„Store, baby, store!” – Áder János podcastjában járt a TTK dékánja

Aszódi Attila, a BME Természettudományi Karának dékánja volt a Kék Bolygó podcast egyik szeptemberi adásának vendége, ahol a magyar villamosenergia termeléséről, felhasználásáról és a klímaváltozás által megkövetelt lépésekről beszélgetett a podcast házigazdájával, Áder János volt köztársasági elnökkel.

Aszódi Attila a dékáni munkája mellett a Magyar Tudományos Akadémia Energetikai Bizottságának elnöke, számos nemzetközi, a nukleáris tudománnyal foglalkozó szakmai szervezet tagja és több mint 200 tudományos publikáció és szabadalom szerzője. Korábban a paksi atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős kormánybiztos, később államtitkár is volt.

A beszélgetés során elmondta, hogy a hazai áramellátás gerincét továbbra is a Paksi Atomerőmű adja, hiába rendelkezünk egyre több megújuló energiát felhasználó erőművel. Ugyanis amíg az atomenergia stabil áramforrásként szolgál, addig a napelemek értelemszerűen nappal, a szélerőművek pedig csak szélben tudnak áramot generálni. Ez az oka annak, hogy az utóbbiak éves kihasználtsága 17 százalék körül mozog, az atomerőmű pedig a 90 százalékot is eléri.

Fizetek is, csak vidd

A napelemek kieső termelése miatt éjszaka energiaimportra van szükségünk, napközben viszont rengeteg a fel nem használt áram, amit kénytelenek vagyunk exportálni. Csakhogy a környező országok ugyanebben a cipőben járnak, így az még éjszaka drága áramot nappal akár negatív áron lehet értékesíteni. (Igen, ez azt jelenti, hogy az eladó fizetni is hajlandó azért, hogy valaki megvegye tőle.)

Erre mondta azt Aszódi Attila, hogy „Store, baby, store!” – parafrazeálva Donald Trump amerikai elnöknek az olajkitermelés fokozását szorgalmazó (eredetileg Sarah Palin 2008-as alelnökjelölthöz köthető) mondását, miszerint „Drill, baby, drill!” Vagyis a fókusznak az energiatároláson kell lennie a jövőben, mivel 

hatalmas előnyre tehet szert az az ország, amely a tároló kapacitásai segítségével képes lesz magát függetleníteni a szélsőséges piaci mozgásoktól.

De vajon miért nem lehet a napelemeket és a szélerőműveket egymást kiegészítve használni, ezzel biztosítva a folyamatos ellátást? Először a németek tapasztalták meg az ezzel járó problémát, amelyet azóta úgy hívnak: sötét szélcsend. A kifejezés azt az időszakot jelöli, amikor nem fúj a szél és nem is süt a nap. A meteorológiai adatok alapján Magyarországon évente 2000 órányi ilyen időszak van, vagyis az év negyedében sötét szélcsend van.

Ebből következik, hogy hiába szeretnénk megvalósítani a párizsi éghajlatvédelmi egyezményben kitűzött célokat, nem elegendő a nap- és szélenergia a teljes áramszükségletünk fedezésére. Ahogy a dékán fogalmazott: energiamixre és tárolásra van szükség. Felvetődnek viszont az atomerőműveket övező környezetvédelmi kérdések, ugyanis a megfelelő működéshez hűtővízre van szükség, ami a paksi erőmű esetében a Duna vize.

Hűtőtornyokkal a Dunáért

Aszódi Attila szerint a hűtővíz mellett kisebb hűtőtornyokat kellene alkalmazni, így a hő ventilátorok segítségével a levegőbe távozna, és a Duna melegítése nem az egyetlen lehetőség lenne a biztonságos működés fenntartásához. Ettől függetlenül, fontos lenne egy monitoringrendszer kiépítése, amellyel megelőzhető, hogy környezeti kárt okozzon a folyóba visszaengedett meleg víz.

Ez lehetne a megoldás Paks 2 esetében is, amelynek a megépítése a szakember szerint nélkülözhetetlen a stabil energiamix kialakításához. Hozzátette, addig is afelől biztosak lehetünk, hogy a működő paksi blokkok biztonsági szintje európai szinten is megfelelő, sőt az atomerőmű megbízhatóság és üzembiztonság tekintetében kiemelkedően teljesít.

A beszélgetés ezen a linken is meghallgatható.

Balogh Adrienn