Mire jó az MI a felsőoktatásban? – egyetemi vezetők a lehetőségekről és a veszélyekről

A mesterséges intelligenciára fókuszáló, nagyszabású üzleti konferenciát tartottak a héten a városligeti Magyar Zene Házában. Az MVM Future Lab szekció telt házas eseménye négy magyar egyetemi vezető beszélgetése volt, többek között Charaf Hassan, a BME rektora részvételével.

Mi a prioritás a mesterséges intelligenciával kapcsolatban? – tette fel az első kérdést a beszélgetés moderátora. A kritikus gondolkodást kell erősíteni, mert csak így tanítható meg a célravezető használata – felelte Kovács Levente, az Óbudai Egyetem rektora.

Bruno van Pottelsberghe, a Corvinus Egyetem rektora azzal kezdte, hogy megpróbálják minden tevékenységbe integrálni az MI-t, már most is számos eszközt használnak, és a munkatársak mintegy 40 százaléka képzést is kapott a témában. „Tehát szeretnénk drasztikusan emelni a tudásszintet ezen a területen, de közben észben tartani, hogy a kreativitásunkat nem veszíthetjük el” – tette hozzá.

Charaf Hassan azt mondta, hogy 

a Műegyetem nemcsak használja, hanem kutatja, sőt fejleszti is az MI-t.

Így amellett, hogy a hallgatóknak igyekszik átadni, hogyan kezeljék jól a technológiát, közben arra is figyel, hogy a fejlesztő ökoszisztéma része legyen és teszteli saját megoldásait. Kónya Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem tudományos és innnovációs rektorhelyettese az egészségügyi területen való alkalmazást emelte ki.

Az egyes intézmények kutatási aktivitására vonatkozó kérdésre Kovács Levente éppen az egészségügyi technológiát említette példaként, mondván, a döntéshozatalt segítő eszközök rengeteg időt és emberi erőforrást takarítanak meg. Megjegyezte, Magyarország „innovatív nemzetként” jó pozícióban van ezen a területen.

Bruno van Pottelsberghe arra hívta fel a figyelmet, hogy jól meg kell válogatni, mit bízunk az MI-re, mert a tapasztalatok szerint bizonyos feladatokban annál alacsonyabb a produktivitás, minél többet használjuk – hiszen nem kreatív eszköz.

Charaf Hassan úgy összegezte a BME tevékenységét, hogy nagyjából 100 kutatócsoport foglalkozik valamilyen formában a mesterséges intelligenciával, a deepfake-felismeréstől az autonóm járműveken át egészen az energiaoptimalizálásig.

Kónya Zoltán arról számolt be, hogy az SZTE-n zajlik kutatás a betegadat-menedzsment területén, valamint olyan irányban is, hogy az utasok hogyan érzik magukat egy önvezető autóban (ebben egyébként a BME kutatói is részt vesznek).

Kell-e szuperhardver?

Felvetődött a hardverkérdés is: van-e az egyetemeknek szuperszámítógépük, vagy terveznek-e beszerzést? Mint kiderült, ez egyebek mellett az energiaellátás miatt is nehéz ügy, nem véletlen, hogy a kapacitások jellemzően azokban az országokban nagyobbak, ahol olcsóbb az áram. Szegeden ennek ellenére épp most vesznek egyet, az ÓE viszont inkább kapacitást vásárol.

Charaf Hassan azt mondta, a BME kisebb gépeket használ, alapvetően kutatásra, egyúttal megjegyezte, hogy kellene egy igazán nagy és minden releváns szereplő számára elérhető, nemzeti szuperszámítógép, az egyszeri bekerülési árnál ugyanis fontosabb a működési és fenntartási költség. „A megoldás tehát a megosztott használat lehet.”

El tudnak-e vajon képzelni a rektorok egy virtuális tanárt az egyetemi előadóban? Kónya Zoltán nemmel válaszolt, de elismerte, hogy korlátok között működőképes lehet ez a megoldás, ahogy a hibrid oktatási modellben is vannak online tananyagok, miközben időről időre szükség van a tanár személyes jelenlétére. Elvégre egy egyetemen az oktató nemcsak tanít, hanem együttműködik a diákokkal.

„Nem vagyok az avatarok ellen, de hiszek az emberi képességekben” 

– jelentette ki Charaf Hassan. Úgy vélte, először is meg kell tanítani az etikai szempontokat, például a deepfake-problémát is magában foglaló területen.

Bruno van Pottelsberghe biztos benne, hogy az emberi faktorra mindig szükség lesz, a hallgatók ugyanis igénylik a szellemi kihívást, és az MI ezt nem képes megadni nekik. Úgy fogalmazott, jelenleg „inkább mesterséges, mint intelligens”, ezért gondoskodni kell arról, hogy a diákjainkat a gondolkodásra tanítsuk. Kovács Levente szerint az MI arra is jó eszköz, hogy a meglévőknél jobb tanítási módszertanokat dolgozzunk ki, ezért is indokolt lenne elmagyarázni a társadalomnak, hogy nem kell félni tőle. 

Charaf Hassan ehhez azt fűzte hozzá, hogy az MI valójában 70 éves, annak idején ő maga is a neurális hálóknak az irányítástechnikában való alkalmazásáról írta a PhD-dolgozatát. Az algoritmusok lényegében ugyanazok ma is, mint évtizedekkel ezelőtt, a különbség az erősebb hardver, amelyen futnak, valamint az okoseszközeinken (is) képződő hatalmas adatmennyiség, amelyből tanulnak. 

gp
fotók: index.hu