Hírfolyam
Három BME-s kutató az MTA új doktorai között
2026. 03. 13.Csonka Szabolcs, Duleba Szabolcs és Rohács Dániel tavaly elkészített értekezésével nyerte el a címet.
A Magyar Tudományos Akadémia új doktorait köszöntötték a minap az MTA székházában. A címet 2025-ben megszerző szerző kutatók között Csonka Szabolcs egyetemi docens (Fizika Tanszék), Duleba Szabolcs egyetemi docens (Közlekedéstechnológiai és Közlekedésgazdasági Tanszék) és Rohács Dániel egyetemi docens (Repüléstudományi és Hajózási Tanszék) képviselte a Műegyetemet.
| Az MTA doktora címre 1995 óta lehet pályázni (a korábbi tudományos minősítési rendszerben megszerzett „a tudomány doktora” fokozat egyenértékű a címmel). Annak ítélhető oda, aki tudományos fokozattal rendelkezik, az általa művelt tudományszakot a tudományos fokozat megszerzése óta is eredeti tudományos eredményekkel gyarapította, mértékadó hazai és nemzetközi tudományos körében elismert, kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejt ki, tudományos eredményeit pedig doktori műben foglalja össze. A pályázóknak egy átlátható, nemzetközi szintű követelményrendszernek kell megfelelniük, pályázataik komplex, független folyamatban bírálják el. Az eljárásban részt vevők mind tudományos fokozattal rendelkeznek. |
A kiváló tudományos munkásságukat egy doktori műben összegző, eredményeik egy kiemelt részét pedig sikeresen megvédő kutatók Freund Tamástól, az MTA elnökétől vették át a rangos cím megszerzését igazoló oklevelet. Az elnök egyebek mellett azt mondta, hogy
„a kiváló szó ebben az esetben nem pusztán retorikai fordulat:
az MTA doktora cím valóban az egyéni kutatói kiválóság mércéje. Rendkívül értékes külső minőségbiztosítást jelent a magyar tudományos intézményeknek is.”
Kamarás Katalin akadémikus, az MTA Doktori Tanácsának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az MTA doktora cím mögött nemcsak komoly tudományos, hanem erkölcsi elismerés is rejlik – az Akadémia és a nemzet egésze számára is kiemelkedően fontos eredmény.” Külön örömnek nevezte, hogy erősödik az Akadémia kapcsolata a Fiatal Kutatók Akadémiájával (FKA), az idei új doktorok között ott van a testület négy tagja. (Az FKA-nak a BME-s kutatók is aktív tagjai.)
Csonka Szabolcs akadémiai doktori értekezésében nanoáramkörök, ezen belül kvantumpöttyök és szupravezető nanoelektródák csatolásán alapuló jelenségek elméleti és kísérleti vizsgálatával foglalkozik. A nanoáramkörök kisméretű, nagyságrendileg 100 nanométer csíkszélességű áramkörök, amelyek viselkedésében az atomi méretskálán megfigyelhető kvantumjelenségek kapnak szerepet. A kvantumpöttyök mesterséges atomok, méretük néhány nanométer, tipikusan egy-két elektronos kvantumrendszerek, melyek tulajdonságai külső elektromos és mágneses térrel befolyásolhatók. Az értekezés új eljárást mutat be a kvantumpöttyök előállítására félvezető indium-arzenid nanopálcákon és grafén nanoszalagokon.
A kvantumpöttyök elektronjai, valamint a nanopálcákban terjedő elektronok viselkedésében számos kvantumos jelenség figyelhető meg, melyeket korábban atomok, illetve kristályrácsba rendeződött atomok tanulmányozása során ismertek fel, ilyen például a spinpálya-kölcsönhatás, a ferromágnesség és csatolás külső mágneses térhez. A szerző megmutatta, hogy nanoáramkörökben ezek a tulajdonságok hogyan hangolhatók külső terekkel. A kidolgozott kontrolleljárásokat alkalmazta többek között a korábbiaknál hatékonyabb spinpolarizált forrás megvalósítására. A kapott eredmények jelentősek lehetnek a spintronikai, elektronikai és kvantum-számítástechnikai alkalmazásokban – írják az mta.hu-n.
Duleba Szabolcs akadémiai doktori értekezésében a közösségi közlekedési fejlesztések döntéshozatalának új módszertani támogatását javasolta. A javasolt modellek lényege, hogy egyrészt hangsúlyt fektetnek a felhasználói oldal, azaz a lehetséges vagy tényleges utasok igényeinek felmérésére és elemzésére, másrészt figyelembe veszik több érintett csoport (önkormányzat, közlekedési vállalat) igényeit és fenntartható végső döntést alakítanak ki. Módszertani tekintetben a modellek a többszempontú döntéstámogatás témakörébe tartoznak, és mind a négy esetben lényegesen új megközelítést tartalmaznak. A számpéldákon túl minden javasolt modellt tesztelt valós közlekedési fejlesztési problémán is, ami tovább erősíti a következtetéseit.
Az első tézisében egy meglévő döntéstámogató módszer egyszerűbb formájának kiterjesztését írja le, amellyel az utasigények megismerése kevesebb idő- és erőforrás-ráfordítással jár. A másodikban csoportos kitöltés esetén a csoport közös igényét jobban kifejező számítást mutat be a jelenleg használt módszerekhez képest. A harmadikban a közlekedés fenntartói, üzemeltetői és felhasználói oldalainak a véleményszintézisét végzi el matematikai eszközökkel. A negyedikben megmutatja, hogy ez miként hajtható végre a bizonytalan válaszadást is figyelembe véve. Mind a négy tézis nemcsak tudományos, hanem gyakorlati szempontból is hozzájárul a hatékonyabb közlekedésfejlesztési döntések meghozatalához.
Rohács Dániel akadémiai doktori értekezésében részletesen elemezte a mai légi közlekedési rendszer problémáit, és a megoldásukra készült iparági stratégiai kutatási programokat. Elemzései rávilágítottak arra, hogy a nehézségek feloldása csak marginálisan teljesíthető a használatban lévő technológiák és koncepciók továbbfejlesztésével, így az iparági kutatások fókusza eltolódott a fenntarthatótól a diszruptív (bomlasztó) innováció irányába. Az ilyen jellegű megközelítések azonban komplex támogató eljárásokat (pl. az adathiány feloldását), módszereket (pl. az externáliák figyelembevételét) és új – pl. biztonsági, védelmi, szabályozási vetületű – keretrendszert igényelnek.
A kutatás általános célja a fejlett modellezési eljárások, támogató gyakorlatok és filozófiák kidolgozása a diszruptív és fenntartható technológiák, koncepciók és rendszerek fejlesztése érdekében, a modellezés és előrejelzés, a technológia kiválasztása, azonosítása, fejlesztése és bevezetése, valamint a támogató keretrendszer kialakítása területén. A kutatás hipotézise az volt, hogy a fejlett modellezési eljárásokkal, folyamatokkal, filozófiával, keretrendszerrel támogatható a diszruptív technológiafejlesztés, ami jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a légi közlekedési ipar elérje az ágazati stratégiai dokumentumokban kijelölt célokat, társadalmi igényeket. Eredményei hozzájárulnak a jövő repülési ágazatának fejlesztését támogató diszruptív technológiák és megoldások létrehozásához, vizsgálatához, teszteléséhez és alkalmazásához.
Az MTA doktora címet 2025-ben megszerzők tudományterületi megoszlása a matematikai és természettudományok túlsúlyát mutatja, ezt követik az élettudományok, majd a bölcsészet- és társadalomtudományok. Az MTA új doktorai közül 6-an 40 évnél fiatalabbak. A legtöbben, 31-en a 46. és 50. életévük közöttiek, 17-en pedig elmúltak 61 évesek. Továbbra is jelentős többségben vannak a férfiak, ugyanakkor a női kutatók száma emelkedik.
Rektori Hivatal, Kommunikációs Igazgatóság
