A Műegyetem tíz oktató-kutatója kapta meg az MTA doktori címet tudományos teljesítményéért. Oklevelüket ünnepélyes keretek között vették át a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében.

„Az MTA doktora cím független, országosan egységes, magasan kvalifikált szakértők által végzett, nemzetközi követelményeket integráló minőségbiztosítást nyújt; a kutatói pályaív egyik csúcsa. Rangot jelent, és nem véletlenül. A leghitelesebb megerősítése annak, hogy akik elnyerték, azok eddigi tevékenységük révén jelentős eredeti tudományos eredménnyel gyarapították közös tudáskincsünket, s mindezt szakterületük tudományos közössége előtt bizonyították. Presztízsének erősítése fontos feladatunk” – hangsúlyozta Lovász László akadémiai elnök, hozzátéve: idén 73 új doktort avatnak.

Kovács L. Gábor akadémikus, az MTA Doktori Tanácsa elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az MTA doktora cím olyan elismerés, amelynek elnyeréséhez egy-egy jelölt esetében körülbelül 100 ember mondott véleményt eddigi tudományos teljesítményéről és doktori dolgozatáról. Kijelentette: „nem ismerek ennél komplexebb, átfogóbb, szélesebb alapokon nyugvó tudományminősítési rendszert”.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 2019-ben MTA doktora címet kapott oktató-kutatói:

Ádány Sándor tanszékvezető, egyetemi docens, Tartószerkezetek Mechanikája Tanszék (ÉMK)

Értekezése a tartószerkezet-tervezői mérnöki praxisban gyakran alkalmazott, hidegen hajlított acélból készült, vékony falú rúdelemek stabilitását tárgyalja. Megadta a globális, a torzulásos és a lokális stabilitásvesztési módokhoz tartozó elmozdulási terek mechanikai feltételeit, és levezette az e terekre vonatkozó kényszermátrixokat a mechanikai feltételeknek a véges sávos módszer bázisfüggvényeire való alkalmazásával. Kidolgozott egy módszert a vékony falú, sík alkotóelemekből összetett rúdelemek héj-végeselemes módszerrel számított elmozdulásainak numerikus identifikációjára. Módszert javasolt a megoldandó egyenletrendszer méretének csökkentésére. Héjmodell-alapú analitikus képleteket vezetett le nyomott rudak kritikus terhének számítására.

Megmutatta, hogyan befolyásolják az eredményeket a levezetésben alkalmazott különféle feltételezések, egyúttal lehetővé tette a gyakorlatban előforduló esetek széles körére akár a tiszta, akár az általános stabilitásvesztéshez tartozó kritikus terhek számítását és a deformált alakok azonosítását.

Dabóczi Tamás tanszékvezető, egyetemi tanár, Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék (VIK)

Az utóbbi évtizedekben a különböző érzékelők, a hozzájuk kapcsolódó jelfeldolgozó eszközök és eljárások robbanásszerűen fejlődtek, olcsóbbá váltak, közben a növekvő számú mérési pontról beérkező, feldolgozást igénylő adatok mennyisége is rohamosan nő. Számos alkalmazásban azonban, mint például a műszaki folyamatirányításban és az orvosi diagnosztikában, az adatok mennyisége mellett a minőségük is kritikus tényező. Fizikai mennyiségek mérése, megfigyelése során a jel az eredeti fizikai mennyiségtől a digitálisan feldolgozható adatok keletkezéséig számos, sokszor nem kívánatos átalakuláson megy keresztül. Ezért alapvetően fontos e nem kívánt jelátalakulások eredményének hatékony visszaalakítása, ami szintén az értekezés egyik lényeges eredménye. Dabóczi Tamás olyan eljárásokat javasol, amelyekkel a fizikai mennyiségtől a digitálisan feldolgozható adatok megszületéséig vezető úton bekövetkező nem kívánt jelátalakulások visszaalakítása révén javítható a mérési eszközök pontossága. Új módszereket dolgozott ki dekonvolúciós feladatok megoldására, valamint robusztus algoritmust alkotott az analóg-digitális átalakítók dinamikus tulajdonságainak meghatározásához nagyon hosszú mintaregisztrátumok esetére. Az értekezés eredményei számos gyakorlati alkalmazásban hasznosultak.

Illés Balázs tanszékvezető-helyettes, egyetemi tanár, Elektronikai Technológia Tanszék (VIK)

Illés Balázs az elektronikai ipar számára rendkívül fontos forrasztási technológiák területén ért el új tudományos eredményeket. A 21. században tovább fokozódik az igény, hogy elektronikai eszközeinkben egyre kisebb méretben érjünk el egyre magasabb integráltsági fokot, ami viszont egyre szigorúbb elvárásokat támaszt a forrasztás minőségével szemben. Komoly hibához, elektromos rövidzárhoz vezethetnek például a forraszanyag felületén hosszú távú használat után megjelenő tűkristályok. Szintén komoly kihívást jelent a mai napig a gyártók számára az ólomalapú forrasztópaszták betiltása és helyettesítésük magasabb olvadáspontú tiszta ón- vagy ónötvözet-alapú forraszanyagokkal. Az ólommentes forrasztás egyik ígéretes módszere a technológia szempontból még nem teljesen kiforrott gőzfázisú forrasztás. A két kutatási témát a közös alkalmazási területen kívül a hő- és anyagáramlási folyamatok vizsgálata kapcsolja össze. Illés Balázs értekezésében egyfelől a tűkristályok növekedését, illetve az azt gátló tényezőket vizsgálta, másfelől a gőzfázisú forrasztás hatásmechanizmusát elemezte új hőtechnikai modell segítségével. Előbbi témában kimutatta, hogy a korábban megbízhatónak tartott forraszanyagok és alkalmazott köztes rétegek sem nyújtanak teljes biztonságot a tűkristályok megjelenésével szemben. A tűkristályok megjelenési sűrűségét, geometriai paramétereit és anyagi minőségét modern elektronmikroszkópos vizsgálatokkal és automatizált kiértékelési módszerrel határozta meg.

Lengyel László egyetemi tanár, Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék (VIK)

Lengyel László disszertációja szoftvermodellek automatikus ellenőrzésével és transzformációjával foglalkozik, melyek mind elméleti, mind gyakorlati szempontból fontosak. A komplex, szabályalapú rendszerek szoftveres implementációinak ellenőrzése, szükség szerinti átalakítása számos nehézséget vet fel, a kidolgozott új eredmények jól használhatók a gyakorlatban a felmerülő feladatok kis komplexitású és hibamentes megvalósításában. Ilyen megoldás például a Mathworks Simulink modellek gráfújraírás-alapú feldolgozásának módszere. Lengyel László kiemelendő eredményei a szakterület-specifikus szoftveres megoldások magas szintű modellezése és a modelltranszformációk során lehetséges folyamatos ellenőrzési módszerek kidolgozása. A javasolt módszertan által automatikusan előállnak a tesztelést és dokumentációt meghatározó információk, elősegítve a több szempontból konzisztens szoftverek létrehozását.

Lévay Péter tudományos főmunkatárs, Elméleti Fizika Tanszék (Fizikai Intézet · TTK)

Lévay Péter a kvantumos összefonódottság elméletének területén végzett úttörő munkát, amelyben fő célja az összefonódottság jelenségének geometriai szemléleten alapuló megértése volt, majd kidolgozott módszereinek alkalmazása húrelméleti feketelyuk-rendszerekre. Munkájában először három- és négyqubites, valamint fermionikus rendszerek összefonódottságát vizsgálta, amely típusainak elkülönítésére és számszerűsítésére polinominvariánsokat használt. E mennyiségek eltűnése meghatározott geometriai struktúrákhoz vezet, amelyek természetes módon hozhatók kapcsolatba az összefonódottsági osztályokkal. Lévay Péter az összefonódottság ezen invariánselméleti rendszerét új nyelvként használva a húrelméleti feketelyuk-megoldások matematikai szerkezetének feltárásában ért el meghatározó eredményeket: elsőként mutatott rá az összefonódottsági mértékek és a feketelyuk-entrópiaformulák közötti matematikai kapcsolatra, továbbá fontos eredményei születtek a szuperszimmetrikus feketelyuk-megoldások, valamint a négy-, illetve ötdimenziós feketelyuk-entrópiaformulák szerkezetének vizsgálata terén is.

Lukács Ágnes egyetemi tanár, Kognitív Tudományi Tanszék (TTK)

Lukács Ágnes értekezése a specifikus nyelvi zavarban megfigyelhető deficitek jellegzetességeit vizsgálja. A nyelvi képességek és egyéb megismerő funkciók felmérésével annak felderítését tűzte ki célul, hogy a nyelvfeldolgozás és produkció folyamatai mennyire egyediek, hogy a nyelvi sérülés egyéb kognitív mechanizmusokkal is összefügg-e, és mutathat-e azokkal akár oksági kapcsolatot is. A disszertáció eredményeit 12, rangos nemzetközi folyóiratban publikált saját kutatás mutatja be. A szerző által felvetett kérdések önmagukban is nagy elméleti jelentőséggel bírnak. Lukács Ágnes remekül kihasználta új kutatási kérdések vizsgálatára a magyar nyelv olyan nyelvtani jellegzetességeit, amelyek eltérnek a döntő többségben kutatott nyelvektől. Az értekezés legfontosabb eredményei közé tartozik, hogy a specifikus nyelvfejlődési zavar hátterében az általános végrehajtó funkciók deficitje, általános készségtanulási problémák és feldolgozási nehézségek is kimutathatóak, valamint a szintaktikai mellett szókincsbeli elmaradás is jellemzi. Eredményei szerint a készségtanulásban nem mutatható ki kritikus életkori szakasz. Ugyancsak kidolgozta a nyelvfejlődési zavar magyar nyelven történő vizsgálatára alkalmas eszköztárat. Az eredmények és a kidolgozott új módszerek alapvető fontosságúak a hazai diagnosztikai és terápiás munka szempontjából is.

Mika László Tamás tanszékvezető, egyetemi docens, Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszék (VBK)

Mika László Tamás jelentos tudományos eredményeket ért el megújuló (biomassza) forrásból származó platformvegyületek hatékony és környezetkímélo eloállítása területén. Innovatív kutatómunkája eredményeként eloállított megújuló nyersanyagok részlegesen átvehetik a jelenlegi, koolaj-eredetu alapanyagok szerepét a vegyiparban. Kidolgozta és optimalizálta egy értékes platformmolekula, a levulinsav különbözo állati és növényi eredetu biomasszából történo eloállítását. A levulinsav szelektív hidrogénezésével egy szintén fontos platformmolekulát, ?-valerolaktont állított elo. A kémiai reakciók felgyorsítására, mint például a ?-valerolakton folyamatos áramlású reaktorban történo eloállítására hatékony katalizátorokat fejlesztett. Moduláris eljárást dolgozott ki ?-valerolakton-alapú ionos folyadékok eloállítására, melyeket sikeresen alkalmazott szerves reakciók közegeként. A kémiai reakció helyszínén képzodo, többször újrafelhasználható katalizátorokat fejlesztett furfurol mint kiemelt biomassza-alapú platformmolekula furfuril-alkohollá történo átalakítására. Munkája figyelembe vette a zöld kémiai személet által támasztott szigorú követelményeket. Kutatási eredményei különös jelentoséggel bírnak a hatékony környezetkímélo vegyipari technológiák elterjedése és a fenntarthatóság terén.

Nagy Attila habilitált egyetemi tanár, Algebra Tanszék (Matematika Intézet, TTK)

Nagy Attila a félcsoportok nemzetközileg elismert kutatója, egy monográfia szerzője. Disszertációjában a kommutatív félcsoportok bizonyos általánosításaival, illetve azok kongruenciatulajdonságaival foglalkozik. A félcsoportok kongruenciastruktúrája sokkal bonyolultabb, mint pl. a csoportoké vagy a gyűrűké, ezért érdekes és többnyire nem egyszerű kérdés, hogy mely félcsoportok kongruenciái rendelkeznek valamilyen fontos tulajdonsággal – pl. felcserélhetőek-e, vagy láncot alkotnak. Nagy Attila az ilyen félcsoportokat írta le ,,közel kommutatív”' félcsoportok osztályaiban szerteágazó félcsoportelméleti és univerzális algebrai eszközök segítségével. Legfontosabb eredményei egy-egy szóban forgó osztály teljes leírását, a benne szereplő félcsoporttípusoknak a fölsorolását adják. Itt a kommutativitásnak olyan általánosításaival is találkozunk, melyek magukban foglalják pl. az igen fontos, ún. nil félcsoportokat is. A bizonyításokra jellemző, hogy több lépésben, több félcsoport-tulajdonságon keresztül vezetnek el a legegyszerűbb osztályozásig. Az értekezésben különösen érdekesek a ,,struktúratételek”', melyek egy-egy félcsoportosztály jobb megismerését eredményezik. A szerző további érdeme, hogy számos esetben neki köszönhető olyan fogalmak megalkotása is, melyekkel a kérdéses félcsoportok szerkezetének megértésében előbbre lehetett lépni.

Poppe András tanszékvezető, egyetemi tanár, Elektronikus Eszközök Tanszéke (VIK)

Poppe András az analóg és digitális integrált áramkörök, valamint világítástechnikai célú fénykibocsátó diódák (LED-ek) működés közbeni melegedési jelenségeinek hatékony leírása és elektromos-termikus szimulációja terén ért el új tudományos eredményeket. A szóban forgó melegedés az eszköz élettartama és hatásfoka növelésének egyik fő korlátja. Új, automatikusan végrehajtható eljárást dolgozott ki termikus jelenségek számítógépes modellezésére az analóg integrált áramköri elemek geometriai elrendezéséből kiindulva. Megoldást adott digitális áramkörök termikus viszonyainak modellezésére magasabb absztrakciós szintű áramkörleírás alapján. Megállapította, hogy a nagy teljesítményű LED-ek valós termikus tulajdonságai akkor ismerhetők meg, ha egyidejűleg a teljes kisugárzott fényteljesítményüket is mérjük. Új, automatikus végrehajtást lehetővé tevő, kombinált eljárást és mérőállomást dolgozott ki nagy teljesítményű LED-ek termikus és optikai tulajdonságainak mérésére. Eredményeinek értékét és újszerűségét az adja, hogy a felhasználásukkal megalkotott eljárások, valamint hardver- és szoftvereszközök képesek feltárni a vizsgált áramkörök elektromos és termikus jelenségeinek kölcsönhatásait, LED-ek esetén azok fénytechnikai következményeit. A Poppe András eredményeinek felhasználásával megvalósított – számos professzionális áramkörtervező rendszerben is megjelenő – szimuláció az elektronikai tervezés és prototípusgyártás hatékony segédeszközévé vált.

Toldy Andrea egyetemi docens, Polimertechnika Tanszék (GPK)

Toldy Andrea értekezésében környezetbarát epoxigyanta-kompozitok fejlesztésével foglalkozott. Magas üvegesedési hőmérséklettel rendelkező új bioepoxi-monomereket állított elő megújuló forrásból. Az általa kifejlesztett, szénszál-erősítésű bioepoxi-kompozitok mechanikai tulajdonságai jobbak, mint a kőolajalapúakéi. Kimutatta, hogy az epoxigyantáknak foszfortartalmú égésgátlókkal való védelme esetén a gáz- és szilárd fázisú elemek hatása erősíti egymást. Ezt a komplex hatást egy saját fejlesztésű reaktív égésgátló szerrel és két additív égésgátló együttes alkalmazásával is sikerült elérnie. Bebizonyította, hogy többfunkciós reaktív adalékként a cianátészterek használhatók. Igazolta, hogy égésgátolt szénszállal erősített epoxigyanta-kompozitokban a mechanikai tulajdonságok szinten tartása mellett az éghetőség hatékonyan csökkenthető egy teherhordó kompozitmagból és felhabosodó epoxigyanta-bevonatból álló többrétegű kompozit létrehozásával. Rámutatott, hogy a kompozitok égésgátlásához a szálat és a mátrixot egyaránt égésgátolni kell. Szinergikus hatást mutatott ki az égésgátlás és a mechanikai tulajdonságok vonatkozásában. A fejlesztett rendszerek használhatóságát megvizsgálta ipari alkalmazásokban, különös tekintettel a repüléstechnikai alkalmazásokra.

Forrás: MTA
Fotó: Szigeti Tamás/mta.hu