Kapu Tibor a BME-n is bemutatta az űrben végzett kísérleteit

Szeptember utolsó péntekjének reggelén gyorsan megtelt a BME Q épületének Simonyi Károly előadóterme, és visszafojtott, izgatott susmorgás jelezte, hogy nem mindennapi előadásra jöttek a diákok. Az asztalon különféle fizikai kísérlethez szükséges eszközök sorakoztak, ami a Műegyetemen egyáltalán nem szokatlan – de mi tette akkor az alkalmat különlegessé? A katonás rendben sorakozó Hunor-zászlók elárulták: űrhajós fog kísérletezni.

Az idei – már a 20.! – Kutatók Éjszakájához kapcsolódó eseményre ugyanis Kapu Tibor, a második magyar kutatóűrhajós kapott meghívást. Tibor a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén számos kísérletet végzett, és ezek között voltak a tudományos ismeretterjesztést szolgálók is, amelyeket aztán középiskolás diákok földi körülmények között megismételtek – ezeket jött most bemutatni az érdeklődőknek.

A rendezvényt Charaf Hassan rektor nyitotta meg. Köszöntötte a Kutatók Éjszakája kitalálóját, Härtlein Károlyt, megjegyezve, hogy a TTK mesteroktatójának tevékenysége azért is nagyon fontos, mert a BME minél több tehetséget szeretne vonzani. Bejelentette továbbá, hogy az egyaránt a Műegyetemen végzett Kapu Tibor és a kiképzést vele együtt végigcsináló tartalékos társa, Cserényi Gyula hamarosan ismét az intézmény hallgatói lesznek, doktoranduszi minőségben.

A rektori köszöntő után Vincze Miklós fizikus segítségével bele is vágtunk a súlytalanságba. Kiderült, hogy a Földet és a körülötte keringő űrállomást legkönnyebben egy narancs és a héja viszonylatában tudjuk elképzelni és Tibornak köszönhetően arról is megbizonyosodhattunk, hogy a Föld valóban nem lapos, ami szintén nem elhanyagolható részlet.

A kísérleteket az UNIverZOOM névre keresztelt csomaggal végezték, amelyben helyet kapott egy gravitációs detektor, slinky-rugó súllyal és anélkül, valamint a folyadékok viselkedésének vizsgálatára alkalmas eszközök, no meg egy igazi különlegesség, a lágy cellák. Tibor közben személyes élményeivel fűszerezte az elhangzottakat, megtudhattuk tőle, hogyan működik a reggeli súlymérés gravitáció nélkül, milyen érzés kilövéskor a mellkasra nehezedő 4,5g és miért kellett lemondania egy ebédről az űrben.

Na, vége a szórakozásnak, ez mégiscsak egy fizikaóra! – hangzott el egy ponton, és megjelent egy képlet a táblán. Szerencsére gyorsan tisztázódott, hogy csak vicc volt, és a továbbiakban is a látványos bemutatókból okosodhatunk: Tibor egymásba illeszthető műanyag golyókkal és pálcákkal demonstrálta a tömegközéppont fogalmát, felvételről és élőben is.

Ezután alámerültünk a folyadékok világába, kiderült, hogy a víz ott nem feltétlenül vízszintes, és a pingponglabda is búvárként viselkedik, ahelyett, hogy a felszínen úszna. Tibi találékonysága révén azt is láthattuk, hogy súlytalanságban miként lehet két ujjunk között pókember módjára tartani a kis labdát a víz fogságában.

Készült még szappanbuborék Domokos Gábor és Regős Krisztina közreműködésével, lágy cellák vázának segítségével, amihez, bármilyen meglepő, az űrben elengedhetetlen segédeszköznek bizonyult egy csillagcsavarhúzó. Ennél a kísérletnél odafent a kockázat sem volt elhanyagolható.

“Nem akkor szerzed a legtöbb barátot az űrállomáson, amikor több deciliter víz elszabadul a fedélzeten”

– jegyezte meg Kapu Tibor. A rendszerbe ugyanis minden vizet visszaforgatnak, hatalmas veszteség bármennyit elpazarolni belőle, ezért külön engedélyre volt szükség a negatív görbületű víztestet előállító kísérlethez. Ebből az okból kellett lemondani arról a bizonyos ebédről is, de megérte: a kísérlet sikerült.

További kérdés esetén mindenki forduljon legközelebbi fizikatanárhoz! – hangzott az előadás zárómondata.

Balogh Adrienn