2021. július 1-jétől Czigány Tibor Széchenyi- és Gábor Dénes-díjas akadémikus, gépészmérnök professzor a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem új rektora.

Professzor úr, kérem, mutassa be röviden a Műegyetemig vezető útját. Mi motiválta abban, hogy a gépészeti tudományokat, ezt az intézményt, majd az akadémiai pályát választotta?

Középiskolásként az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumban kiváló tanáraim voltak, és egy inspiráló környezetben, egymást mindig segítő és megértő közösségben nevelkedtem, ahol egy mindenkire odafigyelő osztályfőnök, Széplaki Györgyné biztosította számunkra a sikeres jövőt. Ezek már egy olyan szilárd alapot adtak számomra, hogy nem volt kérdés: a matematika-fizika tagozatos környezetből egyenes út vezetett a Műegyetemre. Gimnazistaként érdekelt az optika és a fényképezés, így a BME Gépészmérnöki Karát, a géptervező szakot, azon belül is a finommechanika-optika szakirányt választottam továbbtanuláskor. Egyik meghatározó tanárom Váradi Károly professzor volt, neki köszönhetem az akadémiai karrieremet. Közös munkánkból születtek a díjnyertes TDK-dolgozataim és a diplomatervem, valamint egy szabadalom is, aminek következményeként tanársegédi állást kaptam a Gépszerkezettani Intézetben. Kutatásainkban gördülőcsapágy-méretezéssel, végeselemes modellezéssel és mérlegcella-fejlesztéssel foglalkoztam.

Több mint három évtizede az akadémiai kutatás és az egyetemi oktatás mellett kötelezte el magát. Az ipar sosem jelentett Önnek vonzóbb karrierlehetőséget?

Sosem gondolkodtam ilyen perspektívában, már hallgatóként teljesen beszippantott az egyetemi környezet, az itt fellelhető inspiráló tudományos kihívások. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért a pályafutásom során mindig volt olyan mentorom, példaképem, aki támogatta a karrieremet, akinek a szakmai fejlődésemet köszönhetem. Közülük kiemelném Marosfalvi Jánost, aki a jelenlegi szűk szakterületem, a polimerek és kompozitok felé terelt, Czvikovszky Tibort, aki egy kiváló alapokkal rendelkező tanszék vezetését bízta rám, Karger-Kocsis József világhírű tudóst, akitől a szakmát tanultam, és Vajna Zoltánt, aki értékrendjével mutatott példát számomra: soha nem szabad a rövid távú előnyökért a hosszú távú céljainkat feladni, és mindig, minden körülmények között meg kell őriznünk tartásunkat.

Számos vezetői szerepet töltött be az oktatás mellett. Mi motiválta ezekben a szerepekben?

A gépészmérnöki diploma megszerzése után, viszonylag gyorsan jártam be az oktatói és a vezetői ranglétrát, fiatalon lettem adjunktus, docens, majd egyetemi tanár, vezettem kutatócsoportot, tanszéket és kart. Akadémiai pályafutásom a PhD-fokozat megszerzése után az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj elnyerésével kezdődött, majd részt vettem több tudományos bizottság munkájában tagként, titkárként, elnökként, és később az MTA doktora cím megszerzése után megválasztottak az MTA levelező, majd rendes tagjának is. Tucatnyi tagvállalatot tömörítő szövetségekben is betöltöttem vezető funkciót, így részese lehettem ipari stratégiák kidolgozásának. Funkciót töltöttem be ezres taglétszámú nemzetközi szakmai szövetségben, valamint számos hazai és nemzetközi szakmai zsűri, folyóirat szerkesztőbizottság munkájában vettem, illetve veszek részt tagként, elnökként. A motivációt minden esetben az új kihívások, a kíváncsiság, a csapatmunka és a folyamatos egymástól való tanulás lehetősége jelentette.

Rektorként milyen elképzelései vannak az egyetem jövőjéről?

A pályázatom összeállításakor egyetemünk jelenlegi helyzetének alapos felmérése képezte azt az öt főbb pontot, amelyek mentén bemutattam a jövőbeli elképzeléseimet. Az elsőben a BME szerepét és helyét mutattam be a felsőoktatási térben a hazai és nemzetközi rangsorok alapján, külön kitérve a harmadik missziós küldetésünkre. Fontosnak tartom ugyanis azt, hogy oktatási tevékenységünkkel aktívabban részt vegyünk a határon túli magyar nyelvű képzésekben. Második pontként képzési szintek szerint tekintettem át egyetemünk oktatási tevékenységét, külön kiemelve az idegen nyelvű és szakirányú képzések, valamint a tehetséggondozás fontosságát. Egyetemünk egyik páratlan előnye és erőssége, hogy a műszaki és az informatikai tudományok oktatása mellett nagyon erős, nemzetközi színvonalon is kiemelkedő természettudományos, valamint gazdaság- és társadalomtudományi képzést is folytat, amelynek köszönhetően sokkal szélesebb látókörű és komplexebb tudású szakembereket tudunk kibocsátani a munkaerőpiacra. E téren még vannak kiaknázatlan lehetőségek, és éppen ezért rektorként törekedni fogok a műegyetemi karok együttműködésének erősítésére az oktatásban és a K+F+I kezdeményezésekben egyaránt. A harmadik részben az intézmény kiemelkedő eredményeit tekintettem át a kutatás, fejlesztés és innováció terén. Számos kutatócsoport működik egyetemünkön nemzetközi elismertségű és hírű kutatókkal, kiváló a pályázati eredményességünk. Fontosnak tartom, hogy ezek megvalósításába mindig vonjuk be a hallgatókat, ezzel is lehetőséget adva tanítványainknak a tudásbővítésre, és arra, hogy a tudományos eredmények minél előbb az oktatásban is hasznosuljanak.

Célul tűztem ki, hogy aktívabbak és eredményesebbek legyünk az új Európai Uniós pályázati felhívásokban, az ERC programokban. Igen nagy potenciált rejt a leendő BME Science Park, amely kiegészülve a Nemzeti Laboratóriumokkal, a FIEK-kel, a Kompetenciaközponttal, az egyetemi nagypályázatokkal, az 5G hálózattal, valamint a karok és a tanszékek hazai és nemzetközi pályázataival egy olyan K+F+I ökoszisztémát biztosítanak egyetemünknek, amely számos lehetőséget nyithat meg a Műegyetem előtt. Többek között biztosíték lehet a nemzetközi rangsorokban való előrelépésre, a versenyképességünk növelésére, az infrastrukturális fejlesztésekre, az oktatásunk további modernizálására, a tudományos utánpótlás-nevelésre és a már meglévő ipari kapcsolataink bővítésére.

Górcső alá vettem a BME jelenlegi szervezetét és működését, amelyben kiemelt szerepe van a minőségmenedzsmentnek, a mindig átlátható és érthető folyamatoknak és tevékenységnek. Fontosnak tartom a munkakörülmények javítását, a felesleges munkafolyamatok, a rosszul berögzült eljárásrendek, valamint a napi működést gátló, rugalmatlan folyamatok megszüntetését, átalakítását és a környezettudatos működés előtérbe helyezését.

Hogyan képzeli el az egyetem vezetésében a rektori és a kancellári kettős intézményirányítást?

A rektori-kancellári kettős intézményirányítással kapcsolatban elsődlegesnek tartom a rektor és a kancellár felhőtlen, az egyetem érdekeit mindig előtérbe helyező munkakapcsolatát, mert kettejük közös munkája, együttes lobbitevékenysége a záloga az egyetem nyugodt működésének és fejlődésének. Kotán Attila kancellár úrral készülünk a közös munkára: már április eleje óta heti rendszerességgel egyeztetünk a jövőbeli közös teendőinkről. Ebben a munkában fontos, hogy a kancellária és a rektori vezetés is egyaránt egyenrangú együttműködést folytasson a karokkal, a hallgatói képviseletekkel, rendszeresen kommunikáljon az egyetemi érdekképviselettel és a közalkalmazotti tanáccsal.

Hogyan látja a Műegyetem kapcsolatát a pályaválasztás előtt álló fiatalokkal?

Pályázatom ötödik részében tértem ki a BME kapcsolatrendszerére, részleteiben a belső és külső láttatásáról, a kommunikációról és a PR-ról írtam. Az utánpótlás-nevelés egyik fontos pontja, hogy időben szólítsuk meg a középiskolás diákokat. Egyetemünk jövője szempontjából ezt tartom az egyik leglényegesebbnek, és ebben kiemelt szerepe van a Gyerekegyetemnek, a TTK által szervezett különböző táboroknak, programoknak és felvételi előkészítőknek, a BME Alfának, a Lányok Napjának, az 50 órás közösségi szolgálatnak, a Nyílt Napoknak, az Educatio Kiállításnak, a Kutatók éjszakájának stb. Az intézményen belül élénkebb, erőteljesebb belső információáramlásra van szükség, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a BME alumni rendszer kiépítésére, szorgalmazom a BME Látogatóközpont megalapítását, valamint az ajándékbolt mihamarabbi újbóli megnyitását. Ezek mind olyan dolgok, amelyek biztosítékai annak, hogy ne csak múltunk, hanem jövőnk is legyen.

Mely intézkedéseket tartja a legfontosabbnak rövid, illetve hosszú távon?

A pályázatomban külön kiemeltem az általam fontosnak és elsődlegesnek tartott teendőket: összesen 23 pontban foglaltam össze ezeket az intézkedési terveket ütemezve a megvalósítást a 3 éves rektori ciklus egyes szakaszaira. A teljesség igénye nélkül néhány kulcsszó melyek jellemzik a terveimet: 1. minőségcentrikusság, 2. hatékony és innovatív oktatás, 3. nemzetközi szintű K+F+I, 4. átlátható életpályamodell és humánpolitika, 5. intenzív külső és belső kommunikáció. Hiszem, hogy ezeket a célokat csak csapatban, egy irányba húzva a dékánokkal, a karokkal, a kancelláriával és a hallgatósággal együtt lehet megvalósítani. Ebben közvetlen munkatársaim a rektorhelyettesek (oktatási ügyekért felelős: Bihari Péter, tudományos és innovációs ügyekért felelős Levendovszky János, nemzetközi ügyekért felelős Koczkáné Csiszár Emília) és a kabinetfőnök lesz (Takács Bence). Velük jelenleg is azon dolgozunk, hogy az Intézményfejlesztési Terv és a rektori pályázat célkitűzéseit összefésüljük, ezekhez határidőt és felelőst rendeljünk. Ugyanakkor a 3 éves rektori ciklus nem minden vállalásnál engedi meg, hogy az teljes mértében megvalósuljon, van, amihez hosszabb idő kell, de a 3 év elegendő annak stabil elindításához, folyamataink, szemléletmódunk változásához.

Számíthatunk-e szervezeti változásokra, ha igen, pontosan milyen jellegűekre?

Ahogy pályázatomban leírtam, és minden fórumon elmondtam, nem tartok szükségesnek szervezeti átalakulást, struktúraváltást az Egyetemünkön. Sok felsőoktatási intézmény választotta az úgynevezett alapítványi modellt, azonban a Műegyetem nem hasonlítható hozzájuk, mivel mi nemzetstratégiai, kis túlzással nemzetbiztonsági intézmény vagyunk. Ennek oka, hogy a hazai kutató-fejlesztő mérnökök közel 70%-a BME-n végez. Ezek miatt a mérnökök miatt jönnek Magyarországra a hazai GDP jelentős részét biztosító nagy multinacionális cégek, a nemzetközi kutató-fejlesztő központok, de jórészt a BME biztosítja a hazai nagy-, közép- és kisvállalatok részére is azokat a mérnököket, akik fejlesztenek, innoválnak, a versenyképességet biztosítják. Ezért különösen fontos az állam számára, hogy ezek a mérnökképzések fennmaradjanak, a mindenkori állami fenntartó befolyásolni tudja a keretszámokat, jó gazdaként beleszólása legyen a működésbe és felügyelje a képzés minőségét.

A Műegyetem mindig is nyitott volt a gazdaság és az ipar szereplői felé, az újdonságokra, és meghallotta az idők szavát: magától is meg tudott újulni és ez így folytatódik modellváltás nélkül is. Úgy gondolom, hogy erre jó példa volt a június 9-i FIEK zárórendezvény, ahol bemutattuk azokat az innovatív technológiai és szervezeti megoldásokat, amelyek az elmúlt négy évben is előre vitték egyetemünket. Kotán Attila kancellár úr záróbeszédében rámutatott arra, hogy a Műegyetem versenyképességét növelheti, valamint további hálózatosodásnak, új vállalati együttműködéseknek alapja lehet a következő években a V2 és a Goldmann Menza helyén megvalósuló Science Park, amely tovább erősíti az egyetemi szintű innovációs ökoszisztémát.

Mit gondol a Műegyetem hazai műszaki és egyébként általános felsőoktatásban betöltött szerepéről? Melyek az erősségek, esetleg vannak-e olyan pontok, ahol erősíteni kell?

Kijelenthetjük, hogy a BME Magyarország első számú műszaki, természettudományos és gazdasági képzést folytató intézménye, amelyet egyértelműen alátámasztanak a hazai felsőoktatási rangsorok. A HVG Diploma különszámok már 15 éve mutatják be az intézményi, kari és képzési rangsorokat. Intézményi szinten idén, Józsa János rektorsága alatt értük el a legjobb helyezést, másodikak vagyunk az ELTE után. A szakterületi rangsorokban pedig minden mérnökképzésünk az első helyen áll, valamint a legjobbak között vagyunk az informatikai, a matematika, a fizika és gazdasági képzésekben. Intézményünk egyik legnagyobb erőssége a kiváló oktatóink és diákjaink, valamint az a szemlélet, amely nemcsak a jelenlegi technikai fejlettségi szintet tanítja meg, hanem nagyon erős természettudományi alapozás után a jövő, a ma még nem látható, a 10-20 év múlva fellépő technikai kihívások megoldására készít fel. Ugyanakkor vallom, hogy mindig mindenen lehet javítani. Soha nem szabad megállni, naprakésznek kell lennünk a legújabb innovációk, kutatási eredmények ismeretében, és ezeket rövid időn belül az oktatásba is beépítjük.

Hogyan vélekedik az egyetem nemzetközi megítéléséről, helyzetéről is?

A BME nemzetközi megítélése nagyon jó, erre számos példa van (pl. EELISA). Természetesen itt is lehet és kell is javítani. Ha megnézzük a nemzetközi felsőoktatási rangsorokat (mérvadó az ARWU, a THE és a QS), akkor a BME általában az 500-1000. helyen található. Sokan, sajnos még a BME munkatársak közül is, ezt az eredményt lenézik, pedig büszkék lehetnének rá. Tudni kell, hogy ezek a rangsorok sokszor 20.000-25.000 egyetem eredményeinek összehasonlításával születnek. Itt az 500-1000. hely olyan, mintha a magyar fociválogatott a világranglistán az 5-10 között lenne. Nekünk nem a Harvard, Cambridge, MIT, Oxford, vagy a nagy ázsiai egyetemek a versenytársaink, nem szabad hozzájuk hasonlítani magunkat. A mi versenytársaink a régiós műszaki egyetemek (pl. Pozsony, Prága, Varsó), akikkel nagyjából ugyanazon a szinten, helyezésen vagyunk. Fontos, hogy az idegen nyelvű képzéseinkben velük szemben mutassunk fel alternatívát és biztosítsunk a világon mindenhol elismert, értékálló minőségi diplomát.

Milyen kapcsolatra törekszik az Egyetemi Hallgatói Képviselettel?

Természetesen jóra. A hallgatók hihetetlen fogékonyak az újra és rengeteg jó ötletük van, nagyon szeretek velük együtt dolgozni, mert motiválnak és inspirálnak a folyamatosan fejlődésre (eddig közel 200 TDK-zó, szakdolgozó, diplomatervező és doktoranduszhallgató munkáját irányítottam, akik közül 8 fő OTDK első díjat nyert, továbbá 19 fő PhD-fokozatot szerzett). A kari és az egyetemi hallgatói képviseletek, mint az EHK is, segít összefogni a legtehetségesebbeket, kiállnak a diákjogokért és mindent megtesznek azért, hogy jobb körülményeket biztosítsanak a tanuláshoz, kutatáshoz. Bízom benne, hogy közös összefogással (rektori oldal, kancellária, EHK) sok év után sikerül minél hamarabb újranyitni a Műegyetemi ajándékboltot, valamint méltó környezetet tudunk biztosítani a BME nevét itthon és külföldön egyaránt öregbítő BME versenycsapatok számára is.

Mi motiválta abban, hogy megpályázza a rektori pozíciót? Milyen lehetőséget, önmegvalósítást, küldetést lát ebben a pályaállomásban?

Egyrészt mellettem áll a biztos és mindig támogató családi háttér: 33 éve vagyok házas, négy gyermekünk és már 2 unokánk is van. Másrészt az általam korábban vezetett tanszék és kar biztos kezekben tudása (utódaim: Bárány Tamás tanszékvezető és Orbulov Imre dékán), akik kiváló munkát végeznek, még tovább öregbítik a Polimertechnika Tanszék és a Gépészmérnöki Kar hírnevét. Harmadrészt a rektori pályázatomban leírt motiváció, amely jól összefoglalja, hogy milyen küldetést látok a rektori pozícióban, folytatva elődeim, különösen Péceli Gábor és Józsa János rektor urak által megkezdett munkát, akikkel volt szerencsém dékánként együtt dolgozni.

A BME Magyarország vezető képzési intézménye, működése és színvonala nem egyetemi belügy, hanem országos ügy, nemzetgazdasági kérdés, hiszen itt végzik tanulmányaikat azok a mérnökök, gazdasági és természettudományos szakemberek, akik Magyarország vezető cégjei jelenének és jövőjének letéteményesei. A BME az az intézmény, amelyik az 1956-os eseményekkel meghatározta országunk XX. századi történelmét, továbbá kiemelkedő szakmai tudásával a mai napig elsőszámú partnere és tanácsadója a kormányzatnak. Célom ennek a vezető szerepnek a további megszilárdítása, oktatási tevékenységünk folyamatos fejlesztése és a BME által kiadott diplomák munkaerőpiaci értékének megőrzése. Fontos, hogy mindig, minden körülmények között minőségi, a magyar ipar és gazdaság érdekeit szem előtt tartó képzéseket folytassunk, hogy K+F+I eredményeink minél hatékonyabban hasznosuljanak partnereinknél. Elsődleges, hogy továbbra is megőrizzük vezető helyünket a magyarországi, és előrelépjünk a nemzetközi műszaki, informatikai, természettudományos és gazdasági képzések presztízsrangsorában. Elvem, hogy a rövid távú előnyökért soha nem adhatjuk fel hosszú távú elképzeléseinket és a minőséget.

Czigány Tibor szakmai életpályájának állomásai a professzor honlapján olvashatók.