Csak az egyetemek bevonásával aknázható ki az európai innovációs potenciál

„A felsőoktatási rangsorok fontosak, de az, hogy ezeken előre lépjünk, nem a cél, legfeljebb a fejlődés következménye. A BME az impaktban hisz: abban, hogy jó mérnököket képez az iparnak” – mondta Charaf Hassan rektor a Nemzeti Innovációs Ügynökséggel közös, Egyetemi innováció és technológiatranszfer – a kutatási eredményektől a piaci hasznosításig címmel a minap megrendezett workshop nyitó előadásában.

A rektor felidézte, hogy a Műegyetem évek óta az uniós Horizon-pályázatok legsikeresebb pályázója, és az is szépen hangzik, hogy 

évi 2,4 milliárd forint az ipari bevétele, de a cél az, hogy a következő években a mostani többszörösére nőjön.

Ehhez egyrészt a saját innovációk hasznosítására van szükség, amit a Kutatási és Fejlesztési Igazgatóság és a másfél éve alapított saját technológiatranszfer-cég, a BME InnoLab Zrt. hivatott felfuttatni, a scoutingot, a k+f menedzsmentet, a projektmenedzsmentet, valamint az IP-értékesítést, a mentorálást, az üzletfejlesztést felölelő tevékenységgel. A belső felhívásra 225 projektjavaslat érkezett a kutatóktól, az anyagtudománytól a biotechnológián át az energetikáig sokféle területről, ezek közül eddig 9 jutott el a támogatási javaslatig.

A BME emellett partnerséget is kínál: digitális inkubátoroknak közös inkubációt, befektetőknek ígéretes fejlesztéseket a növekedési szakaszban, ipari partnereknek és más egyetemeknek közös kutatási programokat, pályázatokat. Az együttműködés iránt érdeklődő cégeknek pedig létrehozta a BME Partner programot is, melynek része a védjegyhasználat, az infrastruktúrahasznosítás, a szakértői tevékenység és a tanácsadás. (Az előadás prezentációja innen letölthető pdf-ben.)

Innováció több forrásból

Charaf Hassan rektor után a NIÜ operatív vezérigazgató-helyettese, Somogyi Robert stratégiai helyzetértékelése következett „Kapacitásból komplexitás: a magyar innováció kitörési pontja” címmel. Az előadás elsősorban azt tárgyalta, hogyan emelhetik a technológiatranszfer-központok a hazai egyetemeket és a nemzetgazdaságot a globális értéklánc élére.

Az augsburgi egyetemen végzett üzletember-tanácsadó azzal kezdte, hogy a sikeres innováció nem egyetlen forrásból jön, hanem több kombinációjából – ezek a tudomány, a technológia, a vállalkozás és a termelés. Ezért egyszerre erősítendő a technológia, a vállalkozói ökoszisztéma, a termelési képesség és az egyetemi-vállalati partnerség – sőt, az egyetemek sem elsősorban konkurenciái egymásnak, kooperálniuk kell.

Az igazi innovációs erő ugyanis nem az elszigetelt áttörésekben, hanem a dimenziók összekapcsolásában rejlik. Magyarország tehát akkor tud gyorsabban fejlődni, ha a meglévő termelési és technológiai erősségeit jobban összeköti a tudományos bázissal és az üzleti ökoszisztémával.

Somogyi Robert emlékeztetett rá, hogy bár Európában évente 200 ezer, az Egyesült Államokban 400 ezer szabadalmi bejegyzés születik, Kínában pedig 1,7 millió, ma sincsenek egy az egyben átvehető receptek, mindent adaptálni kell az adott ország vagy régió adottságaira. Az európai paradoxon: itt van a világ legnagyobb kiaknázatlan innovációs potenciálja (a globális kiaknázatlan potenciál csaknem 90 százaléka), vagyis 

a kontinensnek nem több tudományra van szüksége, hanem jobb transzfermechanizmusokra.

Ami Magyarországot illeti: jók vagyunk az exportra készülő komplex termékek összeszerelésében, de elbukunk a mögöttes szellemi tulajdon (IP) szabadalmaztatásában, részben azért, mert az egyetemeink és a gyáraink izoláltan működnek. Ezért félő, hogy végérvényesen más nemzetek szellemi tulajdonának gyártóközpontjává válunk, a helyi értékteremtés és tulajdonjog fejlesztése nélkül – jelentette ki a vezérigazgató-helyettes.

A megoldás szerinte a jól működő egyetemi TTC, amely nem adminisztratív iroda, hanem a külső kapacitást belső komplexitássá (szabadalmakká és spin-off vállalkozásokká) alakító motor, egyszerre kereskedelmi híd és jogi-üzleti kockázati puffer. Nemcsak értékesít: van szerepe a tehetségakvizícióban és az akadémiai presztízs, imázs javításában is. Nélküle nincs meg a kutatás, a spin-offok, a presztízsnövekedés és a tehetségvonzás körforgása.

Az egyetemi TTC-k természetesen önmagukban nem oldják meg a problémákat. Szükséges az állami bürokrácia csökkentése is: a jelenlegi lassú, többlépcsős engedélyezési eljárások felváltása gyorsított IP-folyamatokkal és rugalmas licenszelési keretekkel. A kizárólagos pályázati finanszírozás helyett pedig lokalizált kockázatitőke-hálózatok és angyalbefektetői ökoszisztémák kiépítése az egyetemek körül – magyarázta Somogyi Robert. (Az előadás prezentációja innen letölthető pdf-ben.)

Két év alatt 16 új TTC

Barabás Réka, a NIÜ tudáshasznosítási igazgatója ismertette azt a több mint két éve zajló munkát, amelynek keretében az ügynökség szakmai tanácsadással, illetve tanulmányutak és tudásmegosztó események szervezésével kezdetben 5, majd további 10 magyar egyetemnek segített beindítani a saját TTC-projektjét, miközben a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal pályázatok kiírásával támogatja a folyamatot. A 16 létrehozott TTC 9 új spin-off céget, 29 licenszértékesítést és 2 milliárd forint bevételt tud eddig felmutatni.

A NIÜ tapasztalatai szerint legalább öt sikertényező azonosítható az eredményes működésben: a TTC helye az intézményi ökoszisztémában, a vezetői elkötelezettség, az egyszerű folyamatok, a kulcskompetenciák rendelkezésre állása és a proaktív megközelítés. Barabás Réka az azonosított jó gyakorlatok között említette a TTC vezetőjének tagságát az egyetemi szellemitulajdon-hasznosítási bizottságban, az ipari szemléletű szakemberek részvételét, a kutatók ösztönzését, a szabadalmi bejelentések belső menedzselését, a szabadalmak egyetemi tulajdonban tartását és a dedikált szabadalmi büdzsé elkülönítését. (Az előadás prezentációja innen letölthető pdf-ben.)

Rektori Hivatal, Kommunikációs Igazgatóság