Fulbright-ösztöndíjas professzort fogadott a Műegyetem

„Tudtam, hogy Magyarország erős matematikában, ám féltem tőle, hogy a műegyetemi matematikusok túlságosan elméleti fókuszúak lesznek. Szerencsére tévedtem!”

Páros interjút késztettünk Timothy E. O'Briennel és Molontay Rolanddal. A Műegyetem amerikai vendégoktatója a Loyola University Chicago alkalmazott és környezeti statisztika professzora, aki a nagy presztízsű Fulbright Ösztöndíj támogatásával oktat és kutat ebben a félévben a BME-n. Molontay Roland a BME Természettudományi Kar (BME TTK) Matematika Intézetben működő Human and Social Data Science Laboratórium (HSDSLab)  vezetője, továbbá a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (BME GTK) Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan Tanszékének adjunktusa, a Fulbright-ösztöndíjas professzor műegyetemi partnere és fogadója.

Timothy E. O'Brien 1998 óta az egyesült államokbeli Loyola University Chicago professzora, kutatási területe az alkalmazott és környezeti statisztika.

Ökonometriai és matematikai mesterképzés után elméleti és alkalmazott statisztika terén folytatott PhD-tanulmányokat. Franciaországban és Németországban optimális kísérlettervezés és nemlineáris modellezés témájában kutatott. 2006-ban nyerte el először a Fulbright Ösztöndíjat: a thaiföldi Chiang Mai Egyetemen statisztikai modellezést oktatott. Rövidebb tanulmányutakat tett Finnországban, Indonéziában, Nepálban és Thaiföldön. Vendégprofesszorként oktatott Belgiumban. Kínában, Dél-Afrikában, Thaiföldön és Ugandában: Afrika-szerte önkéntes oktatóként támogatja a matematika területén kutatást folytató fiatal szakembereket.

A 2011/2012-es tanévben a professzort az Egyesült Államok Külügyminisztériuma és az USA Nemzetközi Fejlesztési Hivatala (USAID) tanácsadójának nevezték ki a közegészségüggyel, az éghajlatváltozással, a zöld növekedéssel vagy a szubszaharai Afrikával és Délkelet-Ázsiával kapcsolatos kultúrák közötti kérdésekkel összefüggő témákban. Tudományos ösztöndíjasként két hónapot töltött Marokkóban, ahol megújuló és fenntartható energiaforrásokkal kapcsolatos kutatásokba kapcsolódott be. A chicagói Loyola University-n matematikai és statisztikai kurzusokat tart a bevezető környezetstatisztikai módszerektől a fejlett optimális kísérlettervezési elméletig.

Miért döntött úgy, hogy Fulbright Ösztöndíjjal a Műegyetemre jelentkezik? Miért esett a választása épp Magyarországra és a BME-re?

T.E.O.B: Műegyetemi partneremmel, Molontay Rolanddal a világhálón kezdtük felépíteni szakmai kapcsolatunkat, igazából ő és a kutatócsoportja által nyújtott lehetőségek miatt pályáztam a BME-re. A Fulbright Program egyik kiírása a magyarországi kiutazást támogatja STEM területen (a science, technology, engineering, mathematics szavak rövidítése; a természettudományos, technológiai, mérnöktudományi és matematikai területek összefoglaló neve – szerk.). Magyarországnak rendkívül jó híre van a szakterületemen, emellett Budapest is egy nagyon népszerű úti cél, ezért úgy döntöttem, hogy élve a lehetőséggel beadom a pályázatom. Örömmel fogadtam a hírt, hogy támogatásra érdemesnek vélték a kutatási tervemet, ahogyan annak is, hogy örömmel fogadtak Budapesten. Nagy várakozásokkal érkeztem a BME-re: Roland és elismert kutatócsoportja olyan tudományos munkát végeznek, amelyhez saját kutatásaimmal is csatlakozhattam.

Hogyan zajlott a kiválasztás a Fulbright Ösztöndíjra?

T.E.O.B: A Fulbright Program támogatja az USA-ba utazókat, illetve azokat a pályázókat, akik az Egyesült Államokból szeretnének más országban tapasztalatot szerezni. Mindkét esetben hosszú kiválasztási folyamat vár a jelentkezőkre. A pályázóknak egy szakterületükhöz illeszkedő fogadóintézményt kell találniuk, a bíráló bizottság számára több körben indokolniuk, miért szeretnének az adott országban és intézményben kutatni, oktatni vagy éppen tanulni. 2006-ban már elnyertem egy thaiföldi ösztöndíjat, így indokolnom kellett azt is, miért pályázom újra, milyen jó tapasztalatokkal gazdagodtam, és mivel járultam hozzá az ottani partnerintézmények oktatási, kutatási tevékenységéhez közel egy évtizeddel ezelőtt, és persze ajánlásokra is szükségem volt. Részletes kutatási és oktatási tervet készítettem a budapesti tartózkodásom időszakáról. Az igazat megvallva, a Fulbright Program egy meglehetősen kompetitív ösztöndíj, ahol komoly erőfeszítést igényel a nagy számú pályázó értékelése, ráadásul nehéz összehasonlítani a különböző területekről érkező jelentkezőket. Nagyon örültem, hogy végül kiválasztottak, örömmel jöttem Budapestre és a Műegyetemre.

A Fulbright-program posztgraduális oktatási, kutatói ösztöndíj-, illetve csereprogram, amelyet 1946-ban alapított J. William Fulbright amerikai szenátor az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma, partnerállamok kormányai, valamint a privát szektor támogatásával. A program alapvető célja, hogy elősegítse az országok közötti kölcsönös megértést, valamint lehetőséget nyújtson tudományos kutatói munkára, szakmai gondolatcserére.

A hagyományos Fulbright-ösztöndíjakra posztgraduális hallgatók, oktatók és tudományos szakterületen kutatók pályázhatnak bármely tudományterületen, és művészeti ágban. A csereprogram kétoldali államközi egyezmények alapján, autonóm módon működik, a világ 51 pontján működő Fulbright Bizottságok, az egyes országok amerikai nagykövetségei és egyéb szervezetek támogatásával.

Magyarország 1978-ban kapcsolódott a programhoz.

Roland, mit jelent egy Fulbright-ösztöndíjas professzor érkezése az ön által vezetett laboratórium és az egyetem számára?

M.R: Kutatócsoportunk és az egész intézmény számára megtiszteltetés, hogy egy nemzetközileg elismert szakember érdekesnek találja a kutatásainkat, és csatlakozna az itt végzett tudományos munkához. Jelentkezése egyben visszajelzés számunkra arról is, hogy eredményeinket nemzetközi színtéren is figyelemmel kísérik. O’Brien professzor úr hamar beilleszkedett mind a kutatói, mind az egyetemi oktatói közösségbe, rengeteget dolgozik, munkájának pedig óriási hozzáadott értéke van többek között a hallgatónknak tartott oktatásokon. Két, a tantervi tematikában eddig nem szereplő hiánypótló alkalmazott statisztikai kurzust tart mester- és PhD-hallgatóknak. A fiatalok egy új, „amerikai stílusú” oktatási módszertant ismerhetnek meg óráin, ahol a professzor számos kutatási kérdésről folytat hasznos és érdekes diskurzusokat a diákokkal. A hallgatók mellett kollégáink is részt vettek az előadásokon azzal a céllal, hogy eddigi szakmai ismereteiket bővítsék, az itt szerzett tudást pedig saját kurzusaikon is átadják a diákoknak.

A professzor alma materében az adattudományi képzés felelőse. A BME TTK Matematika Intézetében jelenleg hasonló tematikájú képzések fejlesztésén dolgozunk, munkánkban óriási szakmai segítség volt a professzorral folytatott konzultáció. A közös szakmai beszélgetések és előadások hozzájárultak ahhoz is, hogy laborunk még inkább részévé váljon a nemzetközi tudományos vérkeringésnek, kollégáink még nagyobb rálátást kaptak az alkalmazott statisztika és adattudomány oktatásának és kutatásának nemzetközi trendjeire.

Milyen kurzusokat tanít professzor úr a Műegyetemen?

T.E.O.B: Alkalmazott statisztika likelihood módszereket, illetve longitudinális adatelemzést és idősorokat. Mindkét kurzusomon az elmélet és a gyakorlat összekapcsolására koncentrálok, mert úgy vélem, a teoretikus tudás mellett fontos az is, hogy a hallgatók lássák, miként hasznosulnak ezek eredményei a hétköznapokban. Például a politikai közvéleménykutatások kiértékelésénél vagy orvosi információk elemzésénél nyert adatok egyre inkább mérvadóak a témákban hozott döntéseknél. Így válik a statisztika látszólag elméleti tudománya a mindennapjaink részévé. A hallgatóimnak e terület módszertanát és az adattudomány alkalmazási lehetőségeit ismertetem az óráimon, ahol egyebek mellett például a klímaváltozás modellezését vagy környezeti adatok elemzését is bemutatom gyakorlati példaként.

 

M.R. A professzor kurzusaira a Műegyetem több karáról is jelentkeztek mester- és posztgraduális képzésben résztvevő diákok. Külön intenzív kurzust tartott a BME GTK MSc-s hallgatóinak, és több hazai felsőoktatási intézményhez is meghívást kapott vendégelőadóként (ELTE, Corvinus, Pécsi Tudományegyetem, Rényi Intézet, Budapest Semesters in Mathematics - BSM). Büszkék vagyunk rá, hogy ennek a széleskörű tudásmegosztó tevékenységnek a Műegyetem lehetett a kiindulópontja.

 

Több hónap távlatából milyennek találja a BME hallgatóit és a magyar felsőoktatási rendszert?

T.E.O.B: A műegyetemi fiatalok kíváncsiak, szorgalmasak és mindig időben elkészítik a házi feladatokat. Név szerint ismerem már a tanítványaimat, akik gyakran még óra után is megállítanak, kérdeznek. Örülök, hogy foglalkoztatják őket az adatelemzéssel kapcsolatos problémák, dilemmák. Sőt, gyakran saját területükről hoznak egy-egy esetet, ez által én is sokat tanulok az ő mérnöki területükről. Az USA-ban az egyetemi oktatók nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a hallgatóknak az elmélet mellett a gyakorlati oldalt is bemutassák. Örömmel látom, hogy a magyar felsőoktatás is ebbe az irányba halad. Jó érzéssel tölt el, hogy Magyarországon a felsőoktatást nagy tisztelet övezi mind a kampuszon, mind a tágabb környezetben.

Milyen kutatási tervei vannak a jövőre nézve?

T.E.O.B: Szívesen folytatnám tovább a tudományos munkát a Műegyetemen vendégprofesszorként. Rolanddal és kutatócsoportjával már górcső alá vettük azokat a témákat és területeket, ahol az együttműködésünktől új tudományos eredményeket remélünk. A BME-s hallgatóknak tartott kurzusok tanulságait leszűrve sok kiaknázatlan lehetőség van még a jelenlegi statisztikai gyakorlat és a prediktív modellezési technikák összekapcsolásában. Jelenleg is dolgozom a gépi tanulásban és a biostatisztikában is általánosan használt bináris logisztikus modellek robusztusabbá tételén, amelyhez a TTK kutatócsoportjában dolgozó kollégákkal közös eszmecserék nagymértékben hozzájárulnának. Bízom benne, hogy lesz még lehetőségem velük a közös munkára, közös publikációk elkészítésére, és akár új, közös kutatások életre hívására is.

 

Kutatóként hogy érzi magát a BME-n és Budapesten?

T.E.O.B: Budapest gyönyörű, magával ragadó város. Nagyon jól érzem magam. A kutatások tekintetében is rendkívül inspiráló közeg. Roland nagyon sokat segít abban, hogy más budapesti és magyarországi egyetemek kutatóival is megismerkedjek. Több helyen és intézményben tartottam már szemináriumi előadást. Azt természetesen tudtam, hogy Magyarország matematikában nagyon erős, ám kicsit aggódtam, hogy az itteni kutatók az elméleti matematikán túl mennyire nyitottak a teóriák gyakorlatba való átültetetésére. Szerencsére nagyon pozitívan csalódtam.

Nagyon élvezem az oktatást, emellett épp egy könyvön dolgozom, amelyhez biztosan felhasználom majd a Műegyetemen tartott kurzusaim tapasztalatait. (A leendő kötet címe: „Intermediate Methods in Applied Statistics and Biostatistics”).

 

Roland, műegyetemi oktatóként és a professzor fogadójaként mit gondol, miért fontosak a Fulbrighthoz hasonló mobilitási programok?

M.R: A Műegyetem – a többi magyar felsőoktatási intézményhez hasonlóan – komolyan dolgozik azon, hogy nemzetközi láthatóságát még inkább növelje. A mobilitási programok ebben is segítenek. A BME-re érkező vendégprofesszorok jelenlétéből a hallgatók is profitálnak: új nézőpontokkal ismerkedhetnek meg, és tolmácsolásukban olyan kurzusokat is hallgathatnak, amelyek nem képezik az intézmény eredeti tantárgykínálatának részét. Egy ilyen ösztöndíjas látogatás gyümölcse lehet a helyi kutatókkal indított közös tudományos munka is. Kimutatott tény például, hogy a nemzetközi együttműködésben elkészült cikkek nagyobb idézettséggel rendelkeznek, mint azok a publikációk, ahol minden társszerző azonos országban kutat. Hasonló előnyök származnak a műegyetemi oktatók, kutatók külföldön töltött ösztöndíjas időszakából is. O’Brien professzor úr egy üde színfoltja a tudományos munkánknak és az egyetemi oktatásnak. Kiváló és hiteles szakember, emellett magával ragadó és inspiráló előadó. Szeretnénk még vele együtt dolgozni a jövőben, és bízunk abban is, hogy előadásain a kutatásban és a statisztikai vizsgálatokban rejlő lehetőségek iránt is felkeltette a fiatal generáció érdeklődését.

 

TZS-HA

Fotók: Geberle B.