A piac is érzékeli a BME ipari kapcsolatai erősödését

„Megváltoztak a hallgatók igényei, ehhez kell alkalmazkodni. Minden egyetemnek szolgáltatóként kell fellépnie, a hallgató ugyanis ma már partner és ügyfél, tudja, hogy versenyeznek érte. Meg kell oldani, hogy jól érezze magát, anélkül, hogy az oktatás minősége romlana” – így foglalta össze a felsőoktatási intézmények egyik fő kihívását Charaf Hassan, a BME rektora a Budapesten megrendezett SmartMan konferencián. 

Az Ipar 4.0 Nemzeti Technológiai Platform által a kőbányai Bosch Innovációs Kampuszra szervezett eseményre az „ipari digitalizációs ökoszisztéma” tagjait várták, vagyis a digitális innovációban élenjáró cégeket, amelyek a hazai műszaki-informatikai oktatás zászlóshajója esetében nyilván arra voltak kíváncsiak: 

mire számíthatnak a Műegyetemtől a jövőben? 

A rektor ismertette a BME képzési szerkezetét, külön kitérve az elindítani tervezett, akkreditáció alatt álló mesterséges intelligencia szakra. Beszélt az egyetem egyértelmű dominanciájáról a hazai műszaki és informatikai felsőoktatási piacon, valamint a Diplomás Pályakövetési Rendszer által is kimutatott jövedelmi előnyökről. 

Jelezte, hogy a BME az eddiginél sokkal szorosabb kapcsolatot igyekszik kiépíteni a gazdasági szereplőkkel. Ennek érdekében a kommunikációs csatornák bővítésének fontos eleme a hamarosan élesedő BME Open portál, ahol a cégek tudathatják, mit szeretnének, és információt kaphatnak arról, hogy aktuálisan mit tud kínálni nekik a BME.

Charaf Hassan kitért a műszaki felsőoktatás egyik fő problémájára, a lemorzsolódásra. Azt mondta, a közoktatás hiányosságait tanulástámogatással kompenzálandók már az egyetem előtt, majd közben (sőt, továbbképzésekkel utána is). „Hiába lenne az állam feladata az orientáció, a felkészítés, ha a mi érdekünk is, akkor muszáj csinálnunk” – jelentette ki, hozzátéve, hogy ehhez kapcsolódnak a Műegyetem szolgáltatásfejlesztési tervei is, a digitális ügyintézéstől a mentoráláson át a pszichológiai tanácsadásig.

A rektor hangsúlyozta, hogy a felsőoktatásban lényegében csak kimeneti követelmények vannak, a megvalósításban az intézményeknek elég nagy a szabadsága. Így lehetőség van olyan megoldásokra, mint a kihelyezett, önálló laboratóriumi témák, a duális és kooperatív ipari MSc-képzések vagy az ipari laborok: 

„Tág keretek között, bizonyos minőségi kritériumok betartásával, szinte bármit lehet.” 

Különböző együttműködési modellek léteznek nagyvállalatok, kkv-k és startupok számára, az együttműködési szintek pedig a szakmai gyakorlattól a projekttárgy a közös k+f projekteken át egészen a dedikált laborokig terjednek. Mindezek intézményesített platformja lesz a BME Partner program, amelyben a BME támogatásért cserébe sokrétű szolgáltatásokat nyújt a vállalkozásoknak.

Az előadást kerekasztal-beszélgetés követte, amelyen részt vett Charaf Hassan mellett Nyírő József, a Magyar Járműalkatrész-gyártók Országos Szövetségének elnöke, Jörg Dötsch, Német-Magyar Tudásközpont Kft. ügyvezetője, Váncza József, a HUN-REN Sztaki laborvezetője és Pomázi Gyula innovációs szakértő.

Kifogyunk a mérnökökből?

Az első téma a munkaerőigény volt. Nyírő József szerint egész Európában nehéz a helyzet, feszített a munkaerőpiac, miközben az ipar 4.0 szemléletváltást igényelne, még a kékgallérosoknál is. Pomázi Gyula arra hívta fel a figyelmet, hogy Nyugat-Európában nagyon kevés mérnök végez Indiához, Kínához képest, az iparnak ez nem lesz elég. Váncza József emlékeztetett rá, hogy a felmérések szerint is az iparvállalatok a képzett munkaerő hiányát tartják a legégetőbb problémának.

Hogyan lehet a life long learning folyamatát katalizálni? – tette fel a következő kérdést a moderátor, Vicze Gábor, Ipar 4.0 Technológiai Platform alelnöke. Nyírő József azt mondta, át kell rendezni a gyártási folyamatokat, ami nagyon nehéz, a felsőoktatás partnersége szükséges hozzá, 

„a BME nyitottsága és ipari kapcsolatai erősödnek, ezt mi is látjuk”, 

tette hozzá bizakodva.

Charaf Hassan a BME portfóliójából említett egy példát: Hatvanban villamosmérnök-képzést működtet az egyetem évfolyamonként 10 fővel, akik munka mellett, 8 félévig tanulnak. Ebbe egy konkrét cég fektetett pénzt, a költség nem csekély, magyar kkv-k egyedül nem feltétlenül képesek rá, konzorciumban viszont akár igen. Ugyanakkor kiemelte, nemcsak az iparnak és a felsőoktatásnak kellene együttműködnie, hanem az egyetemeknek, sőt az egyetemeken belül a karoknak is. „Még nálunk sem mindig fordul a mérnöki csapat a GTK szakértőihez, amikor szükség lenne rá” – jegyezte meg a rektor.

Az innovációra rátérve Pomázi Gyula mondott néhány riasztó adatot. Az Egyesült Államokban 10 szabadalomból 7,2-ből lesz üzlet, Japánban, Dél-Koreában alacsonyabb ez a szám, Európában viszont már csak 3,8, Magyarországon pedig 0,7. „ A probléma tehát nem az, hogy nem tudunk innoválni, hanem a hasznosulás. A piacnak nem szabadalmakra, hanem kész modellekre van szüksége, tehát a mérnöki tudás mellett szükséges jogi, üzleti is” – magyarázta. 

Vicze Gábor felvetette, gyakori probléma, hogy erős kutatói bázisról jó ötlet jön, de a terméknek nincs támogatása – vajon hogyan lehetne javítani a kkv-k szakembereinek innovációs képességén? Charaf Hassan elismerte, sokszor az egyetemek is beleesnek abba a hibába, hogy a cégeket egy kalap alá véve kezelik. A BME ezen próbál változtatni, „az Ipar 4.0 Technológiai Központunk éppen a kkv-knak szól. A tudástranszfer nemcsak úgy működik, hogy szakembert képzünk, hanem piaci tudást is hozunk be.” 

gp