„Az egyetemi ifjúságban a fölszabadulás autonóm gondolata érett meg”

2020. október 22.

A koronavírus-járvány miatt szűk körben tartottak bensőséges hangulatú megemlékezést a BME-n, az október 23-i nemzeti ünnep alkalmából.

„Emlékezzünk a forradalom egykori kulcsfontosságúvá vált előestéjén itt a Műegyetemen hazafiként, feltételek nélkül bátran helytálló egyetemi hallgatóságra és oktatóikra, köztük kiváló professzoraikra, akik a 64 évvel ezelőtt itt induló eseményekben a diákoknak atyai támogatói, egyúttal védői voltak. Szerepükért ‘56-ot követően aztán sokuknak különféle meghurcoltatásban volt részük, és elismerést, rehabilitációt csak több mint három évtized után kaptak” – hangsúlyozta ünnepi beszédében Józsa János, a BME rektora, aki megtisztelőnek nevezte, hogy ebből az alkalomból immáron hatodszor mondhat köszöntőt. Az akadémikus úgy fogalmazott: „az itt nagygyűlést tartó egyetemi ifjúságban a fölszabadulás autonóm gondolata érett meg, és tört az egész nemzetre kiterjedően utat magának”. (Józsa János rektor beszéde ITT olvasható.)

A műegyetemi megemlékezésről a Rákóczi Szövetség kisfilmet is készített.

64 évvel ezelőtt a Műegyetem aulájában tartott diáknagygyűlésen fogalmazódott meg végleges formában az a 16 pont, amely a forradalom politikai programját alapozta meg. Másnap, október 23-án délelőtt az intézmény hallgatói több ezer példányban sokszorosították a követeléseket tartalmazó szórólapokat és terjesztették a városban. A Műegyetemről indult október 23-án délután az a néma tüntetés, amely estére forradalommá dagadt, és a Sztálin-szobor ledöntése, a Magyar Rádió ostroma, valamint a szabadságharc kitörése követett.

Az akkori eseményekről további részletek olvashatók a műegyetemi honlap 1956-os aloldalán .

A szűk körű megemlékezésen részt vett Józsa János rektor, Kotán Attila kancellár, Szili Ákos, a BME Egyetemi Hallgatói Képviselet elnöke, valamint Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke. A résztvevők a Műegyetem rakparton, a Központi épület mellett található 1956-os emlékműnél a korábban elhelyezett koszorúknál főhajtással tisztelegtek a forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt.

A vezetők ezután a Központi épület főbejáratához, a Műegyetemet 4 éve történelmi emlékhelyként jelölő sztéléhez érkeztek.

A megemlékezők később a Központi épület alujában lévő 1956-os hősi halottak emléktáblánál rótták le kegyeletüket.

A következő helyszín a hátsó kertben, a könyvtárnál felállított műegyetemi emlékhely volt, ahol a hallgatók 1956. október 23-i felvonulását koordináló Marián István, a BME egykori Honvédelmi Tanszékének ezredesére, valamint az intézmény Forradalmi Bizottságának munkájában feladatot vállalt oktatókra emlékeztek a jelenlévők.

A megemlékezés utolsó momentumaként a résztvevők a kampusz Budafoki úti bejáratánál lévő emléktáblát koszorúzták meg.

A Rákóczi Szövetség a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel együttműködésben az elmúlt három évtizedben, minden esztendőben megszervezte Gloria Victis 1956-os emlékünnepségét, több ezer Kárpát-medencei középiskolás és egyetemista részvételével. Október 22-én délután az 1956-os forradalom bölcsőjénél, a műegyetemi aulai ünnepséggel vette rendszerint kezdetét az állami megemlékezés. Ezt követően az esemény fénypontját a történelmi útvonalon, a Műegyetemtől a Bem térre tartó fáklyás felvonulás jelentette. Az idei programokat a koronavírus-járvány miatti óvintézkedésekre tekintettel nem tudták megtartani, ugyanakkor a szervezet fontosnak tartja, hogy az ’56-os fiatalok világraszóló szabadságküzdelmét továbbadja a mai fiataloknak, ezért az online térben tartott megemlékezést.

A Rákóczi Szövetség Gloria Victis 1956 Emlékünnepsége. A 12. perctől Kurucz Ádám színész szavalja el Márai Sándor Mennyből az angyal című versét.

1956-ban a Műegyetem fontos politikai szereplővé vált, az akkori diákok közül pedig sokan még ma is velünk és emlékeikkel együtt élnek. 2016-ban, a forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára rendhagyó alkotás született: az egyetemen működő Budavári Schönherz Stúdió diákfilmesei kérdezték hallgató elődeiket. A beszélgetések nagy részét az eredeti helyszíneken vették fel, elősegítve a visszaemlékezések élményszerűségét és a mű változatos, mozgalmas képi világát. A felvételeken a diákok kérdeznek, ők tartják a kamerát, a mikrofont. Így valósulhatott meg a fő cél: a készítők témaérzékenységének és tudásának elmélyítésén túl, éppen az ő látószögükön keresztül jusson el a mai fiatal nemzedékekhez mindaz, amit 1956 jelentett és jelenthet a ma élő utódok számára.