A magyar tudomány kategóriájának Prima díjasaként várja a decemberi eredményhirdetést Szász Domokos matematikus, nemzetközileg elismert kutató.

„Nagy megtiszteltetés számomra a felterjesztés, amelynek azért is örülök, mert egyrészt a tudományos és iskolateremtő munkásságomnak szól, másrészt mert matematikusok nem gyakran szerepelnek a jelöltek között; eddig csak hárman voltak a díj történetében, de sajnos, ez idáig még senki nem kapta meg az elismerést” – vallotta a bme.hu-nak Szász Domokos akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az élettelen természettudományokért felelős korábbi alelnöke, a BME professor emeritusa, aki egyúttal a matematikai statisztikus fizika és a dinamikai rendszerek elméletének neves szakembere. A kutató azután nyilatkozott, hogy tudományos területen ő az idei Prima Primissima Díj egyik jelöltje.

„A véletlennek köszönhetem, hogy matematikus lettem. Gyerekkoromban nagynénémékkel laktunk társbérletben. Az ő párja jogász volt, aki matematikai feladványokat adott nekem, mert rájött, hogy igencsak élvezem ezeket. 11-12 évesen játékosan kombinatorikát, valószínűségszámítást, trigonometriát, komplex számokat tanított nekem” – emlékezett vissza a Műegyetem professor emeritusa, akinek aztán a gimnáziumban is erősödött a tantárgy iránti érdeklődése. A középiskola után az ELTE-re jelentkezett matematikus szakra, majd a diplomát követően nagy hatású professzorával, Rényi Alfréddel dolgozhatott az intézményben.

1968-ban a Moszkvai Lomonoszov Egyetemre ment aspiránsnak, és logikus volt, hogy szakdolgozati témájával, a valószínűségszámítással foglalkozzon a továbbiakban is. Ebből írta disszertációját, amelyet 1971-ben kitüntetéssel védett. „Rengeteg kiemelkedő matematikus dolgozott az orosz fővárosban, engem rendkívül inspirált az a környezet, emellett fantasztikus szakmai lehetőségeket kaptam” – idézte föl a kint töltött éveket a Széchenyi-díjas kutató, aki ebben az időszakban hallotta először Roland Lvovics Dobrusin orosz matematikus előadását. A prezentáció hatására végérvényesen eldöntötte: a matematikai statisztikus fizikára összpontosít a jövőben.

Szász Domokos 1971-ben hazajött és az MTA Matematikai Kutatóintézet munkatársa lett. Tanuló szemináriumokat szervezett, majd konferenciákat is (amelyekre Dobrusin mellett a 2014-ben Abel-díjas Yakov Sinai, szintén moszkvai matematikus is eljött). 1993-ban az intézet igazgatójává nevezték ki három évre. 1999-ben hívták a Műegyetemre, a Matematikai Intézet élére, ahol egyetemi tanári címet szerzett. „Büszke vagyok arra, hogy mi, magyarok bekapcsolódtunk a valószínűségszámítás új, izgalmas vonulatába" – hangsúlyozta a professzor, akinek a kutatási területe idővel kibővült a dinamikai rendszerek vizsgálatával is. A szakember meghatározó eredményeket ért el a véletlen tagszámú határeloszlások és pontfolyamatok elméletében, emellett megoldotta a megbízhatóság-elméletben az alapvető úgynevezett kétlift-problémát. Jelentős tudományos teljesítményt mutatott fel egyes teóriák igazolásában és újragondolásában: több irányban fejlesztette tovább a Brown-mozgás dinamikai elméletét, valamint áttörést ért el a statisztikus fizika egyik alapjaként szolgáló Boltzmann–Sinai ergodikus hipotézis bizonyításában.

A Prima Primissima-jelölt 2005-ig vezette a Műegyetemen a Matematikai Intézetet, nemzetközileg is elismert tudományos iskolát hozott létre, 2011-ben professor emeritusszá avatták, jelenleg két kurzust (matematikai modellalkotás; ergodelmélet és dinamikai rendszerek) tart a Sztochasztika Tanszéken. A BME-n eltöltött időszakra visszaemlékezve azt mondta: „Zawadowski Alfréd hívott, hogy vállaljam el az igazgatói tisztséggel járó feladatokat. Azért jöttem, mert nagyon szeretek tanítani; tarthattam speciális előadásokat, kiváló tanítványaim lettek. Emellett vonzott a kihívás az 1996-ban alakult intézetben, amellyel egy időben megszűntek a kari matematikai tanszékek és a képzést, valamint az önálló tudományos kutatásokat nekünk kellett megszerveznünk, a tantárgyaink szerepét újragondolnunk a mérnökoktatásban. Nagy örömmel tapasztalom a fejlődést, és hogy mennyi tehetséges hallgatónk van, akik közül többen is nyitottak a mérnöki, illetve más alkalmazások felé, és továbbviszik munkánkat”. Szász Domokos megjegyezte: a Műegyetemen ráadásul megvan a lehetőség a fiatalok figyelmét már a tanulmányaik alatt az innováció felé fordítani, „ez a doktori disszertáció írásának idején vagy később már szinte lehetetlen, az érdeklődés akkor már meghatározott”.

A szakember, aki számos elismert külföldi egyetem (Dartmouth College, Goethe Egyetem, La Sapienza Egyetem, Rutgers Egyetem, Princetoni Egyetem, Torontoi Egyetem) vendégkutatója, vendégprofesszora volt, jelenleg is aktívan végez tudományos munkát: „egy 200 éves hővezetési alapvetést, a Fourier-törvényt szeretnénk megérteni a newtoni fizika alapján”. Ebben együttműködő partnerei a Sztochasztika Tanszék egyetemi docensei, Bálint Péter és Tóth Imre Péter, valamint Nándori Péter (Yeshiva University, New York). Szász Domokos munkatársaival már megjelentetett ezzel összefüggésben két cikket, az egyiket egy kapcsolódó matematikai modellről, a másikat az igazoláshoz szükséges részfeladat megoldásáról. Hamarosan a következő eredményüket is publikálják, egyúttal azon is gondolkodnak, hogy a bizonyításhoz hiányzó sztochasztikai vonatkozással mélyrehatóan foglalkozzanak.

„Itt, az európai kultúrkörben mindig szeretnénk megérteni a gyökereket, alapokat. A tapasztalat azt mutatja, később ezek igen gyakran vezettek előre nem látott alkalmazásbeli forradalmakhoz. Mi, a matematikai statisztikus fizikával foglalkozók is így gondolkozunk, szeretnénk azt a newtoni fizikából levezetni, megérteni: ez adja hivatásunk szépségét, értékét és motivációját” – vélekedett a nemzetközileg is elismert kutató, Prima Primissima-jelölt.

– GI –
Fotó: Philip János