Egyben a három – 75 éves a BME Középülettervezési Tanszék | Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

2021. december 14.

Könyvvel, kiállítással és az újonnan alapított Weichinger-díj átadásával ünnepelte a BME az Építészmérnöki Kar Középülettervezési Tanszékének 75. születésnapját.

„A Középülettervezési Tanszéken mindig is kiváló tanárok, akadémikusok, Kossuth-, Széchenyi-, Ybl-díjasok oktattak. A BME Építészmérnöki Kara a rangsorok alapján a legjobbak között, a hallgatói kiválóság tekintetében pedig az első helyen áll: a legtehetségesebb középiskolás diákok ide jönnek, tudják, hol a minőség” – emelte ki köszöntésében a tanszék 75. születésnapját ünneplő ceremónián Czigány Tibor, a BME rektora. Hozzátette, a 240. évében járó Műegyetem idén nagyon sok évfordulót ünnepel: ilyen az első magyar mérnöki doktor, Zielinski Szilárd fokozatszerzésének centenáriuma, Gábor Dénes Nobel-díjának 50., vagy a VBK ABÉT tanszékének 100 éves születésnapja.

A rektor hangsúlyozta, a Műegyetem legnagyobb értéke a kutatási-oktatási autonómia: a – közismert nevén – „Közép tanszék” is a maga útját járja, a fenntartható közösségek, az építészet és emlékezet, valamint az innovatív terek tématerületek együttes oktatásával. Az egyetem vezetője kiemelte, a fenntarthatóság értékét előtérbe helyező tanszékre is illenek Gábor Dénes szavai: „eddig az ember magával a természettel küzdött; mostantól a saját természetével kell megküzdenie.”

2021. december 1-jén a FUGA Budapesti Építészeti Központban nyílt meg a BME Építészmérnöki Kara Középülettervezési Tanszékének könyvbemutatóval egybekötött kiállítása, amelyre a tanszék 75. éves jubileuma alkalmával került sor. A december 22-ig megtekinthető tárlat a tanszék munkatársai: Vannay Miklós, Kemes Balázs és Bartha András egyetemi adjunktusok, Váncza Márk, Nagy Mercédesz és Krompáczki Péter doktoranduszok, Molnár Csenge, Macsek Kata, Tóth Soma Péter demonstrátorok, valamint Polgárdi Ákos grafikus koncepciója alapján valósult meg a tanszék szinte összes oktatójának, doktoranduszának és demonstrátorának közreműködésével. A kiállítás bemutatja a graduális képzés legelejétől a teljes curriculumon át egészen a diplomatervekig, majd a doktoranduszhallgatók munkájáig az oktatási egység tevékenységét, valamit az elmúlt öt év legfontosabb hallgatói-oktatói eredményeit, sikereit is.

(Az esemény megnyitó ünnepsége megtekinthető az alábbi linken – szerk.)

A rendezvényen bemutatták a kiállítással azonos című „Egyben a három” kötetet, amely a tanszék elmúlt öt évének tevékenységét tárja fel. A könyv felelős szerkesztője Szabó Levente, a BME ÉPK Középülettervezési Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, szerkesztői Fejérdy Péter egyetemi adjunktus, Klobusovszki Péter egyetemi docens és Kronavetter Péter egyetemi adjunktus.

Az esemény keretében adták át a frissen alapított Weichinger-díjat, amelynek névadója a tanszék egyik alapítója és legendás professzora, generációk mestere: Weichinger Károly (1893-1982). A rendezvényen közreműködött a Kosbor együttes.

Alföldi György, a BME Építészmérnöki Kar dékánja köszöntésében a tanszék történetének mérföldköveit és legkiválóbb oktatóinak életművét idézte fel. Mint fogalmazott, a tanszék a mai idők furcsa, sokszor nagyotmondó és díszleteket építő, gyakran a virtuális építészet világában elmerült építészszakma számára a valós Magyarország problémáihoz irányt mutató példákat tár fel. Sajátos stúdiórendszere révén a fenntartható közösségek, az építészet és emlékezet, valamint az innovatív terek problematikája által támasztott kihívásokra is érvényes válaszokat ad.

„Az elmúlt évek legörömtelibb változása a karon e ’három az egyben’ stúdiórendszer kialakítása” – nyomatékosította a dékán, hozzátéve, a kiállításon bemutatott hallgatói munkák bizonyítják, a jövő generációja is magas színvonalú művekkel viszi tovább a tanszék szellemiségét.

„A kötet és a kiállítás sem történeti visszatekintés kíván lenni, hanem egy pillanatfelvétel a jelen törekvéseiről és az elmúlt öt évről: a munka jelentős része azonban még előttünk áll” – emelte ki köszöntésében Szabó Levente, a BME ÉPK Középülettervezési Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. Hozzáfűzte, a tanszék az építészet művészeti, kulturális megközelítését immáron évtizedek óta oktatja a hallgatóknak. Több mint két éve a fenntartható közösségek, az építészet és emlékezet, valamint az innovatív terek hármas kérdéskörére épülő, a nyugati építésziskolák metodikáját alkalmazó stúdiórendszer kiépítésével kísérleteznek. Céljuk, hogy meghaladják a tipologikus, funkcionális alapú felosztást, amelybe ők és mestereik is beleszülettek, e helyett vertikális felépítésű műhelyeket hozzanak létre, ahol a graduális képzésben részt vevők, a TDK-zók, a doktoranduszok és az oktatók közösen gondolkodnak.

A tanszék programjáról megújult honlapján olvashatnak további részleteket: https://www.kozep.bme.hu

„Építve hagyományaira, adottságaira és lehetőségeire a kutatás, és elsősorban az oktatás területén, a tanszék ma a közösségi építészet művelését az emlékezet, a fenntarthatóság és az innováció a legtöbb esetben szét nem választható fogalmaival strukturálja, amelyek – s ezt leginkább a kötetbe válogatott hallgatói munkák igazolják – nagyon szépen lefedik a közösségi építészet szinte valamennyi aspektusát. E hármas megközelítést – mint azonos problémakörön gondolkodó oktatói és hallgatói csoportokat, azaz tervezési stúdiókat – másfél éve vezettük be tanszékünkön. A stúdiók olyan, a képzés előrehaladtával egyre intenzívebben artikulálódó vertikális műhelyek, amelyekben a tematikus hallgatói munkák (elsősorban, de nem kizárólag a TDK-, a komplex- és a diplomatervek), a doktori és oktatói kutatások, alkotások, projektek egymással lazább vagy erősebb kapcsolata, egymást szinergikusan erősítő jelenléte a legfőbb felhajtóerő. Ennek az egymásba kapaszkodásnak, egymásból kifejlődésnek az oktatásban, azaz az inspiráló hallgatói tervekben és sikerekben megjelenő eredményeit tekintjük legfőbb célunknak és motivációnknak is.”

Részlet a könyv előszavából (Szabó Levente)

„A könyv és a kiállítás címe: „Egyben a három” – az emlékezet, a fenntarthatóság és az innováció fejezeteivel tagolva – jól jelzi, hogyan és mely megkerülhetetlen témák mentén tematizálja és szintetizálja a tanszéki műhelymunka a képzést, és előkészíti végeredményben a nekünk, építészeknek a társadalomban betöltendő, megújuló szerepvállalásunkat” – fogalmazott Marián Balázs a kiállítást megnyitó beszédében, hozzátéve, „a könyv és a kiállítás tehát egyfajta ünnep, lévén a tanszék megalakulásának 75. évéhez érkeztünk, de ez itt ehelyütt mégsem válik egy köldöknézős, múltba révedő megemlékezéssé. Amit látunk az sokkal inkább egy előretekintés – hallgatói tervekkel hitelesített programfüzet.”

Az eseményen adták át a frissen alapított Weichinger-díjat, amelyet Balázs Mihály egyetemi tanár ismertetett és nyújtott át.

A díjat a BME ÉPK Középülettervezési Tanszék és a Közösségi Építészetért Alapítvány hívta életre a tanszék fennállásának 75. évfordulója alkalmából. Évente egy elismerés adományozható a BME ÉPK Középülettervezési Tanszéken mester szintű diplomát szerzett hallgató számára. A Weichinger-díj azonban nem diplomadíj. Az elismerést olyan, a tanulmányi teljesítmény és a diplomamunka sikeressége mellett hangsúlyozottan az építészet és a kultúra kapcsolatának ápolása, az építészet közösségi jellegének, etikai vetületének erősítése terén kiemelkedő tevékenységet folytató fiatal építész kaphatja a tanszéki közösség tagjainak titkos szavazatai alapján.

Balázs Mihály Weichinger Károly munkásságát méltatva elmondta, „ő volt az, aki megalapozta azt a szellemi műhelyt, ami az elmúlt 75 év során az építészet legkiválóbb művelőit vonzotta. Farkasdy Zoltán, Jurcsik Károly, Virág Csaba, Makovecz Imre, Csete György, Turányi Gábor, Varga Levente, Tomay Tamás – csak néhány név azok közül, akik diplomájukat a tanszéken készítették, és akik meghatározó tanáregyéniségei, formálói voltak az elmúlt évtizedek kortárs építészetének és az építészképzésnek” – emelte ki Balázs Mihály, hozzátéve, hogy a díj ötletének lelkes támogatója volt a közelmúltban elhunyt Török Ferenc, a nagy hatású tanár, egykori tanszékvezető. A díjat Sógor Sarolt fémműves egyetemi hallgató, az, igazoló oklevelet Polgárdi Ákos tervezte.

A díjat első ízben Surján Borka 2020-an diplomázott hallgató, a tanszék meghívott oktatója kapta.

„Surján Borka csaknem az összes tervezési kurzust a Középülettervezési Tanszéken végezte, amelyek példamutató sorozatot alkotnak. Zöldi Sárával közösen készített művészeti TDK-munkájuk I. díjas lett az OMDK megmérettetésen. 2020-ban védte meg diplomáját a Középülettervezési Tanszéken ’Jurányi közö(n)ségház, Budapest’ címmel, amelyet az Építészmérnöki Kar Hauszmann-díjjal ismert el, és ami a BETA temesvári regionális építészeti biennálén ’mention’ elismerést kapott. Tanulmányait elismerendő a Műegyetem rektora ’Hallgatói József Nádor-díjban’ részesítette. Több féléven keresztül a tanszék demonstrátora volt, ennek keretében aktív részt vállalt a komplex-diploma műterem kialakításában, valamint egyik megalkotója volt a ’Szinapszis Műhely’ hallgatók által szervezett sorozatának, amely azóta újabb és újabb demonstrátorok szervezésében szép hagyománnyá nőtte ki magát. Egyik szervezője volt 2019 júniusában a Magyar Építőművészek Szövetsége kiállítóterében megrendezett ’Természet és építészet’ című kiállításnak, amelynek sikere ma is motiválja a tanszék közösségét a magas színvonalú hallgatói munkák méltó bemutatására, az eltérő évfolyamokon készülő tervek közös fórumon való megünneplésére. Borka évek óta részt vesz a ’Térkompozíció’ és az ’Építészet alapjai’ című tárgyak oktatásában, ez év őszétől műteremvezetői minőségben. 2021 nyarán a tanszék doktoranduszaihoz csatlakozva az őrségi ’nyári egyetem’ egyik szervezője. Kezdeményező hozzáállása és elmélyült gondolkodása kiemeli őt kortársai közül. Kimagasló építészeti munkáit, eredményeit és a tanszéki közösségért végzett odaadó munkáját, elkötelezettségét elismerve a Középülettervezési Tanszék oktatói és doktoranduszai titkos szavazással úgy döntöttek, hogy első alkalommal Surján Borka számára ítélik oda a 2021-ben alapított Weichinger-díjat.”

/Részlet a laudációból/