai mérnök hallgatókat oktat: előző félévben statikát tanított, ezen kívül a szilárdságtan, valamint a dinamika, a rezgéstan és a végeselem-módszer alapjaiba avatja be hallgatóit 35-40 fős csoportokban.

„Hasznos visszajelzés az értékelés, mert nehéz elképzelni, hogy mennyire tetszik a tanulóknak, amit csinálunk: talán ez a legnehezebb az oktatásban” – hangsúlyozta a fiatal szakember, aki az órai visszajelzésekre is épít a tananyagfejlesztésben, felkészülésben.

Molnár Tamás Gábor szintén nem újonc a listán: az előző félévben, valamint egy évvel azelőtt is második helyezett volt. „Az oktatás haszna a kutatásban, hogy segít frissen tartani az alapismereteket” – osztotta meg mottóját kutatói tevékenységével összefüggésben, ugyanakkor nyomatékosította: „a diákokkal való foglalkozás emberi oldala is lényeges: a kutatásoknál gyakran egyenleteket oldunk meg, programokkal foglalkozunk, ritkábban kap szerepet az emberi interakció”.

A műegyetemi tanársegéd szakterülete a szerszámgéprezgések, ehhez kapcsolódva friss doktori végzettsége révén jövőre egy éves amerikai posztdoktori kutatásokban vesz majd részt, de utána ismét a Műegyetemen folytatja tevékenységét.

Molnár Zoltán Gábor, a TTK Algebra Tanszék tanársegéde, villamos- és közlekedésmérnök BSc képzésben tanít matematikát első, második és harmadik félévben: 20-40 fős csoportjai vannak. A matematikus már többször szerepelt az OHV rangsorban, és az egyetem kiváló oktatója címet is elnyerte a BME-n. „Rendkívül fontosak a visszajelzések” – erősítette meg a bme.hu kérdésére. „Tíz éves középiskolai tanári múlttal elsődlegesnek tartom azt a tanítási módszert, amely révén a hallgatók megszeretik a matematikát.” Hozzátette, mindig törekszik annak megértésére, mi a nehéz a tananyagban a diákoknak. „Az első féléves tárgyakban, amelyek későbbi ismereteiket alapozzák meg, nem az a fő, hogy én megvalósítsam magam: az a kérdés, ők mit nem tudnak, számukra mik a nehézségek” – jegyezte meg a szakember, aki inkább oktató alkatként határozza meg magát. Kutatásai is segítik ezt az alapozó tevékenységét: szakterülete a matematikai logika és a matematikafilozófia.

A műegyetemi tanársegéd felhívva a figyelmet a siker egy másik összetevőjére elmondta: mivel feleségével színikritikai blogot írnak, a Szkéné Színház szorgalmas látogatójaként nagyon sok darabot néz meg. „Tapasztalom, hogy a színészektől ellesett technikákat, kiszólásokat érdemes bevinni az oktatásba” – osztotta meg a bme.hu-val.

Páricsy Zoltán, az ÉPK Épületszerkezettani Tanszék mérnöktanára ebben a félévben az Épületszerkezettan több tárgyát oktatja.  Ezek egyike a környezettudatos építés területe: az óra előadója és részben tárgyfelelőse, emellett komplex tervezői és diplomázói is vannak nagy számban. „Nem titok, szeretek tanítani, örülök, ha diákokkal foglalkozhatok” – vallja az oktató, aki korábban kétszer végzett az OHV lista első helyén és több alkalommal lett az év tankörvezetője a BME-n. „Alapvetően jókedélyű vagyok, és ez megkönnyíti a munkámat” – mondta, hozzátéve, a nehézségek az időbeosztásból fakadnak: klasszikus tervező munkát végez, és mellette dolgozik az egyetemen. „Az alaptevékenységemből hozott tapasztalatokra támaszkodva tudok hitelesen oktatni, a tanítás közben megtanultakat pedig beépítem a hétköznapi tervezésbe – árulta el a szakember, aki hálás azoknak a munkahelyi és tanszéki kollégáinak, akik segítik a „kétlaki” tevékenységét.

„Szeretném az építészmérnöki hivatást átadni, a szépségét megismertetni a hallgatókkal a jövőben is. Sajnos, sokan jönnek olyan hiányosságokkal, amelyek megnehezítik a tudás praktikus elsajátítását, de feladatunk ennek leküzdése, ezért vagyunk tanárok, ezek az igazi kihívások” – összegezte az oktató.

Takács Lajos Gábor szintén az Épületszerkezettani Tanszéken dolgozik, egyetemi docens, az OHV listán Páricsy Zoltánnal holtversenyben az 5. helyen végeztek. Az Épületszerkezettan tantárgy szinte összes félévét tanítja, választható tárgyként pedig az épületek tűzvédelmének kérdéseivel ismerteti meg hallgatóit. A rangsornak ő is állandó szereplője, de ilyen kiváló helyezése még nem volt. „Árnyalatnyi különbségek lehetnek az élbolyban végzettek teljesítménye között” – állapította meg a bme.hu kérdésére az oktató, aki nagyon örül az elért eredményének, mint ahogyan minden visszajelzésnek.

„Persze minden statisztika és minden véleményezés kissé torzíthat, mert vagy az ír, aki nagyon elégedett, vagy az, aki épp ellenkezőleg, elégedetlen, és ők nem biztos, hogy a többséget képezik” – ecsetelte, hozzáfűzve, hogy az egyetemen szerinte egyszerre érdemes kutatónak, oktatónak és szakmagyakorlónak is lenni. „Mivel az oktatás szent és sérthetetlen, a szakmagyakorlás pedig a megélhetéshez tartozik, a kutatás szokta olykor megsínyleni az időhiányt” – jelentette ki, felidézve, hogy amikor 1995-ben tanítani kezdett, a fő motivációt az jelentette: a tanáraitól kapott többletet köteles továbbadni, ugyanakkor arra is rájött, ha az ember oktat, akkor ismeretet is szerez. „Az egyetemen sokat tanulunk egymástól; oktatóktól, de hallgatóktól is: ha nem itt dolgoznék, valószínűleg egy átlagos mérnök lennék” – fogalmazott, majd rámutatott: „tanárként kénytelenek vagyunk mindig a legújabb dolgokat megismerni, továbbfejleszteni, ez a kétoldalú dolog pedig visszahat a tervezői munkára is. A jövő fontos feladata az utánpótlás kinevelése, hogy ne hagyjuk az ismereteket elszigetelten működni: így akik követtek minket, túl is nőhetnek rajtunk”.

A TOP 100-as lista, amelyen a doktoranduszoktól kezdve akadémikusokig szerepelnek műegyetemi oktatók, a BME OHV aloldalon érhető el.

HA - GI

Fotó: Takács Ildikó