A szakmai munka sokszínűségére és az oktatás nyújtotta lehetőségek kihasználására buzdít Homolya András, az ÉMK Fasching Antal-díjas oktatója.

„1982-ben pályáztam meg a tanársegéd állást, és már akkor is a Műegyetemen képzeltem el a jövőmet, soha nem gondolkodtam az egyetem falain kívüli lehetőségekben. A BME-n kiváló szakemberek vettek körül: egykori oktatóim, akiktől értékes tudásra tettem szert, idővel a kollégáimmá váltak, és a fiatal generáció tagjaiból is nagyszerű mérnökök kerültek ki. Büszke vagyok rá és egyben megtiszteltetésnek érzem, hogy pályatársaim a választott szakterületem legnívósabb szakmai díjára véltek érdemesnek” – nyilatkozta a bme.hu-nak adott interjúban Homolya András, a BME Építőmérnöki Kar (ÉMK) Általános- és Felsőgeodézia Tanszék nyugalmazott mestertanára, címzetes egyetemi docense, aki magyar geodézia és kataszteri ismeretek egyetemi oktatásáért, valamint az Ingatlanrendező Földmérő Minősítő Bizottságban és a földmérési jogszabályok kidolgozásában végzett több évtizedes munkájáért részesült Fasching Antal-díjban. Nem számított ilyen magas rangú elismerésre. A díj névadója, Fasching Antal (1879-1931) korának kiemelkedő földmérő szakembere volt, akinek munkáját jelentős szakmai megbecsülés övezi: a Fasching Antal-féle vetületi rendszert máig oktatják különböző geodéziai tantárgyakban.

Homolya Andrást fiatal kora óta foglalkoztatták a természettudományok: a matematika és a fizika mellett szerette a természetföldrajzot. Ebben jelentős szerepe volt egyik gimnáziumi tanárának, aki diákjait geológiai témájú kirándulásokra vitte, szakkör keretében pedig a terepfelmérés rejtelmeibe vezette be tanítványait. A díjazott műegyetemi szakember  gimnazistaként a kémia iránt is érdeklődött: otthon érezte magát a kísérletekben, olyannyira, hogy harmad-negyedik évfolyamon már ő mutatta be a legifjabbaknak a tanóra kémiai vizsgálatait. Nem adta fel a földrajz és a geodézia iránti érdeklődését sem: nyaranta a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál dolgozott figuránsként. Továbbtanuláskor is a geodézia tudománya felé fordult és a Budapesti Műszaki Egyetem földmérőmérnöki szakára jelentkezett. Egyetemi pályafutása elkezdése előtt 11 hónap kötelező sorkatonai szolgálatát Szegeden töltötte, ahol egy századba osztották későbbi évfolyamtársaival, akikkel már a kezdetektől jó kapcsolatba került.

1974-ben kezdte meg tanulmányait a Műegyetemen.  Az első két évben tanterv szerinti egyik fő kurzusa a geodézia volt. „A geodézia a számolás művészete” – vélekedik Homolya András, aki felidézte első hallgatói féléveit, amikor még papíron és mechanikus számológépen zajlottak a számítások. „Másodéves voltam, amikor az egyik első zsebszámológép hazai gyártmányú másolatával megjelent az oktatónk, feltéve a kérdést, ki akarja kipróbálni az eszközt. Többek mellett én is jelentkeztem és a nyári szünetre megkaptam a zsebszámológépet. Egy egész füzetnyi anyagot állítottam össze, amit ősszel bemutattam tanáromnak, Noéh Ferenc adjunktus úrnak, aki átnézte a programjaimat és a számításaimat, majd javaslatára beneveztük az intézményi TDK-ra. Legnagyobb meglepetésemre első lettem, sőt, az anyagot oktatási segédletként kiadta az egyetem” – idézte fel az oktatói pálya felé vezető út első lépéseit Homolya András. Az első sikereken felbuzdulva további hallgatótársakat gyűjtött maga köré, akikkel a következő évben már csapatként indultak a tudományos diákköri megmérettetésen. A fiatalok az akkor bevezetésre került KRESZ táblák fóliáiról visszaverődő fény felhasználását javasolták az elektrooptikai távmérőkkel végzett méréseknél. Pályázatukkal rektori különdíjat nyertek, és az ipar érdeklődését is felkeltették: két nagy geodéziai vállalat is megvásárolta a hallgatók ötletét, következtetéseiket pedig szakmai folyóiratban publikálták. Homolya András egyetemistaként számos további témában kutatott, foglalkozott fotogrammetriai térképkészítéssel, elektrooptikai távmérőkkel, az évente megújuló zsebszámológép új verzióival és a korszerű, számítógéppel vezérelt rajzgépek geodéziai alkalmazásával is.

A diploma megszerzése után a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat Műszaki fejlesztési osztályán kezdett dolgozni, ahol a kéregmozgási szintezési hálózat méréseinek feldolgozásához szükséges korrekciókat számító eljárásokat készített. „Zöldfülűként kaptam meg ezt a komoly felelősséggel járó megbízást: az akkoriban szigorúan titkosnak minősülő munka számolási feladatait. Akkor még lyukkártyára rögzített programmal és adatokkal dolgoztunk” – idézte fel első munkahelyén szerzett élményeiről a díjazott oktató. Szintén érdekes szakmai kihívásként – az akkor rendelkezésre álló informatikai eszközök segítségével - Szeged térinformatikai rendszeréhez készítette el a postai cím adatbázist.

 1982-ben kezdődött műegyetemi oktatói-kutatói karrierje: megpályázott egy tanársegéd állást az Általános Geodéziai Tanszéken. „Nagyra becsült egykori tanáraim hirtelen a kollégáim lettek, közösen tartottuk a földméréssel kapcsolatos órákat. Remek közösség és szakmailag kiváló, gondos oktatói csapatba kerültem, akikkel minden egyes tanóra után összeültünk megbeszélni az aktuális óra tapasztalatait. Öröm és egyben nagy kihívás volt fiatalon egy ilyen társaságban oktatni és kutatni” – mesélt első tantestületi időszakáról Homolya András. Hamarosan a tanszéki, majd a kari, és egy ideig az egyetemi Tudományos Diákköri Konferencia egyik szervezője, felelőse lett. „A TDK olyan, amire mindenki jó szívvel gondol. A hallgatók egy olyan téma felderítésére vállalkoznak, ami érdekli őket, amit magukénak éreznek, és ahol önerőből fejlődhetnek. Kitekintenek a választott szakterületük szűkebb keretei közül, ezáltal művelődnek, újdonságokat ismernek meg, amelyek olyan további témák felé vihetik őket, ahol megtalálják az önmegvalósítás lehetőségét. Mindig is azt javasoltam a tanítványaimnak, hogy a tanulás mellett csináljanak valami egyebet is, mint, amit nagyon muszáj, például TDK munkát!” – fogalmazta meg fiataloknak szánt üzenetét a Fasching Antal-díjas szakember.

Homolya András számos érdekes tanszéki kutatóprogramban és ipari megbízásban részt vett. Az akkor világszínvonalú GRADIS-2000 interaktív grafikus rendszer (most térinformatikai rendszernek mondanánk) beüzemelésében és a rajta folyó kísérleti, valamint termelőmunka irányításában vállalt koordinálói szerepet. Kutatótársaival elkészítette – az országban elsőként - egy ipari nagyvállalat udvartéri digitális közmű térképét, és tagja volt annak a csapatnak, amelyik a hatalmas építmény mozgásvizsgálati mérését végezte. „Embert próbáló időjárási viszonyok, 40 fokos hőség, napsütés közepette végeztük egyszerre hárman is a méréseket. A vizsgálatokat éjjel-nappal 4 óránként kellett megismételnünk. Szerencsére rendellenes mozgást nem találtunk, mindent rendben volt.” Ezen kívül részt vett egy másik ipartelep digitális térképének megalkotásában is, amely a későbbi fejlesztések alapját képezte. Nevéhez fűződik több önkormányzati térinformatika rendszer előkészítése, az elkészült rendszerterv véleményezése, létesítmények építési hibáinak geodéziai ellenőrzése, mozgásvizsgálatokhoz, szabályozási tervekhez kapcsolódó geodéziai munkálatok, települési úthálózat geodéziai tervezése és kitűzése, valamint földhivatali változásvezetéshez szükséges munkarészek elkészítése.

Homolya András az ipari megbízásokon kívül közel négy évtizede oktatóként is aktív szerepet vállal a tanszék életében. Volt olyan félév, amikor az órarend szerint heti 18 óra előadást tartott. Például az Építőmérnöki Kar valamennyi hallgatójának kötelező Geodéziai I. –II. című tárgyak egyik előadója, gyakorlatainak irányítója volt. Az ingatlan-nyilvántartás és kapcsolódó tantárgyait, az idevágó jogszabályokat, valamint a geodézia-történetét máig oktatja, kutatja.

Nagy örömére nyugdíjasként több időt tud fordítani régi hobbijára, az rövidhullámú amatőr rádiózásra: „saját építésű adó-vevőm és antennám volt, amellyel már gimnazista kamaszként 5 földrésszel létesítettem kapcsolatot. Most újra jut időm és energiám, hogy ennek az érdekes elfoglaltságnak is több figyelmet szenteljek, immáron ’profi készülék’ segítségével” – zárta a bme.hu-nak adott interjút Homolya András.

TZS-HA

Fotó: Geberle B.