Az űr kohéziós ereje és egy kis ország lehetőségei

A Kutatók Éjszakája délelőttjén bemutatott kísérletek után Kapu Tibor, a második magyar kutatóűrhajós és a kiképzést vele együtt végigcsináló tartalékos társa, Cserényi Gyula egy pódiumbeszélgetésen vett részt, amely a Műegyetemi utak a világűrbe címet viselte, és a BME űrmérnökképzéséről, illetve a hazai űripar lehetőségeiről szólt. Ennek megfelelően egy szakmabeli, Szabó Réka űrmérnők hallgató kérdezte az űrhajósokat, a közönségben pedig ott voltak többek között a Kozmosz Szakkollégium és a Suborbitals rakétaépítő versenycsapat tagjai.

Mit vártok a jövőtől? – tette fel a kérdést Szabó Réka. Tibor a maga részéről egy PhD-re készül, de közben úgy gondolja, a HUNOR program valami nagynak a kezdete, hála a benne dolgozó a megannyi kutatónak. Az általuk befektetett energia vitte sikerre a programot. Gyula szerint az Ax-4 küldetés lezárultával sajnos kevés idő maradt a jövőn való gondolkodásra, “de a program mindenképp kinyitotta a kaput”. A kísérletek sikeresnek bizonyultak, és a társadalmi visszacsatolás is pozitív.

Kapu Tibor

A HUNOR híd az intézmények között, de hol van a legnagyobb kompetencia? – hangzott a következő kérdés. Tibor úgy véli, azokat a területeket kell fejleszteni, ahol már erősek vagyunk (mint például a dozimetria), hogy megkerülhetetlen szereplőkké válhassunk. A többi területen pedig fontos megtalálni a speciálitásokat, amelyek segíthetnek a jövő nagy kérdéseit megválaszolni. Adottságaink ugyan nem segítenek a nagy szereplővé válásban,

de az ész és az akarat – egy kis kreativitással fűszerezve – bőven megvan ahhoz, hogy az ország megállja a helyét az űrkutatásban.

Erős képviselet mellett a beszállítói lánc fontos tagjai lehetünk, sőt az összeszerelésbe is be tudunk csatlakozni – magyarázta Kapu Tibor.

A misszió fő tanulsága mindkettejük számára az „űrközösség” összetartó ereje. Tibor ezt úgy fogalmazta meg, hogy „van az űrnek egy összetartó ereje, amely nem hagyja, hogy a szereplők közt kérdés legyen, mi a cél.”

Az űrmérnöki mesterképzés épp egyidős a HUNOR programmal, így a kettő egymásra hatása is felvetődött. Gyula azt mondta, a misszió a mai gyerekekre olyan hatással lehetett, mint az 1969-es Holdra szállás élménye az akkori fiatal generációkra. Mindketten hangsúlyozták, hogy az űrkutatás olyan terület, ahol tényleg minden diszciplínára szükség van.

Cserényi Gyula

A beszélgetés további részében szóba került az űrtechnológia kettőssége (szeretnék high-techre lecserélni a 30 éve használt eszközöket, na de miért tennék, ha a régi még mindig jól működik?), megtudhattuk, milyen illat van a Nemzetközi Űrállomáson (nem a legfrissebb), zárásképpen pedig a két főszereplő is tett fel kérdéseket a hallgatóságnak.

Az eseményről készült videó itt tekinthető meg:

Balogh Adrienn