„Most épp én vagyok a kapitány, de a hajó a fontos” – Charaf Hassan a BME víziójáról és a saját szerepéről

A BME hat év múlva 250 éves lesz, szeretném, ha akkorra a mostani 231. helyről bekerülne az első 100-ba a QS mérnöki világrangsorában – mondta Charaf Hassan rektor a Navigátor podcast legfrissebb adásában. Hozzátette, a víziójának az is része, hogy az egyetem a magyar gazdaság motorjaként minden olyan hazai stratégiai projektben szerepet vállaljon, amelyre a kompetenciái predesztinálják.

A rektor úgy véli, jelenleg nincs eléggé kihasználva az egyetemen meglévő tudás, különösen a gazdasági szektor által, márpedig „a felsőoktatás egy szolgáltató szektor”, hasznot kell hajtania. 

„Be kell töltenünk a József nádor által az intézménynek elképzelt szerepet” 

– jelentette ki.

Charaf Hassan beszélt az egyetemi pályája kezdeteiről is, így arról, amikor az ezredforduló előtt megkereste a Microsoft hazai leányát, hogy a cég adjon gépeket egy labor felépítéséhez. Úgy ment oda, hogy nem adományt kér, hanem együttműködést ajánl, és a vállalatnál meg is értették, hogy milyen előnyök származhatnak a partnerségből.

„Szerencsém volt, jókor tudtam ezt képviselni, hiszen pont a szoftver-boom elején jártunk, ráadásul épp közeledett az Y2K-probléma” – ismerte el, de megjegyezte, az eset jó visszacsatolást adott, hogy érdemes ezzel a szemlélettel tárgyalni. A BME pedig tényleg jól járt: „egész Európában elsőként mi vezettük be a Windows-programozást az egyetemi oktatásban, sőt 1998-ban a mobilprogramozást is”.

A rektor felidézte, hogy mentora, Tuschák Róbert professzor szárnyai alatt sikerült önbizalmat szereznie, majd arra építette fel a karrierjét, hogy a Műegyetemnek „az iparral kéz a kézben” kell fejlődnie, különben nincs jövője. „Mellesleg ezekkel a kapcsolatokkal pénzt is keresünk.”

A BME új modelljéről azt mondta, az állami működési keretek elhagyásával nagy lehetőségek nyílnak, mert ez a modell szabad kezet ad, lehetővé teszi a reszponzivitást, a gyors reagálást. 

„Egy ekkora hajó lassan fordul, de már látszanak eredmények”, 

pedig a bürokratikus belső folyamatok rendbe rakása még csak most következik. És bár voltak félelmek, „a közalkalmazotti státusz elvesztése miatt senki sem lépett ki, sőt 55-tel többen dolgoznak most a karokon.”

Annak külön örül, hogy a hallgatók is belátták: a változásokra szükség van. Jó az egyetemi vezetés kapcsolata velük, ami azért is fontos, mert „nálunk nagyon erős jogosítványai vannak a hallgatói képviseletnek.” A rektor igyekszik fenntartani a közvetlen kapcsolatot is a hallgatókkal: „a tanítást megtartottam, mert szeretem, hasznos a terepen lenni, és a lelkemnek is jót tesz”.

Saját szerepéről azt mondta, sokrétű a rektor dolga, szinte sales-esként is tevékenykedik: járja a világot, próbál kapukat kinyitni. „Maradandót szeretnék alkotni, de senki sem pótolhatatlan. Bár most éppen én vagyok a kapitány, aki ezt a hajót irányítja – a hajó a fontos.” Éppen ezért, noha nem lett volna muszáj, az új alapító okirat megírásakor ragaszkodott annak a szabálynak a megtartásához, hogy a rektor legfeljebb egyszer választható újra. „Gondoltam, magamtól is védenem kell az egyetemet, hátha meghülyülök. Emberek vagyunk, bárki torzulhat.”

Charaf Hassant néhány hónapja a Cégépítők podcastba hívták meg beszélgetni.

Rektori Hivatal, Kommunikációs Igazgatóság