A történeti gyárépületek térfejlődéséről és az ipari városfejlesztésről rendeztek nemzetközi tudományos előadássorozatot és szemináriumot a BME ÉPK-n.

„A történeti ipari épületek éppen úgy lehetnek a települések identitáshordozói, mint más épülettípusok, legyenek azok a szakrális és profán építészet különféle példái. A régi gyárépületek komoly kulturális értékkel bírnak, elhamarkodott elbontásuk visszavonhatatlan veszteséget eredményezhet” – vélekedett Pilsitz Martin, a BME Építészmérnöki Kar (BME ÉPK) Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének munkatársa, akinek koordinálása mellett már második alkalommal rendezték meg a tanszék és a Potsdami Alkalmazott Tudományok Egyeteme együttműködésében megvalósuló nemzetközi szemináriumot. A képzés témája az európai, kifejezetten a fővárosi ipari, gyári épületegyüttesek megismerése, azok városfejlesztésre és építészeti trendekre gyakorolt hatásai, a fennmaradt épületek örökségvédelmi célkitűzései, és felelősségteljes kezelésük a jelenkori funkcionalitással szemben támasztott követelmények figyelembevételével. A tudományos tartalmak közvetítése mellett a rendezvény a BME és a németországi egyetemek közötti együttműködést, közös kutatásokat is erősítette.

A szemináriumsorozat résztvevői olyan képzett építészek, építőmérnökök vagy restaurátorok voltak, akik a Potsdami Alkalmazott Tudományok Egyeteme műemlékvédelmi és műemlékhelyreállítási mesterszakjának különböző évfolyamain folytatják tanulmányaikat. A képzés iránt nagy volt az érdeklődés, emiatt a résztvevők számát is maximalizálták a szervezők.

A történeti gyárépületek fejlődése nehezen sorolható be az általános építészettörténetbe. Európai szinten az ún. ipari örökség (industrial heritage) védelme és kutatása évtizedek óta az Európai Unió kultúrpolitikájának hivatalos részét képezi. Az EU részben e témát feldolgozó programja, vagyis az iparosodás európai szintű összefüggéseinek kutatása rámutat az egyes régiók történelmi fejlődésének közös vonásaira.

Az európai történelmi ipari helyszínek hálózata napjaink ipari örökségi hálózatára is hatással van. Budapesten kiváló példákat látni a használaton kívüli gyárak szabadidős létesítményekké és turisztikai látványosságokká történő átalakítására (pl. Millenáris Park), vagy azok egyes városrészekhez kapcsolódó identitásteremtő szerepére (pl. kőbányai sörfőzdék). E pozitív tendenciákat további érdeklődéssel követi nyomon a témában érdekelt építészmérnök szakemberek közössége.

Budapesten a történeti gyárépület-együttesek nagy része az épített identitáshordozók közé tartozik. Ez egyet jelent azzal, hogy ezek az építmények a templomokkal és palotákkal egyenrangúan a város kulturális örökségének szerves részét képezik. A BME ÉPK Építészettörténeti és Műemléki Tanszék egy olyan előadássorozatot hívott életre, amely a budapesti történeti gyárépületek átfogóbb megismeréséhez és szakmailag helyesebb értékeléséhez járul hozzá.

Ezen épülettípusok fejlődéstörténetét magyarázó modelljéhez a vizuális megközelítésen túl további tényezőket is figyelembe kell venni, illetve elemezni a funkciójukat, amelyek hatással voltak a gyártóüzemek térfejlődésére. Ilyen fontos szempont az eltérő „csereintervallum”, amely az épületek esetén viszonylag hosszú, ám a gépek esetében relatív rövid időszakot jelent. A technológiai fejlődés az építészeti szempontok átgondolásával is együtt járt: nagyobb pillértávolságú gyártócsarnokok, ezzel együtt általánosabb jellegű terek jöttek létre. Más iparágak épületeiben (pl. sörfőzdékben) viszont a térfejlődésben inkább az erősen specifikus térkialakítások tendenciája figyelhető meg.

„Változást hozott az építészetben a vasbeton térnyerése, ami komoly hatással volt a gyártóüzemek szerkezeti felépítésére és megjelenésére egyaránt. Az új technikai lehetőségek (pl. nagyobb fesztávú födémek és a szerkezeti elemek teherbírásának növekedése) új épületformák tárházát nyitották meg. A 19. század második felében, a historizmus idején és egyben a modernizmus előfutáraként az ipari építészet könnyen áthidalta a funkció és a forma között feszülő ellentéteket” – világított rá a technológiai fejlődés és az ipari építészet összefüggéseire Pilsitz Martin.

Fegyver- és Gépgyár. Budapest. Soroksári út. 1913. (Fotó: Martin Pilsitz)

A nemzetközi szeminárium résztvevői a különböző iparágak (gépgyártás, sörfőzdék) történeti ipari épületeinek térfejlődését elemezték és hasonlították össze a kurzuson. Különböző korszakokból választott budapesti példákon keresztül elemezték az ipari építészet elméletét és történetét, valamint az általános várostörténet és az ipari városfejlődés kölcsönhatását. A Dreher sörgyár példáján keresztül konstruktív vitatémák voltak az ipari műemléképületek műemlékvédelmi kérdései, továbbá a Németország és Magyarország között lezajlott építészeti transzfer hatásai is. Ez utóbbi kifejezés az építési technológiával és építészettel kapcsolatos ismeretek kölcsönös cseréjére utal a két ország között. A kétirányú tudásátadásban hazai oldalról különösen a Műegyetemen tevékenykedő mérnökök és építészek (Hültl Dezső, Puscher István, Schimanek Emil és még sokan mások) játszottak meghatározó szerepet.

Dreher sörfőzde. Aszaló. 1905. (Fotó: Martin Pilsitz)

Az előadásokat a résztvevők rövid prezentációi egészítették ki. A témák között szerepeltek a történeti épületszerkezetek (áttörések a poroszsüveg-boltozat technológiai alkalmazásán keresztül) és a különleges épületek későbbi használatának a kérdései is (Bunkerbauten Berlinben). Az előadássorozat lezáró akkordjaként Lisa Hock, a Potsdami Alkalmazott Tudományok Egyetemének tudományos munkatársa adott elő kutatómunkájáról: „The international Influence on the development of early medieval towns in Scandinavia” címmel.

A programot a budapesti építészet témaköreivel foglalkozó szakmai kirándulások is kiegészítették. Pazár Béla, BME ÉPK Építészettörténeti és Műemléki Tanszék adjunktusa kortárs templomépítés témakörében tartott vezetést a Csillaghegy-Békásmegyeri Evangélikus Egyházközség imaházában, ami kiváló példája annak, ahogyan a tervezők tudatosan értelmezik a külső tér és belső tér kapcsolatrendszerét. A folytatásban Kovács Gergő, a BME ÉPK Építészettörténeti és Műemléki Tanszék tudományos munkatársa Gül baba türbéje példáján ismertette az oszmán építészet alapelveit. Az építészettörténeti és műemlékvédelmi fókuszú szemináriumi előadás, és az azt követő helyszínen tett látogatás témája ennek a sajátos emlékcsoportnak az átfogó története, illetve helyreállításának bemutatása volt. A hallgatók először egy olyan előadást hallhattak, amely kitért a magyarországi oszmán emlékek kutatástörténetére, jellemző építészeti típusaira és annak főbb példáira, illetve ezen épületcsoportra jellemző szerkezeti sajátosságokra. A helyszínbejárás során nem csupán az 1543-48 közt épült oszmán mauzóleumot, hanem a körötte lévő 19. századi historizáló Wagner-villa egyes részeit, illetve a 2015-2018 közt nemzetközi, magyar-török együttműködésben végzett örökségvédelmi és komplex környezetrendezési projekt keretében megújult kertművészeti alkotást is megtekintették. A szemináriumi előadás ízelítőt nyújtott az építészettörténet, az örökségvédelem, a muzeológia, a kulturális diplomácia és a tájépítészet tudományterületeibe is.

A program utolsó napján Krähling János, BME ÉPK Építészettörténeti és Műemléki Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára vezetésével a pesti belváros történelmi fejlődését bemutató szakmai kirándulás következett, amelyen különféle építészettörténeti korszakok jeles emlékeit látogatták meg a hallgatók.

„A történeti ipari épületek már csak jelentős méreteikkel is befolyásolták a városi tér alakulását, egész utcák és városrészek jellegét határozhatták meg. A gyárépületek létezése, fennmaradása tehát olyan építészettörténeti és kulturális érték, amelynek objektív értékelése csakis tudományos elemző munka révén lehetséges. A nemzetközi szeminárium elméleti ismeretekkel egybekötött gyakorlati tapasztalatot is nyújtott a jövő szakembereinek e téma alaposabb feltérképezéséhez” – fogalmazott a Műegyetemen megtartott képzésben rejlő lehetőségekről Pilsitz Martin.

Az egyhetes nemzetközi tudományos műhely a BME és a Potsdami Alkalmazott Tudományok Egyeteme közötti szinergiákat is erősítette. A németországi intézmény széleskörű elméleti ismeretekkel és gyakorlati projekttapasztalattal rendelkezik többek között a restaurálás, a konzerválás és a műemlékvédelem terén. Emellett a Műegyetem olyan kutatással és oktatással egyaránt foglalkozó szellemi műhely, amely a felmérés (anamnézis), a kárelemzés (diagnózis) és a meglévő épületeken végzett tervezői munka (beavatkozás - helyreállítás) terén rendelkezik széleskörű szakértelemmel. Mindkét intézmény kiemelkedő szakmai képességekkel bír, amely mindkét fél reményei szerint további jövőbeli szoros együttműködések és közös projektek alapjául szolgálhat.

A tervek szerint az előadássorozatot 2023-ban újból megrendezik, fő témája a történeti ipari épületek, mint természetanalóg rendszerek lesznek.

Martin Pilsitz nyomán TZS-HA

Fotók forrása: Martin Pilsitz