„Nemcsak egy közintézményt, hanem az izlandi tájra érzékeny épületet terveztünk”

Műegyetemi építészmérnök páros földbe süllyesztett vulkánmúzeum-terve minősült a legjobbnak egy nemzetközi pályázaton.

„Az érintetlen természeti környezet szépségeinek megőrzése mellett egy modern, innovatív és interaktív komplexum megalkotására törekedtünk. A terület vadregényessége, rajzolata és az Izlandra jellemző rideg időjárási viszonyokhoz való alkalmazkodás tette különlegessé számunkra ezt a projektet. Ügyeltünk a tájépítészetre jellemző részletgazdagság kidolgozására, valamint az épített környezetre való rezonálásra is” – mutatták be elképzelésüket a bme.hu-nak az Új-Zélandon élő Iszák Bálint és Györgyi Csenge műegyetemi építészmérnökök, miután „The Windows Of Hverfjall” című tervükkel megnyerték a Bee Breeders felhívását. A magánéletben is egy párt alkotó építészek a BME Építészmérnöki Karán (ÉPK) szereztek diplomát. Csenge családi indíttatásból, szülői példát követve választotta ezt a hivatást, míg Bálint, családja első generációs építészmérnöke. „A műegyetemi képzésünk során számos olyan ismeretet sajátítottunk el a koncepciókészítéstől kezdve, a komplex és szerteágazó gondolkodásmódon, valamint, az épület és környezete jelentőségének egyensúlyán keresztül a részletképzésig, amelyeknek a mostani pályázat elkészítésekor is hasznát vettük” – idézték fel a hallgatóként tanultakat a fiatal alkotók.

Iszák Bálint és Györgyi Csenge

A pályázóktól Izland elszigetelt, ám jelentős természeti értékekkel bíró részén egy vulkánmúzeum megalkotását várták. A 2800 évvel ezelőtt történt kitörés következtében létrejött Hverfjall-kráter egy kilométer átmérőjű, salakkúpjának magassága 200 méter, a világ egyik legnagyobb vulkáni krátere. Páratlan látványa évente több ezer turistát vonz. A mostani felhívásban egy olyan komplexum és multifunkciós kiállítási tér megtervezése volt a cél, amely egyben találkozási pontja lehet a népszerű és számos kirándulási lehetőséggel kecsegtető terület látogatói számára. A műegyetemi építészmérnökök egy különleges idegenforgalmi központot álmodtak meg, a jelenleg rendezetlen túraútvonalak között egy biztos pontot nyújtva, egyúttal helyet adva irodáknak, nyitott tárgyalóknak, vendéglátóegységeknek, és az ösvények mentén egységes építészeti arculatot mutató esőbeállóknak, valamint pihenőknek.

„Egy olyan épületet terveztünk, amely harmonizál a tágabb környezetével, ugyanakkor érzékenyen képezi le a témát és nem utánozza mesterségesen és túlzóan egy vulkán működését” – osztotta meg a szakmai zsűri által is méltányolt szempontot a győztes páros. A múzeumot úgy alkották meg, hogy a tűzhányó irányába fordították annak tengelyét, a teljes komplexumot pedig fél szinttel a felszín alá süllyesztették, egyrészt ezzel fokozták a helyszínre jellemző szélsőséges időjárási viszontagságok elleni védelem érzetét, másrészt új nézőpontot kínáltak: térbeli élményként tárták az odaérkezők elé a rendhagyó táj látványát. A tekintélyes alapterületű létesítményben felülre helyezett világítók biztosítják a természetes fényt. Ezek olyan alaprajzi raszterre szerkesztett elemek, amelyeknek egyik oldala üvegezett, így biztosítva a természetes hatást. A földbe süllyesztett részt ún. látszó felületű vasbetonból, míg az erre támaszkodó elemeket és a tetőszerkezetet a könnyedebb érzést keltő acélszerkezetből képzelték el a tervezők, és mint elárulták: a környezettel való harmonizáció megformálását tartották a pályázat egyik legnagyobb kihívásának. „Szerettünk volna ebbe a gyönyörű környezetbe beleilleszteni egy viszonylag nagyobb épületegyüttest úgy, hogy az ne elvegyen, hanem hozzáadjon a látogatói impulzusokhoz” – osztották meg a csaknem három hónapig tartó munkáról. Az alkotás folyamatáról azt mondták: kezdetben a különböző építészeti aspektusokat vették górcső alá, majd az utolsó pár hetet már a koncepció grafikai megvalósításával töltötték.

A szakmai zsűri a műegyetemi szakemberek projektjének átgondoltsága, táji érzékenysége és magas színvonalú vizuális minősége okán ítélte nekik az első díjat. „Örömmel és meglepetéssel fogadtuk a hírt. A bírálóbizottság véleménye pozitív megerősítés számunkra abban, hogy fiatal építészmérnökökként a tapasztalatszerzés és a fejlődés útján járunk és jól reflektáltunk egy nyers, egyúttal hihetetlenül inspiráló természeti környezet által támasztott igényekre.”

A fiatalok több egyetemi szintű pályázaton is elindultak még hallgatóként: Boda Istvánnal közösen készített tervük a Normafa-pavilon pályázatán sikerrel szerepelt (terveiket rangsorolás nélkül megvették), Bálint a Citadella rehabilitációjára kiírt felhíváson is próbára tette tudását (Boda Istvánnal közös pályaműve kiemelt megvételben részesült). Csenge és Bálint nemzetközi színpadon most debütáltak a vulkánmúzeumra készített terveikkel. Az első hely pénzjutalommal, valamint nemzetközi építészeti és design honlapon való publikálási lehetőséggel járt együtt. Vulkánmúzeum-elképzelésük az év legizgalmasabb pályázati ötleteinek egyikeként bekerült a competition.archi évkönyvébe. Tervük egyelőre javaslat szintjén marad, ám bíznak abban, hogy egyes elemei idővel megvalósulnak.

A szakmában maradó, 2017 óta Aucklandben élő fiatal mérnökök azért utaztak a Föld másik felére, hogy új építészeti szemlélettel és módszerekkel ismerkedjenek meg. A páros tagjai bár különböző projekteken dolgoznak, mindketten a nagy részletezettséggel kimunkált tervek elkészítésében vesznek részt szívesen. „Az izlandi múzeumterv megalkotása során élveztük a közös munkát a koncepció megszületésétől egészen annak kidolgozásáig. Hasonló az építészeti gondolkodásunk, ám gyakran ütköztetjük elképzeléseinket. Így volt ez a mostani pályázati feladat során is” – osztották meg a bme.hu-val Csenge és Bálint, azt remélve: a mostani elismerés lendületet ad nemzetközi karrierjüknek.

 

TZS-GI

Fotó, illusztráció: Iszák Bálint és Györgyi Csenge