A közelmúltban elhunyt jeles tudós, Kozák Miklós munkásságát a ’Vízgazdálkodási nagyműtárgyak, mint a nemzetgazdaság fejlesztésének eszközei” című kötetben ismerheti meg a közönség.

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) Vízügyi Tudományos Tanácsának „Jövőépítés a vízgazdálkodásban” című könyvsorozatának negyedik kötete a hazai vízgazdálkodás egyik legjelesebb egyénisége, Kozák Miklós (1924–2020) egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora munkásságát mutatja be. A professzor már nem érhette meg az életművét bemutató könyv (címe Vízgazdálkodási nagyműtárgyak, mint a nemzetgazdaság fejlesztésének eszközei) megjelenését, ám annak szerkesztési munkálataiban még részt vállalt.

Kozák Miklós a BME Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézetének igazgatója volt, hazai és nemzetközi munkásságát számos szakmai kitüntetéssel elismerték. Oktatói és tudományszervezői tevékenységén túl fő kutatási területei a szabadfelszínű, nempermanens vízmozgások számítása digitális számítógéppel, valamint a vízépítési hibák és tapasztalatok elemzése. E témakörökben több könyvet is írt. Aktív irodalmi és közéleti tevékenységet folytatott a vízenergia alkalmazása érdekében, továbbá a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszerről.

A most megjelent kötet Kozák Miklós professzor életútja és oktatói tevékenysége mellett bemutatja a korszerű számítástechnika alkalmazásának lehetőségeit a hazai vízügyi ágazatban; behatóan foglalkozik a vízépítési hibák elemzésével és tanulságaival, illetve bőséges válogatást kínál a szerző vízgazdálkodás és fenntartható fejlesztés kérdéskörében írt tanulmányaiból, valamint a bős–nagymarosi vízlépcső létesítése körüli vitákkal kapcsolatos szakmai hozzászólásaiból.

A kötetet a BME alapításának 240. jubileumi évfordulója alkalmából rendezett szakmai-tudományos programokhoz kapcsolódva mutatták be. A könyvbemutató ünnepség levezetője Baranya Sándor, a BME Építőmérnöki Kar (BME ÉMK) Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék tanszékvezetője volt.

A rendezvényen elsőként Váradi József, a Vízügyi Tudományos Tanács elnöke, a Magyar Hidrológiai Társaság alelnöke, az NKE címzetes egyetemi docense a Tanács „Jövőépítés a vízgazdálkodásban” gyűjtőcím alatt megjelenő szerkesztői életműkötet-sorozatát mutatta be. Kiemelte, már évekkel ezelőtt érzékelték a szakkönyvek hiányát, ezért szorgalmazták, hogy „a még köztünk lévő, nagynevű kollégák az életútjuk bemutatása mellett saját maguk válogassák be a munkásságuk ma is aktuális üzeneteket hordozó szemelvényeit, amelyek könyvbe szerkesztve tanulságul szolgálnak a vízgazdálkodás mai kérdéseinek megoldásához.”

Váradi József hangsúlyozta, eddig öt könyv jelent meg azzal a céllal, hogy „igyekezzen megelőzni, hogy mindig mindent újrakezdjünk”, továbbá a vízügyi szakemberek a múlt eredményeire építkezve alkossák meg a választ a ma szükségleteire. E szellemiségbe szervesen illeszkedik a Kozák professzor munkásságát bemutató kötet.

Józsa János, az MTA rendes tagja, a BME rektor emeritusa, a BME ÉMK Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék korábbi tanszékvezetője Kozák Miklós életpályáját méltatva kiemelte, a professzor könyve nemcsak magas tudományos színvonalú, fajsúlyos egyetemi oktatási anyag, hanem fontos kortörténeti forrás is. A vízügyi szakember tanítványként saját élményeit is felidézve tisztelgett az iskolateremtő professzor munkássága előtt, aki a számítástechnikai eszközök bevezetésével elősegítette a Neumann-galaxis mérnöki területen történő meghonosodását.

Kozák Miklós egyetemi és tudományos pályája, értelmiségivé válása, tanszék- és intézetvezetői tevékenysége, számos egyetemi funkciója, oktatáspolitikusi és tudományos közéleti szerepvállalása itthon és külföldön egyaránt az iskolateremtő egyéniségek közé emelte. Nemzetközi látóterét az Egyesült Államokban a Ford ösztöndíj révén szélesítette, és nagyon lényegesnek tartotta az idegen nyelvek ismeretét.

A jeles tudós szakmai munkássága igen sokrétű volt: aktív közösséget nevelt fiatal tanítványaiból, akikkel többek között a számítógépes hidraulika hazai meghonosítását valósította meg. A professzor a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer kérdéskörének sokoldalú ismerőjeként számos tanulmányában igyekezett eloszlatni a létesítménnyel kapcsolatos tévhiteket.

Bakonyi Péter, a Vízügyi Tudományos Tanács alelnöke, a kötet vezető szerkesztője, a Kozák professzor által alapított számítástechnikai műhely egykori tagja előadásában felidézte az egykori szakember, valamint a BME víztudománnyal foglalkozó tanszékeinek szerepét a hazai hidroinformatika és a digitális vízgazdálkodás megszületésében és fejlődésében.

A szerkesztő felhívta a figyelmet, hogy a kötet alcímének (A vízügyi szakma és tudomány fejlesztéséért, védelméért és a szakmaiatlanság ellen) tartalma jellemzi Kozák professzor személyiségét is, aki a tudatlanság elleni harcot tekintette élete egyik fő missziójának. A vízépítési nagyműtárgyak szakértőjeként aktív ismeretterjesztő tevékenységet folytatott a témában, főként a bősi vízlépcső vonatkozásában.

A professzor tevékenysége egyben a digitális vízgazdálkodás hajnalát jelentette: 1954-ben tette meg az első lépéseket a vízgazdálkodási témájú programozás terén, majd később jelentős szakmai műhelyt szervezett.

Az elnyert Ford ösztöndíja révén nemcsak sok ideje maradt tervezett szakkönyve elméleti alapjainak lefektetésére, hanem nagyon sok gépidőt kapott kutatásai elmélyítésére az amerikai egyetem modern berendezésein.

Csoma Rózsa, a BME ÉMK Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék egyetemi docense, az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottságának titkára előadásában Kozák professzor szerepét mutatta be a vízépítési hibák elemzésének egyetemi oktatásba való bevezetésében.

A professzor vízépítési hibákról írott és társszerzőkkel szerkesztett jegyzeteit többször, többféle címmel kiadták, és máig alapvető segédlete az oktatásnak. A mű mottója „a jövő mérnökgenerációja a múltban elkövetett hibákon okuljon és hasonló hibákat ne kövessen el”. A műben tárgyalt 98 esettanulmány zöme nem nevesített, mivel szerzői szerint a hibák műszaki tanulságai a fontosak, és nem a személyek. Bár 1988-ban jelent meg a szakkönyv utolsó kötete, a professzort élete végéig foglalkoztatta a vízépítési hibák és elkerülésük kérdésköre.

Jakus György, az Országos Vízügyi Főigazgatóság volt főigazgató-helyettese, Mosonyi Emil-díjas szakember, az életműkötet társszerkesztője „Kozák professzor tevékenysége a fenntartható fejődési célok eléréséhez szükséges vízépítési nagyműtárgyak tervezése és megvalósítása érdekében” címmel tartott előadást.

Jakus György hangsúlyozta, a professzor tisztában volt azzal, hogy az emberiség jólétének bázisa, vagyis a víz, a levegő és az energia már veszélyben vannak. Sokat foglalkozott azzal, mit kellene tenni annak érdekében, hogy józan ésszel megvalósíthatók legyenek a fenntarthatósági célok. Ezen akadályok leküzdését megnehezíti, hogy rövid ciklusokban gondolkodó társadalmi környezetben kell a 100-200 évre megalkotott nagyműtárgyas rendszereket megtervezni.

A vízügyi szakpolitikában a Kozák professzor és kollégái által 1994-ben készített Fehér könyv a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer kérdéskörét mutatta be azzal a céllal, hogy a „döntéshozókat segítse a valós szakmai érvek” felvonultatása mentén.

Ijjas István, a BME ÉMK Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék professzor emeritusa, korábbi tanszékvezetője, a Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet egykori igazgatóhelyettese, Kozák Miklós professzor oktatói, nevelési és vezetői tevékenységét ismertette.

Ijjas professzor a 60-as évektől kezdve dolgozott együtt Kozák Miklóssal. Kiemelte, a számítástechnika területén az Intézet mindhárom tanszéke – az átszervezések ellenére – máig megőrizte a tudást és a hidroinformatika alkalmazása iránti elkötelezettségét.

„Kozák Miklós sosem volt elégedett, és ez tette boldoggá az életét: állandóan azon dolgozott, hogy a vízgazdálkodás, az oktatás és a kutatás fejlődjön” – emlékezett egykori kollégájára a professzor emeritus. Hozzátette, az egyetem 240 éves történetének az egyik legfontosabb eseménye ötven éve történt: megjelent az első számítógép az intézményben. Ez a forradalom – az olyan kiváló szakemberek révén, mint Kozák Miklós – mára eljutott abba a fázisába, hogy digitális vízgazdálkodásról lehessen beszélni.

Baranya Sándor zárszavában Kozák Miklós hitvallását idézte: „Élettapasztalatom, hogy egy tudományos pálya legfőbb tényezői az idegen nyelvek ismerete, a témaválasztás, a műszaki életben való gyakorlati és nemzetközi kapcsolatok, illetve a publikálás itthon és külföldön.”

HA-TZS

Fotó: Geberle B.