Az iskolateremtő egyetemi oktató és kutató 2018. november 16-án, életének 91. évében hunyt el. Búcsúztatása december 14-én 11 óra 15 perckor lesz a Rákospalotai temető I. ravatalozójában.

Búcsúzunk!

Horváth Tibor az első hazai villamosmérnöki évfolyamon végzett, és 68 éven át állt a műegyetemi katedrán.

Főállású munkaviszonya 1950-től folyamatosan a Budapesti Műszaki Egyetemen volt. A sokoldalú gyakorlat, valamint a kiváló elődök (Öveges József, Verebély László) példája segítette abban, hogy kitűnő előadó vált belőle. 1960-ban a műszaki tudomány kandidátusa, majd 1974-ben a műszaki tudomány doktora lett. 1974-től 1998-ig egyetemi tanárként dolgozott. 1967-től a Nagyfeszültségű Technika Tanszék vezetője lett. 1985 és 1988 között az Erősáramú Intézet igazgatója, 17 éven át pedig igazgató helyettese volt.

Iskolateremtő egyetemi oktató és tudományos kutató volt, akinek hivatása a tanítás és a nevelés. A mintegy 70 éves Budapesti Villámvédelmi Iskola megalapítója, szervezője és vezetője. Volt hallgatói közül sokan a VIK oktatói, több mint 20 tanítványa ma egyetemi tanár hazai és külföldi egyetemeken.

A Budapesti Műszaki Egyetem 1998-ban professzor emeritusnak nyilvánította, és továbbra is tevékenyen részt vett a fiatalok oktatásában.

Tudományos kutató munkáját 1950-ben a BME nagyfeszültségű laboratóriumában kezdte. Központi témája kezdettől fogva a villámkutatás és villámvédelem. Legjelentősebb tudományos eredménye a villám becsapási helyét valószínűségi alapon tárgyaló elmélet és számítási módszer, amelynek első változatát az 1960-as évek elején dolgozta ki. Gyökeresen szakított a villámhárító védett terét kereső korábbi felfogással, helyébe a villámhárító vonzási terét, valamint a villámcsapást meghatározó fizikai folyamatokat helyezte előtérbe. Létrehozta a Valószínűséggel Súlyozott Vonzási Tér elméletét, amely számítógép felhasználásával szinte korlátlan lehetőségeket nyit meg a villámhárítók hatékonyságának, illetve a kockázatnak a numerikus kiértékelésére. A világon elsőként vezette be a villámhárítók szerkesztésére a „gördülő gömb” eljárást, amely a magyar villámvédelmi szabványokban 1962 óta szerepel. Mára ezt az eljárást már világszerte elfogadták és széles körben használják.

Villámvédelmi kutatások mellett foglalkozott a szabadvezetékek villamos és mágneses erőterének számításával, továbbá jelentős szerepe volt a hazai elektrosztatikai kutatások megindításában.

Négy nyelven jelent meg 166 publikációja, közöttük 24 könyv és könyvrészlet. Több mint 50 technikatörténeti valamint ismeretterjesztő cikket és könyvet írt.

Aktív, meghatározó szerepet vállalt a hazai és nemzetközi tudományos közéletben. 1992 és 1994 között a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnöke volt, 1994-ben pedig tiszteletbeli elnöknek választották. Megalapította és vezette a Villámvédelmi Bizottságot. 16 hazai villámvédelmi konferenciát szervezett elősegítve ezzel a túlfeszültségvédelmi szakmakultúra itthoni terjesztését. Tevékeny tagja volt az egyesület Technikatörténeti Bizottságának, és jelentős szerepet vállalt a Magyar Elektrotechnikai Múzeum megalapításában. Társszerzője volt a Magyar Elektrotechnika Története című könyvnek. Több mint 40 éve tagja az Elektrotechnika szakmai folyóirat Szerkesztő Bizottságának. Aktív résztvevője volt mind a nemzetközi, mind pedig a hazai szabványosítási munkának.

Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének, az Elektrotechnikai Bizottságnak, a Magyar Nyelvi Bizottságnak és az MTA keretében megalakult Szarvas Gábor Asztaltársaságnak, amely a nyelvvédelem ügyével foglalkozik. Tagja volt a Magyar Mérnökakadémiának.

Nemzetközi tudományos és szakmai szervezetekben (IEC, ISH) folyamatosan végzett munkái közül kiemelkedik tevékenysége az International Conference on Lightning Protection (ICLP) területén. A nemzetközi villámvédelmi szervezet elnöke volt 1981-1985 és 1994-1996 között. A Scientific Committee tagja 1991-től. Működésének sikerét mutatja, hogy 1969-ben, 1981-ben és 1994-ben Magyarország rendezte ezt a villámvédelmi világkonferenciát. E rendezvénysorozaton 1963 óta minden alkalommal jelen volt. A konferenciákon a meghatározó vezetői, szervezői munka mellett összesen 39 előadást is tartott.

90. születésnapján – ez év márciusában – hazai és külföldi barátai és tanítványai köszöntötték a Műegyetemen. Egész életében arra törekedett, hogy széles körű tudását megossza környezetével is.

Életének utolsó napjaiban is 20. – az „ABC of Lightning Interception” című, életművét összefoglaló angol nyelvű – könyvén dolgozott, amelynek lényege a villám felfogásának új filozófiája.

Halála akadályozta meg az összefoglaló alapmű elkészültét. Tanítványainak feladata, hogy Horváth professzor úr könyvét befejezzék, és gondolatai nyomán a Budapesti Villámvédelmi Iskola tudományos és oktatási munkáját a jövőben is folytassák.

Személyes példájából tanultunk, örökségét megőrizzük, munkáját tovább folytatjuk és továbbadjuk a következő generációknak.

Kiss István tanszékvezető egyetemi docens és Berta István egyetemi tanár
Villamosmérnöki és Informatikai Kar, Villamos Energetika Tanszék