A fejlődés motorja mindig a közösség

Mi volt a legfőbb motiváció a dékáni tisztség megpályázására?

Számomra a GTK nemcsak egy munkahely, hanem az alma materem is: itt végeztem, itt kaptam azokat a szakmai alapokat és inspirációt, amelyek meghatározták a pályámat. Most, évekkel később, lehetőségem van visszaadni mindazt, amit kaptam, és a kar jövőjét úgy alakítani, hogy az egyszerre legyen szakmailag kiemelkedő és közösségformáló. A „Beyond Business School” koncepcióm alapja, hogy a GTK egy innovatív műszaki-technológiai környezetbe ágyazva adjon át olyan tudást és készségeket, amelyek a jövő munkaerőpiacán meghatározók – a kritikus gondolkodástól a kreativitáson át a digitális és interkulturális kompetenciákig. Ehhez célszerű tovább erősítenünk a közösséget, a hallgatók, az oktatók, kutatók és az alumnik együttműködését.

Nem riaszt el egy aktív kutatót a magasabb pozícióval járó nagyobb adminisztrációs teher?

A vezetésnek ezt az oldalát láttam tanszékvezetőként is, az a tapasztalatom, hogy jó csapattal azért minden feladat hatékonyan megoldható. Egyébként meg egy uniós kutatási projekt menedzselése is remek edzőpálya – az ember megtanulja a rendszerszemléletet és a kitartást, ami a vezetésben is nélkülözhetetlen.

Van annak jelentősége, hogy a BME nyolc dékánja között van végre egy nő is?

Szimbolikus ereje mindenképp van, mert tudtommal az egyetem 243 éves történetében eddig egyszer volt női dékán. (Kövesné Gilicze Éva 1997 és 2005 között vezette az akkor még Közlekedésmérnöki Karnak nevezett KJK-t. Jelenleg is oktat a Közlekedéstechnológiai és Közlekedésgazdasági Tanszéken. – a szerk.) A kislányom ezzel kapcsolatban azt mondta: nem baj, ha csak a második vagyok, Kapu Tibor is a második magyar űrhajós.

Ugyanakkor számomra az üzenet a fontos: nem „női dékán” vagyok, hanem a dékán – aki történetesen most nő. Hiszek abban, hogy a vezetői pozíció kulcsa a felkészültség, az elhivatottság és a vízió. Szeretném, ha a kinevezésem egy újabb jó példa lenne arra, hogy a kutatói lét, a család és a vezetői feladatok összeegyeztethetők. Ha a fiatalabb kollégák látják, hogy ez lehetséges, és ők is mehetnek ebbe az irányba, bátran vállalják a felelősséget és a vezetői szerepeket, akkor már megérte. Eddig nagyon jól tudtam együttműködni mindenkivel, de azt hiszem, a kompromisszumkeresés általános vezetői készség, ebben nincs különbség férfiak és nők között.

És milyen az együttműködés a mérnökkarokkal?

Kimondottan jó. A fenntarthatóság kutatása határterület, így természetes, hogy régóta dolgozom együtt műszaki, gazdasági és társadalomtudományi szakemberekkel. Nyilván nem mindent látunk ugyanúgy, de mindig jó érzés, ha eredendően műszaki menedzserként amolyan hídszerepet tudok betölteni a különböző tudományágak között. Hiába van egy nagyon innovatív műszaki megoldásunk, ha a költségoldallal vagy a társadalmi, környezeti hatásokkal nem foglalkozott senki. A BME éppen azért különleges hely, mert itt a rendszer minden lába megvan.

Ha már szóba került a kutatási területe: amikor ebbe az irányba fordult, a fenntarthatóság nem volt még annyira divatos téma. Miért kezdett akkoriban ezzel foglalkozni?

Az első TDK-mat környezet-gazdaságtanból írtam, aztán demonstrátorként bevontak egy tanszéki kutatásba, ami nagyon megtetszett, de utána hiányoltam, hogy ki és hogyan fogja ezeket az eredményeket hasznosítani. Mindig érdekelt a helyi, közösségi élet, kíváncsi lettem, hogyan lehet a programokat települési szinten összehangolni oly módon, hogy gazdaságilag, társadalmilag és környezetileg is működőképes modellt kapjunk. Illetve arra, hogy milyen tényezők nehezítik ezt. Ez a terület egyszerre tudományos és gyakorlati jelentőségű. Hamar világossá vált számomra, hogy a gazdasági fejlődés hosszú távon csak akkor lehet sikeres, ha felelősen, a környezeti és társadalmi szempontokat figyelembe véve valósul meg. Ez a multidiszciplináris szemlélet – a műszaki, gazdasági, jogi és társadalmi dimenziók egysége – azóta is végigkíséri a munkámat.

Mely területekre koncentrált?

Kezdetben a Tisza-tó térségében vizsgáltam a fenntarthatósági, mitigációs és klímaadaptációs törekvések helyi megvalósíthatóságát, különös tekintettel azok mérhetőségére és hatékonyságára. Egy konferencia-előadásom nyomán meghívást kaptam egy MTA TKI-kutatócsoportba, ahol többek között meteorológusokkal, biostatisztikusokkal és társadalomtudósokkal dolgoztunk együtt – ez a közeg tovább erősítette az interdiszciplináris gondolkodás iránti elkötelezettségemet.

Kutatásaim fókuszában az áll, hogyan lehet a klímaváltozás várható hatásaira térségi és ágazati szinten is felkészülni: a vízgazdálkodás, az energiahatékonyság, a zöld infrastruktúra fejlesztése, a mobilitás és az élhetőség szempontjait integrálva. Ugyanakkor a célom mindig az, hogy a tudományos eredmények helyi, regionális és vállalati szinten is döntéstámogató formában hasznosuljanak, segítve a felelős tervezést és innovációt. Ezt a szemléletet igyekszem átadni a hallgatóinknak is – hogy a GTK-ról kikerülve ne csupán szakmailag felkészültek, hanem társadalmi felelősségvállalásban és rendszerszintű gondolkodásban is példamutatók legyenek.

Ez a mélyalkalmazkodás nevű stratégia helyi, gyakorlati lépésekre való lebontása?

Tulajdonképpen igen. A kutatások lényege éppen az, hogy a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás ne maradjon elméleti szinten, hanem konkrét, helyi és ágazati szinten is megvalósítható cselekvésekre bontsuk. Ha egy közösségben mindenki tudja, nagyjából mire kell készülnie, mi lesz a feladata, hol vannak a szükséges eszközök, akkor egy sor negatív hatás mérsékelhető lesz. Ez a megközelítés nemcsak kistelepülésekre, hanem városi kerületekre, teljes régiókra, sőt vállalati rendszerekre is adaptálható – hiszen a klímaalkalmazkodás sikere mindig az együttműködésen, a tudatos felkészülésen és a helyi sajátosságok figyelembevételén múlik.

Melyek a GTK további fejlődésének legfontosabb irányai?

Három kulcsterületet emelnék ki. Elsőként a nemzetköziesítést – nemcsak a hallgatói és oktatói mobilitás szintjén, hanem a nemzetközi tudományos és vállalati partneri hálózatokban való aktív jelenlét révén. Másodszor a szakportfólió megújítását, hogy a képzéseink igazodjanak a munkaerő-piaci trendekhez és a technológiai változásokhoz – ideértve többek között a mesterséges intelligencia társadalmi, gazdasági és etikai vonatkozásait, valamint a fenntarthatósági kihívásokat. Harmadsorban a multidiszciplinaritás erősítését, vagyis a karon belüli és a többi karral való együttműködésekből fakadó szinergiák tudatos kihasználását. A fejlődés motorja mindig a közösség: a hallgatók, az oktatók, az alumnik és a vállalati partnerek együttműködése.

A nemzetköziesítés terén jó úton járunk: jelenleg a GTK-n angol nyelven egy alapképzés, négy mesterszak és a doktori program is elérhető. Nagy eredmény, hogy a vezetés és szervezés és a pénzügy mesterszak nemzetközi EFMD-akkreditációt szerzett – ez nemcsak minőségi visszajelzés, hanem belépő is a nemzetközi üzleti oktatás legelismertebb szakmai körébe. Természetesen a minősítést meg is kell tartanunk, miközben már előkészítjük a következő szakok akkreditációit.

Hosszabb távon célunk, hogy minden angol nyelvű programunk nemzetközi akkreditációt szerezzen. Ez komoly munka, hiszen az értékelés nemcsak a tanterveket, hanem a teljes kari működést átfogja – a hallgatói szolgáltatásoktól és az infrastruktúrától kezdve a kurzusmintákon és a tananyagokon át az alumni-visszajelzésekig. A nemzetközi akkreditációs szervezet visszajelzése egyértelműen megerősítette, hogy a GTK a nemzetközi sztenderdek alapján is jó irányba halad. Ez különösen fontos visszacsatolás: azt jelzi, hogy a kar szakmai fejlődése, oktatási kultúrája és közösségi működése is összhangban van a nemzetközileg elvárt minőségi elvekkel. Ez a folyamatos önértékelés és fejlesztés teszi lehetővé, hogy a GTK-t tovább erősítsük és nemzetközileg is versenyképes, inspiráló oktatási és kutatási környezetet teremtsünk.

Hogyan erősödhet a GTK kapcsolata a vállalati szférával? Hasznos volt a BME Üzleti reggeli?

Szerencsés helyzetben vagyok, mert több volt évfolyamtársam ma már vezető pozícióban dolgozik tanácsadó és ipari cégeknél, és mindannyian nagyon nyitottak az együttműködésre. Ez megerősít abban, hogy a GTK-n szerzett szemlélet és tudás valóban érték a munkaerőpiacon. A GTK egyik erőssége, hogy nem klasszikus business school, hanem a koncepciója jobban igazodik a jelenkori kihívásokhoz a BME innovatív környezetében. A kapcsolat akkor igazán élő, ha kölcsönös értékteremtésre épül. Ez különleges lehetőséget ad arra, hogy a gazdasági és a műszaki világot összekapcsoljuk – a műszaki–gazdasági együttműködésekből fakadó szinergiák adják a kar egyik legfontosabb jövőbeni erőforrását. 

Az Üzleti reggeli jó példa arra, hogyan lehet közvetlen és informális platformot teremteni a céges partnerekkel, alumnikkal és hallgatókkal. Ezekből a beszélgetésekből mindig új ötletek, közös kutatások és projektötletek születnek. Ezt a formát szeretnénk rendszeresíteni és új együttműködési lehetőségekkel kiegészíteni: tematikus innovációs workshopokkal, hallgatói–vállalati projektmunkákkal, közös kutatásokkal és olyan kezdeményezésekkel, amelyek a műszaki–gazdasági együttműködésből fakadó szinergiákat hasznosítják. A már évek óta nagy sikerrel futó Intenzív kurzus is jól mutatja az érdeklődést – az előadók részéről már túljelentkezés van. A Műegyetem Támogatói és Baráti Kör (MTBK) is aktívan csatlakozik ezekhez a kezdeményezésekhez: az Intenzív kurzushoz való kapcsolódás, valamint több fejlesztési területen megkezdett közös gondolkodás már konkretizálódik – együttműködő partnerként, támogatóként, közösségi közvetítő szerepkörben egyaránt.

A BME Partner Program további lehetőségeket kínál az egyetemi és ipari szereplők összekapcsolására – és úgy látom, a GTK-nak érdemes ebben kari szinten is aktív szerepet vállalnia. A MTBK-val és a BME Partner Programmal való összehangolt együttműködés segíthet abban, hogy hosszú távon is fenntartható, értékteremtő és inspiráló partnerségi rendszereket építsünk, amelyek a közösségünk minden szereplőjének előnyt hoznak.

Az államilag támogatott férőhelyek számának a változására hogyan érdemes reagálnia a karnak?

Ez szép kihívás, de azt gondolom, egyben lehetőség is. A minőségre, az egyediségre és a piaci relevanciára kell építenünk.  A cél, hogy tovább növeljük az önköltséges hallgatók, hazai és nemzetközi diákok arányát, miközben megőrizzük a képzéseink szakmai értékét és vonzerejét. A kidolgozás alatt álló új képzésekhez kapcsolódó vállalati és partneri együttműködések kiváló lehetőséget kínálnak arra, hogy új típusú hallgatói ösztöndíj- és támogatási formákat alakítsunk ki. Ezen a területen folyamatosan dolgozunk, mert hosszú távon ezek az együttműködések biztosíthatják a kar pénzügyi és szakmai fenntarthatóságát. Emellett fontos a piaci alapú, gyakorlatorientált programok bővítése, különösen azoké, amelyek a jövőképes, multidiszciplináris készségek fejlesztésére fókuszálnak. Ebben kulcsszerepet játszhatnak alumnijaink, akik tapasztalataikkal, kapcsolataikkal és mentori jelenlétükkel segíthetik a hallgatók szakmai elindulását és a GTK közösségének megerősödését.

Milyen aktuális kutatásai vannak?

Két fő irányon dolgozom jelenleg. Az egyik a klímainnovációk városi, térségi és ágazati mérhetősége, amelynek célja, hogy különböző területi szinteken – a városoktól a régiókig – feltárjuk és értékeljük az alkalmazkodási és innovációs kapacitásokat. A másik fő irány a fenntartható üzleti modellek és ágazati stratégiák fejlesztése, amelyben azt vizsgáljuk, miként lehet a gazdasági versenyképességet összehangolni a környezeti és társadalmi felelősséggel, és hogyan épülhetnek be ezek a szempontok a vállalati és fejlesztéspolitikai döntéshozatalba. Mindkét kutatási irányban arra törekszem, hogy a tudományos eredmények valós társadalmi és gazdasági hasznosulással járjanak – a vállalatok, önkormányzatok és közösségek számára is gyakorlati megoldásokat kínálva. A kutatásaimba hallgatókat és alumnikat is igyekszem bevonni, mivel hiszek abban, hogy a GTK valódi tudás- és innovációs közösségként működik, ahol a kutatás, az oktatás és az együttműködés egymást erősítve szolgálja a fenntartható jövő építését.

Rektori Hivatal, Kommunikációs Igazgatóság