100 éve vette át diplomáját a Műegyetemen az első magyar mérnöknő

Bensőséges hangulatú rendezvénnyel emlékeztek meg a BME-n Pécsi Eszterről, akiről az ünnepség keretében a Központi épület 1. emeleti 95-ös termét is elnevezték.

A nők megbecsültségének fontosságát hangsúlyozta köszöntőjében Józsa János rektor, aki lényeges műegyetemi feladatnak nevezte a mérnöki pálya népszerűsítését a lányok körében, eléjük példaképnek Pécsi Esztert állítva. Kifejtette: „az intézmény elmúlt évekbeli törekvésének köszönhetően ma már az alapképzésben 26%, a mesterképzésben 32%, a doktoranduszképzésben 30% a női hallgatók aránya a BME-n”.

Pécsi Eszter, az első magyar mérnöknő életútja

Pollák Eszter néven született 1899. március 8-án Kecskeméten. Szülei a zentai származású Pollák Mór lisztkereskedő és a nagykőrösi Szántó (Schäfer) Sarolta voltak. A család 1900-ban változtatta a nevét Pécsire. Eszter lánytestvérei közül Vilma és Margit orvosok lettek, Berta tanárnő, Rózsa maradt otthon. Bátyja, Illés 1913-ban szerzett mérnöki oklevelet a Műegyetemen.

1915 és 1918 között a berlin-charlottenburgi Technische Hochschule hallgatója volt, majd 1919 februárjában hazatért és a budapesti Műegyetemen fejezte be tanulmányait. Éppen születésnapján, 1920. március 8-án állították ki számára a mérnöki (ma építőmérnöki) oklevelet.

 

Az egyetem elvégzése után a budapesti Guth és Gergely mérnökiroda alkalmazta, ahol néhány év múlva már vezető tervezőként dolgozott. Időközben megismerkedett Fischer József építőművésszel, későbbi férjével (két fiuk született György és János, mindketten építészmérnökök lettek). Munkái között szerepelt a margitszigeti Hajós Alfréd Uszoda csuklós vasbetonívei vagy a Bánhidai centrálé (erőműi tó) turbina alapozása, az eredeti szerkezeti megoldásokat tartalmazó, Budapest első acélszerkezetű magasházaként épült Fiumei úti baleseti kórház, a Kútvölgyi úti kórház és több modern villa szerkezeti terve, ezek mellett ő készítette a MÁVAG kovácsoló műhelyének tervét, valamint statikai terveket a bécsi Operaház melletti első belvárosi többemeletes parkolóház, illetve életének már az Egyesült Államokban eltöltött utolsó szakaszában a New York-i Hotel Americana és a Columbia Egyetem két toronyháza esetében. Amerikában 1965-ben elnyerte "Az év legjobb statikusa" címet azért a különleges alapozási módszerért, amelyet a Hudson folyó partján épülő toronyházak építéséhez fejlesztett ki. Pécsi Eszter 1975-ben New Yorkban hunyt el, de hamvait hazahozták és a Farkasréti temetőben helyezték el.

Pécsi Eszter részletes életútja a bme.hu aloldalán érhető el.

„Szorgalom, bátorság, együttműködés és humor jellemezte Pécsi Eszter életét” – kezdte az első műegyetemi mérnöknő szakmai pályafutásának bemutatását Batalka Krisztina, a BME Levéltárának vezetője, aki elmondta, hogy a fiatal hallgató akkor hagyta ott a Berlini Műszaki Főiskolát (ma Berlini Műszaki Egyetem) és tért haza, amikor a magyarországi felsőoktatás megnyílt a nők előtt. Hozzátette: a később sikeressé vált tervező a vasbetont a modern építkezések elengedhetetlenül fontos elemének tartotta, munkájára pedig úgy gondolt, mintha az épület is egy eleven emberi test lenne, a csontváz, ami a vázat összetartja, egyúttal a formának is alapul szolgál, a vasbetonszerkezet pedig a külső izomzat: „számára mindkettő ugyanolyan fontos volt, mert úgy vélte, ha az egyik rossz, a másik azt megsínyli”.

Ezután a műegyetemi mérnökképzés sokszínű lehetőségeiről beszélt a vendégeknek Regős Krisztina építészmérnök hallgató és videóüzenetben – Japán tanulmányútja miatt külföldön tartózkodó – Szagri Dóra doktoranda.

A program zárásaként Szabóné Fischer Zsuzsanna, az első magyar mérnöknő szintén építész, statikus szakmérnök unokája emlékezett vissza a nemcsak a hivatásának élő, hanem a társadalmi élet területén is jeleskedő nagyszülőjére. A közönséggel derűsen osztotta meg: Pécsi Eszter – bár akkoriban ez kuriózumnak számított – már a '30-as években jogosítványt szerzett, és az autóvezetésen kívül a dunai evezésnek is hódolt, emellett kedvelte a zenét, az irodalmat, ezért a lakásukban gyakran fogadták a kor ismert művészeit. Hozzátette: „bár a nagymamájára a mérnökszakma kiválóságaként tekintünk, azért el kell mondani, hogy otthon a főzésben is nagyszerű volt”.

A nagy érdeklődésre számot tartó rendezvényt Orosz Anna, Újbuda alpolgármestere jelenlétében tartották, a BME képviseletében rektorhelyettesek, kancellárhelyettes, dékánok, intézményi vezetők, kutatók, oktatók és nem oktatók, valamint hallgatók vettek részt. Az ünnepségen Józsa János virággal köszöntötte Kurutzné Kovács Márta Széchenyi-díjas magyar építőmérnököt, nyugalmazott egyetemi tanárt, professor emeritát, a Műegyetem egyetlen női akadémikusát.

Az ünnepség levezetője László Krisztina, a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar (VBK) Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék egyetemi tanára, az intézmény első női rektorhelyettese (2015-2018) volt.

A rendezvényre érkezők megszemlélhették Pécsi Eszter levéltárban őrzött szigorlati jegyzőkönyvét és a Budapesten végzett tanulmányairól szóló hallgatói anyakönyvet, valamint a család által rendelkezésre bocsátott eredeti mérnökoklevelet.

Az első női mérnökdiploma átadásának 100. évfordulóján, egyúttal Pécsi Eszter március 8-i születésnapját ünnepelve a Műegyetem Központi épületének 1. emeleti 95-ös terme mostantól egykori hallgatójának nevét viseli.

A nők magyarországi felsőoktatásban betöltött szerepéről, műegyetemi női oktatókról és kutatókról összeállításunkban olvashatnak bővebben.

– GI –
Fotó: Pálos László, Mikus Eszter, BME VIK Facebook-oldal
Bélyegkép forrása: Szabóné Fischer Zsuzsa