„A hivatásunkat és egy közös életet kaptunk a BME-től”

Nemzetközi design magazinba is bekerült egy műegyetemi építészpár saját tervezésű acél esküvői kápolnája.

„Egy olyan egyedi és különleges emléket szerettünk volna életünk legfontosabb és legszebb pillanatáról, amely tükrözi egyéniségünket és szimbolizálja építészmérnöki hivatásunkat, és mindkettőnk számára kiemelkedő jelentőségű. Ennél izgalmasabb első közös munkánk nem is lehetett volna” – árulták el Gulyás Bálint és Mészáros Orsolya Műegyetemen végzett építészmérnökök az együtt tervezett és kivitelezett stílusos esküvői kápolnájukról, amely egy rangos nemzetközi design magazin, a Dezeen szerkesztőinek figyelmét is felkeltette. (A Dezeen egy 2006-ban létrejött londoni székhelyű, nemzetközi, online építészeti, belső építészeti és design magazin havi 2 milliós látogatószámmal. 2012-ben az Independent magazin a legjobb építészeti blognak nevezte a portált, 2013-ban a The Times pedig az 50 kihagyhatatlan weboldal közé sorolta a Dezeent – szerk.)

Az acéllemezből készült szokatlan kültéri építmény a fiatalokat inspiráló és egyben esküvőjük helyszínéül szolgáló, a Vértes lábánál fekvő Csákberény régi malmának parlagon heverő udvarán található. A kápolna formája a román kori templomok félköríves apszisát idézi modern köntösben. Alapanyaga kezeletlen felületű acél, amely előreláthatóan egy-két éven belül korrodálódik, de a fiatalok nem bánják: emlékül szeretnék megőrizni az utókornak ezt a rozsdás külcsínt, egyúttal felajánlották további esküvők megtartásához.

A cél mellett megindítónak érezték az álmuk beteljesülését. Nemcsak az volt fontos, hogy alkossanak valamit, hanem az is, ahogyan létrehozták. Együtt készítették el a terveket, a kivitelezésben pedig rengeteg műegyetemi szaktársuk, barátjuk segített, akikkel az építésztáborok hangulatát idézve hétvégenként dolgoztak a szertartást megelőző szinte utolsó percig. Jó érzéssel tölti el őket, hogy az alma maternek nemcsak egy szakmát, hanem párjukat, barátjukat és családot is köszönhetnek. Úgy vélik, az egyetemi polgári lét hozzáadott valami megfoghatatlan „pluszt” a személyiségükhöz, ami azóta a részükké vált.

A néhány hónapja házaspárt alkotó fiatalok régóta rajonganak az építészetért, az alkotás szabadságáért. Orsolya egy kreatív, reálbeállítottságú diáklány volt: kezdetben rajfilmes animációkészítő akart lenni, ám szülei biztatására a BME-re is jelentkezett a pályaválasztáskor. „Az első rajzi alkalmassági vizsgán magával ragadott a klasszikus kampusz, a hangulat és a fellelhető építészeti értékek. Ekkor már nem volt kétségem afelől, hogy hol tanuljak” – emlékezett vissza a pár hölgy tagja, akivel szemben viszont Bálint már gyermekként is vágyott arra, hogy épületeket tervezzen. Mindkettejüket vonzotta a Műegyetem presztízse és a minőségi osztatlan építészmérnök-képzés folytonossága. Miután sikeresen felvételt nyertek, a gólyatáborban ismerkedtek meg, majd közös tankörbe kerültek és a tanulmányaik befejezése óta vannak együtt. Hallgatóként közösen nyertek Erasmus-ösztöndíjat az építészet fellegvárának tartott Barcelonába, ami egy leendő alkotómérnök számára maga a Kánaán. Később sikerrel pályáztak spanyol szakmai gyakorlatra, majd pályakezdőként is spanyol ösztöndíjhoz jutottak, így összesen három félévnyi külföldi tapasztalatot szerezve kezdtek bele az egyetem utáni életbe. Szerencsésnek érzik magukat, amiért a BME ilyen kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik, és széleskörűen biztosít támogatási lehetőségeket a diákoknak. A nyelvtudásuk bővítésén kívül rengeteg szakmai tapasztalatra tettek szert, miközben növelték tudásukat, megismertek új kultúrákat, tehát rengeteg inspiráló ingerrel gazdagodtak, amelyek egy kreatív alkotómérnök életét örökre meghatározzák. A pályájuk elején járó építészmérnökök gyakornokként is dolgoztak egy spanyol tervezőirodánál, amely a műegyetemi pár kinttartózkodásának idején nyerte el az építészet világának legnagyobb presztízsű elismerését, a Pritzker-díjat.

„A Műegyetem erős alapot és jelentős elméleti ismeretanyagot biztosított számunkra az építészet szinte valamennyi területéről, amelyet a későbbi munkáink során is tudunk hasznosítani.” Az ifjú építészmérnökök szerették volna az egyetemi elméleti tudást gyakorlati ismeretekre váltani, amire ösztöndíjasként kaptak lehetőséget: kisebb csoportokban dolgoztak építészeti koncepciótervek feldolgozásán és megismerték a műhelytervezés fortélyait.

Új élményeket szerezve az ifjú pár szakmai érdeklődése is formálódott. Orsolya a látványtervezés iránt lelkesedett: „szerettem volna az építészet számomra legkreatívabb határterületén dolgozni”. Jelenleg egy olyan vállalat szerződtette, amely az ügyfelek építészeti elképzeléseit vizualizálja 3D-s grafikai program segítségével. Munkáit pályázatoknál, szakmai bemutatókon, lakóházak és egyéb épületek értékesítéséhez használják fel a legtöbb esetben. Bálint műegyetemi konzulense segítségével egy tervezőirodánál helyezkedett el és úgy érzi szerencsés, amiért sokszínű feladatokban vehet részt és beleláthat sokféle épület tervezésébe, így egy-egy szakterület mélyére ásva szerezhet jártasságot. A fiatalok sokat merítenek egyetemi emlékeikből: mindketten részt vettek Tudományos Diákköri Konferencián (TDK), Bálint harmadik helyezést ért el az országos megmérettetés szekciójában egy családi háztervezési projektjével, Orsolya pedig a Havanna-lakótelep életét bemutató fotóportfóliójával az első helyen végzett az egyetemi fordulón, ami után végül az országos döntőn külföldi ösztöndíja miatt nem tudott részt venni.

Spanyolországból hazatérve a páros úgy döntött, hogy saját szellemi műhelyet hoz létre, ahol kipróbálják, építészmérnök csapatként is jól működnek-e együtt. Egyelőre kisebb megbízásokkal foglalkoznak, de remélik, hogy a közös munkából később mérnöki vállalkozás is lehet. Cégüket MÁS-nak hívják nevük kezdőbetűinek játékából adódóan, ami ugyanakkor egy spanyol szó is, jelentése: több. Bálint és Orsolya egyelőre saját életüket és karrierjüket egyengetik. Jelenleg saját lakásuk felújításán dolgoznak, ahol a bútorok megtervezésénél újra előtérbe került az acél.

TZS-GI
Fotó forrása: Gulyás Bálint, Mészáros Orsolya