Folyamatos diagnózis és a lemorzsolódás ideális szintje

Hogyan lehet csökkenteni a lemorzsolódást, hatékonyabbá tenni a tehetséggondozást? – erről szólt az Educatio oktatási kiállítással párhuzamosan rendezett szakmai konferencia egyik csütörtöki panelbeszélgetése.

A beszélgetés moderátorának Bihari Pétert, a BME oktatási rektorhelyettesét kérték fel a szervezők. A három résztvevő Bátori Kata, a Miskolci Egyetem doktori hallgatója, Kovács Zsolt, Széchenyi István Egyetem általános és oktatási elnökhelyettese és Salát Magdolna, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektorhelyettese volt.

Bihari Péter a bevezetőjében megjegyezte, talán már a probléma nevén nevezésével is lehetnénk tudatosabbak, a lemorzsolódás helyett használhatnánk a „tanulmányi sikeresség” pozitívabb fogalmát. A kérdés azonban mindenképp az: milyen komplex intézményi szolgáltatások képesek a hallgatói élményen keresztül javítani a mutatókat?

Bátori Kata szerint az elsőévesek egyik fő problémája, hogy nem tudják hatékonyan szűrni az információáradatot, amellyel az egyetemre bekerülve szembesülnek, ezért szükségük van útmutatásra, a lényeges dolgok kiemelésére. Ebben segíthet egy saját fejlesztésű telefonos applikáció, amely képes azt is éreztetni a célcsoport tagjaival, hogy egy értékes közösség tagjai.

Salát Magdolna azzal kezdte, hogy az általa képviselt egyetem különleges helyzetben van, mert az egyik legkisebb a magyar felsőoktatásban, cserébe a hallgatói közül sokan már 10 éves koruktól ismerik egymást. Náluk ezért a mester-tanítvány kapcsolat nagyon fontos, az idősebb és fiatalabb hallgatók viszonyában is. Ezen túl sok múlik a motiváción, például a karrierperspektívák felvillantásán is – tette hozzá.

Kovács Zsolt a győri tapasztalatokról azt mondta, a lemorzsolódás elkerüléséhez 5-7 stabil emberi kapcsolatnak kell kialakulnia egy új hallgatónál, ez hasonlóan fontos, mint a jó tanulmányi háttér. Ösztönzik a kis baráti társaságok létrejöttét, például hosszabb távú csoportfeladatokkal, emellett tanácsadó szolgáltatást is működtetnek mentálhigiénés szakemberekkel – mindkettőről jók a visszajelzések. 

„Úgy tűnik, a digitális világban felértékelődik az emberi tényező, illetve a szociális kompetenciák” 

– jelentette ki az elnökhelyettes.

Bihari Péter felvetette, vajon van-e az éves inflációhoz hasonlóan a lemorzsolódásnak is optimális szintje – hiszen bár a jellemző gond a túl magas arány, a nullának is lehet rossz üzenete.

Kovács Zsolt úgy válaszolt, ha van is ilyen ideális szám, nehéz meghatározni, mert attól függ, milyen stratégiát követ az egyetem, mennyire erősen szűr a felvételin. A magyar felsőoktatási rendszerben inkább a gyengébb szűrés a jellemző, így sok múlik az egyetemek felzárkóztató munkáján, hogy a lemaradók közül mennyi diákot képesek benntartani a képzésben.

Salát Magdolna azt mondta, az MTE mindkét modellel dolgozik, mert bizonyos tényezők már eleve kizárók lehetnek a felvételin, de a tánctanár mesterszakon például nem ilyen szigorúak a feltételek. Az alacsony létszám miatt tudatos döntéseket tudnak hozni, ezért a lemorzsolódási számaik is viszonylag jók, de „ehhez a személyes kapcsolatok is kellenek”.

Tutorprogram Miskolcon is van, tanulásmódszertani kérdésekkel is foglalkoznak is. „Igyekszünk senkinek sem elengedni a kezét, meg kell találni mindenkinek a neki alkalmas módszerét” – vélte Bátori Kata.

Ki nyújtson segítséget és milyen formában? Kérnek-e tanácsot a hallgatók a mesterséges intelligenciától? – kérdezte Bihari Péter.

Bátori Kata a hallgatói önkormányzatokban dolgozók felelősségét hangsúlyozva, mondván, sok hallgató nem szívesen fordul a gondjaival rögtön oktatóhoz. Jó módszernek nevezte a HÖK-ösök személyes megjelenését, bemutatkozását a félév eleji előadásokon, illetve a rendszeres kérdőívezést arról, hogy milyen jellegű segítségre van igény a hallgatók körében.

Kovács Zsolt egyetértett azzal, hogy a HÖK a legfontosabb, mert először a társaiknak tudnak megnyílni a hallgatók. Ami az MI-t illeti, „technikai jellegű információkkal vagy az oktatásban persze sokat tud segíteni, de személyes problémák esetén az emberi kapcsolatokban jobban hiszek” – jegyezte meg.

Salát Magdolna arról számolt be, hogy az egyablakos rendszer jól működik: a tanulmányi igazgatóságon továbbítja a kéréseket a házon belül vagy külső szolgáltatóknál dolgozó szakemberekhez, pszichológusoktól dietetikusokon át orvosokig, is.

Végezetül arról beszéltek a résztvevők, hogy milyen diagnosztikai eszközökkel lehet előre jelezni a lemorzsolódási kockázatot. Kovács Zsolt szerint nehéz megmondani, kinél nagyobb a kockázat, de hisznek az általános kompetenciák mérésében, amelynek eredményéről a hallgatók is visszajelzést kapnak, és kimondottan hasznosnak tartják.

Salát Magdolna elismerte, hogy fontosak az adatok és a kompetenciák, de azt mondta, 

még fontosabb az önismeret, erre kell megtanítani minél több hallgatót. 

„Folyamatos diagnózis és folyamatos terápia, korosztályos segítők, mentorálás, amihez az oktatók mindset-váltására is szükség van” – zárásként így foglalta össze az elhangzott jó gyakorlatokat Bihari Péter.

gp