Szűk körű klubba kerültek a BME-s innovációk azzal, hogy megjárták az űrt

„A BME-s innovációk a világegyetemre tekintenek, és itt megvannak a mechanizmusok, amelyek az üzleti hasznosulást lehetővé teszik. Ahhoz, hogy az egyetem erős innovátor legyen, képesnek kell lennie az alapkutatások továbbvitelére, és ebből lesz a deep tech: komoly tudományos eredmény diszruptív potenciállal” – mondta Levendovszky János kutatási és innovációs rektorhelyettes a Műegyetemen kedden, a Magyar Innovációs Hét keretben megrendezett tudományos ismeretterjesztő eladás felvezetőjében.

Az eseményen bemutattak két kutatást, amelyhez a BME egykori hallgatója, Kapu Tibor a Nemzetközi Űrállomáson végzett munkájával járult hozzá. A második magyar űrhajós küldetésének ugyanis része volt számos, magyar tudósok megbízásából elvégzett kísérlet. A két szóban forgó projekt nem is különbözhetne jobban: az egyik egy, már a termékfejlesztés fázisában lévő, konkrét probléma megoldására fejlesztett innováció, míg a másik egy geometriai alapkutatás, melynek hasznos potenciálja a jövőben derülhet ki. Ami összeköti őket: a műegyetemi háttér.

Az első előadást Balogh-Weiser Diána, a Szerves Kémia és Technológia tanszék docense tartotta a NASA által az űrutazás 5 legfontosabb egészségügyi problémája közé sorolt SANS tünetegyüttes (Spaceflight Associated Neurooccular Syndrome) kezelésére kifejlesztett szemészeti inzertről. A pár milliméteres, nanoszálas tárgy az alsó szemzsákba helyezve adja le azt a hatóanyagot, amely az űrbéli látásromlásért felelős ödémák kialakulását hivatott megelőzni. (Itt lehet róla bővebben olvasni.)

Az inzerttel elvégzett kísérletek sikeresnek bizonyultak, a fejlesztők rengeteg hasznos adatot gyűjtöttek, ezek elemzése jelenleg is tart – számolt be Balogh-Weiser Diána. Az azonban már látszik, hogy jó esély van a projekt továbbvitelére, a következő fontos lépés az engedélyeztetés lehet. Mégpedig nemcsak az űrhajósok számára: a fejlesztés eredeti mozgatórugója ugyan az, hogy gravitáció híján nagyon nehézkes a szemcseppek használata, de a szilárd inzert a földi szemészeti kezelésekben is sok esetben hatékonyabb lehet a cseppnél – magyarázta a BME kutatója.

Domokos Gábor, a Morfológia és Geometriai Modellezés Tanszék egyetemi tanára arról a tavalyi felfedezésről beszélt, amely már megfordult a Scientific American címlapján – az AX-4 misszió révén pedig az űrbe is eljutott. A lágy cellák nevű új, univerzális formaosztályról van szó, amelynek különleges tulajdonsága, hogy modelljei hézagok és éles csúcsok nélkül töltik ki a teret. Ez a forma gyakran előfordul a természetben, Domokos Gábor és kutatótársa, Regős Krisztina doktorandusz pedig kidolgozta azt az algoritmust, amely bármely, poliéderekből álló mintázatból lágy cellát szerkeszt.

Kapu Tibor az űrben, kihasználva a súlytalanság körülményeit, egy tömör vízből álló lágy cellát állított elő a koncepció demonstrálására. 

„Rengeteget tanultunk ebből, mert gravitáció nélkül minden teljesen más, az intuíciónk erre az állapotra nem működik. Kivételes lehetőség volt, hogy geometriát tanulmányozhattunk ilyen körülmények között” 

– jelentette ki Domokos Gábor. A lágy cellák egyébként sok térkitöltési problémára segítenek választ adni, de hogy a gyakorlatban pontosan mire lesznek jók, ma még nem sejthetjük. Gondoljunk csak Domokos Gábor egy korábbi, szintén tudományos szenzációnak számító felfedezésére, a Gömböcre, amely több mint 10 évvel a megszületése után inspirálta egy új fejlesztésű inzulinkapszula formáját.

Az előadások után pódiumbeszélgetés következett a két kutató, valamint a Hunor Magyar Űrhajós Program két szakértője, Schlégl Ádám orvos és Örökös-Tóth István főmérnök részvételével. A beszélgetést Kabát Krisztián, a Portfolio.hu elemzője moderálta.

Az első téma a kibontakozóban lévő űripari boom volt, amelyről Schlégl Ádám azt mondta, 15-35 százalékos növekedés előtt állhat, mivel kimondottan válságálló ágazat.  Kína és India aktivitása a kulcs, miközben „Európa sajnos elaludt”, de örvendetes, hogy az utóbbi időben ezt sokan felismerték, így itt is kapott némi lendületet az űripar. Ez azért is fontos, mert mint Örökös-Tóth István megjegyezte, az űrbéli verseny az innovációk versenye is.

És hogyan tudott ebbe bekapcsolódni Magyarország? Schlégl Ádám emlékeztetett, hogy „a Nemzetközi Űrállomás naptárja tele van humánkísérletekkel”, nagyon nehéz ide bekerülni, ezért óriási eredmény, hogy magyar kutatóprogramoknak ez sikerült. Elhangzott, hogy 25 ilyen kísérletet végeztek el, ilyen mennyiséget sokkal hosszabb idő alatt szokták teljesíteni. „Szűk körű klub az űrt megjárt fejlesztéseké, 

kis játékosok nehezen rúgnak ezen a pályán labdába, a Hunor által biztosított lehetőség tehát egyfajta gyorsítópálya az érintett kutatásoknak” 

– magyarázta Örökös-Tóth István.

Balogh-Weiser Diána kiemelte, hogy a saját kísérletük jelentőségét nemcsak annak konkrét eredménye adja, hanem az is, hogy a csapatuk módszertant és szemléletmódot tanult a fejlesztés során. Arra a kérdésre, hogy volt-e korábban a szemcseppek kiváltását célul kitűző kutatás, azt felelte: több is, de egyik sem jutott el az emberi kipróbálásig, pláne nem az űrig – azokhoz képest az inzertjük nagy előnye a hatóanyagleadás késleltetésének lehetősége, valamint a minimális idegentest-érzés.

Schlégl Ádám mesélt az űrhajósok kiválasztási folyamatáról is, hiszen egyike volt a jelölteknek. Azt mondta, egy mai űrhajósnak afféle svájcibicskának kell lennie: az átlagnál kicsit jobb kutatónak, mérnöknek, szerelőnek, kommunikátornak egyszerre – és közben pszichológiailag is nagyon stabilnak. 

A NASA a pszichológiai problémákat tekinti az emberes űrrepülések fő kockázatának, 

ezért a jelöltek rengeteg kérdőívet, csoportos gyakorlatot, stressztűrésvizsgálatot csinálnak végig. A másik alapkövetelmény az egészségügyi alkalmasság: a szervezetnek ne legyen potenciálisan vészhelyzetet jelentő problémája, sem abnormális adaptációs mechanizmusa. Emiatt kell Gripenen repülni, illetve túlélőképzésen, alvás- és ételmegvonáson átesni.

Végül a moderátor feltette a kérdést: merre tovább? Lesz-e a magyar űrprogramnak folytatása? Örökös-Tóth István jelezte, hogy a döntéshozóknál a labda, nekik kell határozniuk arról, adnak-e további finanszírozást. Balogh-Weiser Diána és Domokos Gábor egyaránt úgy vélte, lennének még olyan ötleteik, amelyek érdekelhetnék az űrkutatást, utóbbi pedig hozzátette, ott volt, amikor magyar diákok megismételték Kapu Tibor űrbéli kísérleteinek egy részét, és amit látott, annak alapján biztos benne: „ha semmi mást nem csináltunk, mint egy generáció tehetségeit inspiráltuk, már az is megérte”.

gp