Elhunyt Horváth István Tamás, a BME VBK professzora, nemzetközi hírű tudós

Életének 69. évében távozott a fémorganikus kémia és katalízis, a reakciómechanizmusok, az in situ spektroszkópia, valamint a zöld és fenntartható kémia nemzetközi szakértője.

 

Dr. Horváth István Tamás 1953. augusztus 6-án született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Petrik Lajos Vegyipari Technikumban végezte, okleveles vegyészmérnök diplomáját 1977-ben, műszaki doktori címét 1979-ben szerezte a Veszprémi Vegyipari Egyetemen (2006 óta Pannon Egyetem), amelyet 1998-ban PhD. fokozatként védett meg. 1999-ben szintén a Veszprémi Egyetemen habilitált, 2001-ben egyetemi tanárrá nevezték ki.

Főbb kutatási területe a fémorganikus kémia és katalízis, reakciómechanizmusok vizsgálata, in situ spektroszkópia, valamint a zöld és fenntartható kémia.

Szakmai életútját a diploma megszerzését követően az Állatorvostudományi Egyetemen kezdte (1979–1981), majd rövid, a Chinoinban eltöltött ipari tapasztalatszerzést követően a Yale Egyetemen (New Haven, Connecticut) 1982–1984 között posztdoktorként dolgozott Prof. Richard Adams kutatócsoportjában, ahol ozmium klaszterek szintézisével és jellemzésével foglalkozott. A gyümölcsöző együttműködés eredményeképpen 32 hónap alatt 20 rangos közleménye jelent meg. Ezután visszatért Európába, 1984 és 1987 között a Zürichi Műszaki Egyetemen (ETH Zürich) Pietro Pino és Bor György Professzorokkal Co–Rh klaszterek szerkezetvizsgálatával és katalitikus alkalmazásaikkal foglalkozott. A következő 11 évben újra az Egyesült Államokban, az Exxon Olajvállalat Központi Laboratóriumában (Exxon Research and Engineering Company in Annandale, New Jersey) dolgozott vezető kutatóként, ahol a fémorganikus kémia mellett az in situ spektroszkópia területének fejlesztésével és reakciómechanizmusok vizsgálatára irányuló alkalmazásával komoly nemzetközi elismertséget és hírnevet szerzett.

A kémia több területét átölelő kutatómunkája közül kiemelendő a fluoros kémia és a fluoros kétfázisú katalízis koncepciójának kidolgozása (1994), amely a felfedezés óta a kémia különálló területévé nőtte ki magát. 1997-ben elsőként bizonyította a formil kation folyadékfázisú jelenlétét.

1999-ben hazatért és 2008-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora (2001–2009), a Kémiai Intézet igazgatóhelyettese (2006–2008) volt. Magyarországon elsőként kezdte a zöld kémia területének oktatását és kutatását. Nevéhez köthető a g-valerolakton alapú gazdaság koncepciójának kidolgozása és a hulladékok értéknövelési lehetőségeinek koncepciózus összefoglalása.

2009–2020 között, a City University of Hong Kong egyetemi tanára, 2015-ig tanszékvezetője. A zöld és fenntartható kémia területén elsőként vezette be az etanol ekvivalenst, mint fenntarthatósági mérőszámot, valamint kidolgozta a vegyipari alapanyagok és az energia felhasználásának fenntarthatósági indexét.

2020 júliusától a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karának Professzora, a Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszék oktatója, kutatója.

Kutatómunkáját 121 nemzetközi folyóiratcikk jegyzi, amelyekre a független idézetek száma több mint 9400. Munkáját fémjelezi tovább 22 szabadalom, 6 szerkeszett könyv, 34 könyvfejezet, és több mint 150 meghívott konferenciaelőadás. H-indexe 45; i10 indexe 117.

Munkái közül kiemelendő a három, Science-ben megjelent tanulmánya, valamint az öt, a Chemical Reviews hasábjain közölt összefoglaló írása. Kutatásban elért eredményeit több mint 25 nemzetközi díjjal, ösztöndíjjal és kitüntetéssel ismerték el, amelyek között – a teljesség igénye nélkül – megemlítendők: Member, European Academy of Sciences, Brussels, Belgium, 2020,  AAAS Fellow, American Association for the Advancement of Science, Washington DC, USA, 2016., Fellow of the American Chemical Society, 2014., Fellow of the Royal Society of Chemistry, 2013., Honorary Member, National Academy of Sciences Literature and Arts of Modena, Italy, 2010., Humboldt Research Award, Alexander von Humboldt Foundation, Bonn, Germany, 2006., Exxon Golden Tiger Award, 1991.

Kutatómunkája során kiemelt figyelemmel kísérte és támogatta diákjait, iskolateremtő munkásságát jelzi, hogy irányításával 14-en szereztek PhD fokozatot (Eötvös Loránd Tudományegyetem és City University of Hong Kong). Szakmai kérdésekben mindig kőkeményen tényekkel és adatokkal érvelt, diákjait is erre a szemléletre nevelte.

Tudományos közéleti tevékenysége során több mint 45 nemzetközi konferenciát elnökölt/társelnökölt. Nagyértékű tudományos pályázatainak száma több mint húsz.

Tudományos munkásságának elismeréseként, 2016-ban az ACS Sustainable Chemistry and Engineering folyóirat egy különszámot jelentetett meg.

2019-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső taggá választotta.

Távozásával a kémikus közösség egy rendkívül becsületes és karizmatikus, a szakmája iránt elkötelezett társat veszített.

Dr. Horváth István Tamás gyászjelentését itt tekinthetik meg.

 

Mika László Tamás tanszékvezető, BME VBK Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszék