Hírfolyam
Bánki Donát öröksége: a HDR Tanszék 125 éve
2025. 10. 29.
Koruk legjobb magyar gépészmérnökei vezették a tanszéket, ahol az alapító szellemisége generációról generációra öröklődik.
„Nem létezne ez az egyetem 244 éve, ha nem a hagyománytisztelet és a minőség lett volna a két legfontosabb szempont” – mondta Charaf Hassan rektor a Hidrodinamikai Rendszerek Tanszék 125 éves fennállásának tiszteletére rendezett szakmai napon.
A rektor amellett, hogy méltatta a tanszék hozzájárulását az egyetem tudományos és oktatási teljesítményéhez, beszélt a BME jövőjéről is. Kijelentette, a fenntartóváltással „ki lehet iktatni a fékeket a rendszerből”, de ehhez szükség van egy kis időre, hiszen egy nagy hajó lassan fordul. Az új, a korábbinál autonómabb felállás „a hagyományokra építő új impulzus”, a lehetőségek és a vízió pedig együttesen jobb működést eredményez majd.
Paál György tanszékvezető a szervezet történetének bemutató előadását azzal indította, hogy „ha valaki nem valamiről, hanem valaminek a történetéről beszél, akkor az az öregség jele”. Felidézte, hogy a tanszéknek 125 év alatt mindössze 7 vezetője volt, közülük három pedig „most is itt van a teremben”.
A históriát azonban az első három tanszékvezető történetére fűzte föl, akiknek a „szellemisége valahogy generációról generációra öröklődik itt”:
Bánki Donát, Pattantyús-Ábrahám Géza és Varga József.
Bánki Donát 23 évig volt tanszékvezető, és olyannyira ragaszkodott a műegyetemi állásához, hogy amikor felajánlottak neki egy állást az egyik legjobb európai műszaki egyetemen, a zürichi ETH-n, nem fogadta el. Első nagy munkája a pesti Duna-parton (a mai Nehru-park helyén) álló Elevátorház gépészete volt, de rengeteg dolgot tervezett, és áramlástannal is ekkor kezdett foglalkozni. A Gépszerkezettani Intézet professzora lett, ebből vált ki a vezetésével az akkor Hidraulika és Hidrogépek Tanszék nevű egység.
„Ő ezzel lényegében feladta az ipari karrierjét, ami akkoriban nem volt gyakori. Összesen volt vagy 150 találmánya, de pénze ezekből nem sok. Gyakorlatilag mindig dolgozott, a festés volt az egyetlen hobbija” – mondta híres elődjéről Paál György. Megemlítette még, hogy a zseninek bátran nevezhető Bánki annak idején kidolgozta az országos vízgazdálkodási tervet, jól ismert találmányai mellett ő fejlesztette ki az autók elsőkerék-meghajtását is, és ami a BME-t illeti:
máig van olyan általa kiépített labor, amelynek a struktúrája nem sokat változott azóta.
Bánki Donát 1922-es halála után 8 évig nem találtak a helyére professzort. Pattantyús-Ábrahám Géza fiatalon, ösztöndíjjal 200 napos tanulmányutat tett Európában és Észak-Amerikában, hazatérve mérnökirodát nyitott, ezután lett Bánki utódja a tanszék élén. A magyar műszaki felsőoktatás egyik legnagyobb hatású pedagógusa lett, szerkesztett kézikönyvet és folyóiratot, írt tankönyveket és a kutatásban is aktív volt. Az MTA-n így is kétszer kellett székfoglalót tartania, mert 1948-ban a rákosista hatalomátvételkor "átszervezés" címén visszaminősítették.
Varga József pályája elején a Ganz-gyárban volt vezető mérnök, később a vállalat által gyártott motorvonatok külföldi értékesítésében vállalt szerepet. Gépészmérnökként 50 éves elmúlt, amikor a Vízgépek tanszék vezetője lett, „pár év alatt megtanulta a szakmát, nem sokkal később már kavitációs csatornát tervezett”. Bánkiról írt életrajza 270, 5 különböző nyelvű irodalmi idézetet tartalmaz, „egyébként pedig a nagymamám testvére volt” – tette hozzá Paál György.
A tanszékvezető szólt a későbbi elődeiről is, így a sok értékes ipari kapcsolattal rendelkező Pápai Lászlóról, valamint az 1992-től egymást többször váltó Kullmann Lászlóról és Halász Gáborról, akik mindketten elvégezték az ELTE alkalmazott matematika szakát is. „Kis tanszék vagyunk, mégis minden évben 4-5 oktatónk van a legjobb 100 között, és évi 15-20 impaktfaktoros cikket publikálunk” – jegyezte meg. Az aktuális kutatási témáik között említette a csőhálózatok szimulálását, a hemodinamikát, a szelepdinamikát, az áramlások stabilitását, a szonokémiát és a nemnewtoni folyadékokat.
Paál György előadása után Hős Csaba egyetemi tanár a csőhálózat-kutatásról beszélt, történelmi áttekintéssel együtt, valamint a szelepdinamikai munkákról. Ezután Csippa Benjamin a hemodinamika kutatócsoport munkáját foglalta össze. A kávészünet után 6 fontos ipari partner tartott beszédet, melyekből nemcsak a tanszék iránti szakmai, hanem a munkatársak iránti emberi megbecsülés is kitűnt. Következett négy rövidebb előadás a nemnewtoni folyadékokról, az áramlások stabilitásáról, a szonokémiáról, valamint a laborban az utóbbi években végbement fejlődésről.
A társaság ezután átvonult a Központi Épületbe, ahol a három jelenlevő tanszékvezető megkoszorúzta Bánki Donát szobrát és Paál György az utódok nevében még néhány személyes mondatot intézett Bánki Donáthoz. Az esemény jó hangulatú állófogadással zárult a HDR Tanszék laborjában.
