2019. október 24.
Közéleti személyiségek, a történelmi évfolyamok hallgatói és határon túli magyarok is részt vettek az október 23-i nemzeti ünnep előestéjén tartott megemlékezésen a BME-n.
„Ami akkoriban történelmi fontosságú volt, az ma már a hagyományba foglalt tisztelgés” – hangsúlyozta az 1956. október 22-i műegyetemi hallgatói gyűlés és az abból kibontakozó forradalmi események fontosságáról Józsa János rektor a Központi épület aulájában megrendezett állami ünnepségsorozat nyitóeseményén. Az akadémikus a jelenlévőknek felidézte az intézményben „hazafiként, feltételek nélkül helytálló diákok mellett azoknak a professzoroknak az alakját, akik 63 évvel ezelőtt a fiatalok atyai támogatói, egyúttal védelmezői is voltak”, köztük Korányi Imre, Kerkápoly Endre, Kollár Lajos, Csonka Pál, Rados Jenő, Heller László és Simonyi Károly. Részletesen beszélt a Kossuth- és Széchenyi-díjas Mosonyi Emil világhírű vízépítő mérnökről, tanszékvezető tanárról, aki az oktatók ideiglenes forradalmi bizottságának tagjaként arra kérte a diákokat, „ne ragadtassák magukat semmiféle atrocitásra”, mert az a dolguk, hogy „tanuljanak és kiváló mérnökei legyenek a szabad Magyarországnak”. A szakembert a harcok után elbocsátották állásából, majd disszidált. „Külföldre szorult és ezzel világhírre ítéltetett” – fogalmazott a rektor, hozzátéve, hogy ezzel számos, nemzetközileg elismert magyar sorsában osztozott, akik emigrációba kényszerültek hazánk különböző vészkorszakaiban. (Józsa János rektor teljes beszéde ITT elérhető.)
|
Az ünnepi díszben pompázó, zsúfolásig megtelt aulában hatvan egyetemi és állami protokolláris meghívott foglalt helyet. A vendégek a Műegyetem Jogarnoka és az 1956-os lyukas zászló mögött vonultak be a vörös szőnyegen.
Rajtuk kívül kétszáz egykori '56-os diák vett részt az eseményen hozzátartozójával, kísérőjével, de jöttek fiatalok Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről, Kárpátaljáról, Lengyelországból és Szlovákiából. Többen magyar lobogót lengetve érkeztek, mások nemzeti színű karszalagot viseltek. Kiemelt vendégként érkezett a rendezvényre Boross Péter korábbi miniszterelnök, a Szabadságharcosokért Közalapítvány kuratóriumának elnöke, Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, Süli János tárca nélküli miniszter, Bódis József tudás- és innováció-menedzsmentért felelős államtitkár, Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke, Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének (NÖRI) főigazgatója, Nagy Gyula, a Magyar Mérnöki Kamara (MMK) elnöke, valamint Kassai Ferenc, a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara (BPMK) elnöke. A pulpitus előtti első sorban ült Mádl Dalma, Mádl Ferenc köztársasági elnök özvegye, Vajna Zoltán akadémikus, a BME professzor emeritusa, a Műegyetem 1956 Alapítvány korábbi kuratóriumi elnöke, Hajtó Ödön, a Műegyetem 1956 Emlékbizottság vezetője, Halzl József, a Rákóczi Szövetség tiszteletbeli és Csáky Csongor, a szervezet elnöke, és jelen volt még a sok emlékező által csak „piros kabátos lányként” ismert Koszmovszky Edina, aki a műegyetemisták pontjait felolvasta a Rádiónál, Sántha Gábor, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnöke, továbbá Somssich Tamás, a Recski Szövetség Egyesület elnöke. Elfogadták a meghívást Szívós Mária jelenlegi és Salamon László volt alkotmánybírák, Székely Ákos, a Kúria Büntető Kollégiumának vezetője, Németh János, az Alkotmánybíróság és Lomniczi Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökei is. A BME képviseletében Józsa János rektor, Kotán Attila kancellár, Levendovszky János tudományos és innovációs rektorhelyettes, Nagy Balázs nemzetközi rektorhelyettes, Veszprémi Károly oktatási rektorhelyettes, Dunai László dékán (ÉMK), Orbulov Imre Norbert dékán (GPK), Alföldi György dékán (ÉPK), Nagy József dékán (VBK), Imre Sándor tanszékvezető egyetemi tanár (VIK), Mándoki Péter dékán (KJK), Horváth Miklós dékán (TTK), Koltai Tamás dékán (GTK), valamint Horváth Bálint, a BME EHK új elnöke vettek részt az emlékünnepségen.
|
„Műegyetemisták! Magyarok! Ezzel a felkiáltással kezdődött minden. 1956 egyetemistái és főiskolásai sosem felejtették el a szabadság 12 napját. Helytálltak az üldöztetésben, a börtönökben, az anyagi és a társadalmi ellehetetlenülés közepette, valamint az új hazát és megélhetést keresve az emigrációban is" – méltatta a forradalom fiatal hőseit köszöntőjében Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, hozzátéve: „példáikból kell erőt merítenünk; a forradalom lángját nekünk kell őriznünk és továbbvinnünk!” A tárcavezető kifejtette: a magyar egyetemisták túl tudtak lépni saját érdekeiken, meglátták, mitől szenved az ország, felismerték az igazságtalanságot, és helyzetük jobbítása helyett a magyar nép felemelése, a nemzeti függetlenség elérése volt a céljuk követeléseik megfogalmazásakor. A „szabadság innovátorai” a forradalom katalizátoraként reményt adtak a zsarnokságtól megnyomorított és félelembe taszított magyar embereknek. „Ebből a reményből táplálkozott a rendszerváltó nemzedék, és ebből a reményből élünk mi is – fogalmazott, végül a jelenlévő '56-os forradalmárokhoz fordulva köszönetet mondott bátorságukért.
|
63 évvel ezelőtt a Műegyetem aulájában tartott diáknagygyűlésen fogalmazódott meg végleges formában az a 16 pont, amely a forradalom politikai programját alapozta meg. Másnap, október 23-án délelőtt az intézmény hallgatói több ezer példányban sokszorosították a követeléseket tartalmazó szórólapokat és terjesztették a városban. A Műegyetemről indult október 23-án délután az a néma tüntetés, amely estére forradalommá dagadt, és a Sztálin-szobor ledöntése, a Magyar Rádió ostroma, valamint a szabadságharc kitörése követett. Az akkori eseményekről további részletek olvashatók a műegyetemi honlap 1956-os aloldalán. |
Az ünnepi rendezvényen Beethoven zenéjének taktusaira koszorúzta meg a Műegyetem hősi halottainak aulai emléktábláját Magyarország kormánya nevében Palkovics László innovációs és technológiai miniszter. A műegyetemi öregdiákok és a Rákóczi Szövetség képviseletében Halzl József, a szervezet tiszteletbeli elnöke és Csáky Csongor elnök helyezték el az emlékezés virágait. A Szabadságharcosokért Közalapítvány nevében Boross Péter korábbi miniszterelnök, a Nemzeti Örökség Intézete nevében Radnainé Fogarasi Katalin főigazgató koszorúzott. A határon túli egyetemisták nevében Somogyi Máté és Horváth Bálint, az Egyetemi Hallgatói Képviselet elnöke, majd a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nevében Józsa János rektor és Kotán Attila kancellár fejezte ki tiszteletét.
|
Az emlékünnepségen a zenei kíséretet Erdélyi Dániel karmester vezényletével a Műegyetem Szimfonikus Zenekara biztosította. Az ünnepélyes koszorúzás pillanataiban Beethovennek a forradalom jelképévé is vált Egmont-nyitányát játszották a muzsikusok.
A szónoklatok között Konrad Sutarski, a Lengyelországban született, 1965 óta Budapesten élő költő mondta el versét magyarul, majd lengyelül a jelenlévő 100 lengyel diákot is megtisztelve.
Ezután Gérecz Attilának, '56 forradalmi költőjének Így bocskorosan című megzenésített művét adta elő Ferenczi György és a Rackajam.
|
A rendezvényt megelőzően a Műegyetem vezetői és meghívott vendégeik a kampusz Budafoki úti bejáratánál lévő emléktáblát koszorúzták meg.
Az esemény után a Nemzeti Örökség Intézet által a Műegyetem rakparton, a Központi épület mellett található 1956-os emlékműnél szervezett ünnepségen vett részt Józsa János rektor és Kotán Attila kancellár, ahol a korábban elhelyezett koszorúknál főhajtással tisztelegtek a forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt. Az eseményen Boross Péter korábbi miniszterelnök mondott beszédet.
Az emlékünnepség befejeztével a hátsó kertben felállított műegyetemi emlékhelyhez érkeztek a BME vezetői vendégeikkel, ahol lerótták kegyeletüket a hallgatók 1956. október 23-i felvonulását koordináló Marián István, a BME egykori Honvédelmi Tanszékének ezredese, valamint az intézmény Forradalmi Bizottságának munkájában feladatot vállalt oktatók tiszteletére.
|
A Műegyetem Topotéka nevű online helytörténeti gyűjteménybe a forradalom és szabadságharc napjaira emlékezve újabb fotók kerültek fel: egy válogatás Précsényi Árpád egykori rektori hivatali osztályvezető által készített fényképekből, amelyek végigkísérik a műegyetemisták október 23-i felvonulását. Emellett először láthatók Szakasits Györgynek a forradalom napjai alatt a fővárosban készített fotói, amelyek eredetijét Zeiss fényképezőgépével együtt ajándékozta a BME Levéltárnak az 1956-ban elsőéves építőmérnök hallgató. A fotók már elérhetők (a "forradalom" kulcsszavas keresést követően). |
Idén is megrendezték a Műegyetem dísztermében a történelmi évfolyamok hallgatóinak találkozóját. A fórumon az egykori hallgatók visszaemlékeztek az 1956-os eseményekre, majd beszélgettek az azt követő időszakról, további életükről, családjukról.
|
„A Műegyetemről indult a mozgalom, innen vonultunk az utcára, mert tudtuk, hogy tennünk kell valamit a lelki elnyomás ellen" – idézte föl az 1956. október 22-i eseményeket a bme.hu-nak Somogyi Gábor, aki végzős mérnökszakos műegyetemi hallgatóként részt vett az aznapi diáknagygyűlésen, és társaival Bem József szobrához igyekezett, ahonnan a Parlamenthez, majd a Rádió épületéhez mentek át. „8-10-es sorokban lépdeltünk, és szerencsére sortüzet csak távolról hallottunk. Időben hazajutottunk” – emlékezett az intézmény öregdiákja, hozzáfűzve: „a forradalom a magyar történelem egyik mérföldköve volt, hiszen még ha pár napig is, de felvettük a harcot és helytálltunk egy nagyhatalom, a Szovjetunió ellen”. Úgy vélte: 1956 üzenete az, hogy soha nem szabad feladni, hinni kell a jóban, az igazban, de ezért tenni is kell.
|
A megemlékezők az egyetemi eseményeket a BME Központi épülete előtti LED kivetítőn is figyelemmel kísérhették. A rendezvények zárásaként onnan indult az immáron hagyományosan megtartott fáklyás felvonulás a Rákóczi Szövetség szervezésében. Több ezren vonultak az 1956-os forradalom és szabadságharc másik emblematikus helyszínére, a Bem József térre, hogy megkoszorúzzák a hős tábornok szobrát. A menet elején négy korhű Csepel típusú teherautó szállította platóján a fáklyát tartó vagy nemzeti színű zászlót lobogtató, korabeli ruhákba öltözött fiatalokat.
– GI –
Fotó: Philip János, Csényi Sándor, MTI/Kovács Tamás, Koszticsák Szilárd