Prominens vendégekkel és a történelmi évfolyamok diákjainak részvételével ünnepelték a BME-n az október 23-i nemzeti ünnepet.

„Ma 33 éve, hogy az 1956-os szabadságharc és forradalom egykori diáknagygyűlésének helyszínén, a Műegyetem központi épületének alujában szabadon ünnepelhetjük, a forradalmi események elindulását” – emlékeztetett köszöntő beszédében a jeles ünnep műegyetemi hagyományaira Czigány Tibor rektor.

A teljes beszéd a BME YouTube csatornáján megtekinthető.

Az egyetem vezetője ezúttal a forradalom kilenc műegyetemi hősi halottjának személyét idézte fel, akik emléktábláját ebben az évben is megkoszorúzták: Albrecht Márton, Bartók József, Danner János, Havas József, Lajos Ferenc, Péch Géza, Rössler János, Szilágyi József és Vedrál Vilmos. E hősök hű keresztmetszetét adják a Műegyetem forradalmi ifjúságának, az egyetemi hallgatóságnak: van köztük két építőmérnök, két gépészmérnök, két építészmérnök, egy vegyészmérnök és két villamosmérnök hallgató. Öten nappali, hárman esti tagozatosak voltak, egy pedig már befejezte tanulmányait. „A Műegyetem hősei nemcsak ők kilencen, hanem mindenki, aki részt vett az események alakításában. A Műegyetem hősei Önök, akik itt ülnek 66 év után, akik nem hagyták, hogy a forradalom lángja kialudjon, akik a megtorlástól szenvedve, itthon, vagy külföldre emigrálva vitték tovább az eszmét és járultak hozzá ahhoz, hogy mai itt szabadon ünnepelhetünk. A Műegyetem hőseinek emlékét a 240 éves Műegyetem megőrzi, örökségüket tovább viszi és példaképül állítja őket a mai ifjúság elé.” – zárta gondolatait Czigány Tibor rektor.

„Idei nemzeti ünnepünkön, a 66. évfordulón mondhatjuk el először, hogy már ugyanannyi ideje emlékezhetünk szabadon 56-ra, mint amennyi ideig a kommunista diktatúra megkísérelte kiirtani, átfesteni és elhallgatni a forradalom emlékét” – hangsúlyozta ünnepi beszédében Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter.

Hozzátette, a 20. század első felének sorscsapásai ellenére a magyarság soha nem mondott le a szabadságról, az őszinte szabadságvágy pedig 1956 őszén reménnyé változtatta a csüggedést és nemzetté a népet.

Gulyás Gergely kiemelte, 1956 hősei szabad hazát akartak nem csak maguknak, hanem a jövőnek is örökül hagyni.

„Ami 1848-ban a Pilvax, az 1956-ban a Műegyetem aulája volt. Ami akkor a 12 pont volt, 1956 október 22-én a 16 pontban öltött testet” – emlékeztetett a miniszter, hozzátéve „mindaz, amit a lengyelekkel való szolidaritás szülte műegyetemi forradalmi összejöveteltől a szabadságharc vérbe fojtásáig az 56-os nemzedék átélt, örök tanulságul szolgál történelmünkben. Aki meg akarja érteni, hogy mi a magyar szabadság, miért kell időről időre megküzdenünk érte, hogyan kell megőriznünk akkor is, ha elveszik tőlünk és hogyan kell megbecsülnünk akkor, ha megadatott, annak 1956-ra kell emlékeznie.”

A magyarság közös emlékezetének örökké részesei maradnak azok, akiknek lelke a nemzet szabadságáért szállt az égbe. Példájukkal, áldozatukkal ők jelenítik meg mindazt, ami a föld ezen határokkal körbezárt területét hazánkká teszi, és bennük testesül meg mindaz, ami nemzetté formálja a világban szétszóródott magyarságot – fogalmazott a miniszter.

Gulyás Gergely szólt az ünnepségre Kárpátaljáról érkezett magyar és ukrán fiatalokhoz is. Kiemelte, Magyarországnak azért nem lenne oka szolidárisnak lenni Ukrajnával, ahogy az elmúlt években a kárpátaljai magyarsághoz viszonyult, de minden oka megvan arra, hogy segítsen egy olyan országnak, amely hősiesen harcol a saját szabadsága és szuverenitása védelmében. „1956 nemzete csak azt mondhatja, hogy aki a szabadságáért és nemzeti függetlenségéért küzd, az Magyarország barátja és pártfogoltja” – nyomatékosította a miniszter.

„Büszkeséggel tölt el, hogy mi magyarok elsőként szálltunk szembe egy nemzetként az elnyomás és a diktatúra fojtó szorítása ellen. Az 1956-os szabadságharc bár végeredményben nem volt sikeres, de ez nem jelentette nemzetünk vesztét, sőt, ezzel kivívtuk a magyarok tiszteletét világszerte.” – emelte ki ünnepi beszédében Németh Friderika, a Pozsonyi Comenius egyetem orvostanhallgatója, aki a határon túli diákok nevében beszélt. Mint fogalmazott, 33 év elnyomás 33 év szabadság következett, de ez nem jelenti azt, hogy kortársait nem kerülték el a nagy történelmi események, amelyek hatalmas kihívást jelentenek számunkra, sokakat közvetve, sokakat közvetlenül érintve: a járványhelyzetet – melyben leküzdésében orvostanhallgatóként személyes részt vállalt – tetézte a szomszédban kirobbant háború.

„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.” – idézte útravalóként Bibó István gondolatait a hallgató. „Legyünk büszkék 1956 fiataljaira és hősire. Legyenek számunkra örök példaképek, hogy méltó utódaik lehessünk.”

Az ünnepi rendezvényen Beethoven zeneművének, a forradalom jelképévé vált Egmont-nyitány taktusaira koszorúzta meg a Műegyetem hősi halottjainak aulai emléktábláját Magyarország kormánya nevében Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter. A Rákóczi Szövetség képviseletében Csáky Csongor elnök és Németh Friderika pozsonyi egyetemista helyezték el az emlékezés virágait. A Szabadságharcosokért Közalapítvány nevében Sömjéni László Géza elnök, a Nemzeti Örökség Intézete nevében Móczár Gábor főigazgató koszorúzott. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nevében Czigány Tibor rektor és Kotán Attila kancellár, majd Radácsi Kristóf, a BME Egyetemi Hallgatói Képviselet elnöke fejezte ki tiszteletét.

Az eseményt megelőzően a Nemzeti Örökség Intézet által a Műegyetem rakparton, a Központi épület mellett található 1956-os emlékműnél szervezett ünnepségen vett részt Czigány Tibor rektor és Kotán Attila kancellár, ahol a korábban elhelyezett koszorúknál főhajtással tisztelegtek a forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt. Az eseményen Harrach Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, valamint Szili Ákos, a Műegyetem hallgatója mondott beszédet és közreműködött a Marczibányi Kodály Iskola Junior Príma-díjas leánykara. A tiszteletadáson 1956 emlékét aktívan ápoló szervezet képviselői főhajtással emlékeztek a 66 évvel ezelőtti eseményekre, majd az Emlékműtől közösen vonultak át a Műegyetemre.

A Duna parton a megemlékezők a BME Központi épülete előtti LED kivetítőn is figyelemmel kísérhették az egyetemi ünnepi eseményeket. A rendezvények zárásaként az intézmény elől indult az immáron hagyományosan megtartott fáklyás felvonulás a Rákóczi Szövetség szervezésében. Több ezren vonultak az 1956-os forradalom és szabadságharc másik emblematikus helyszínére, a Bem József térre, hogy megkoszorúzzák a hős tábornok szobrát. A menet elején korhű Csepel típusú teherautó szállította platóján a fáklyát tartó vagy nemzeti színű zászlót lobogtató fiatalokat.

HA-KJ

Fotó: Vig Johanna