Járólapok saját betonreceptből: épül a Pécsi Eszter Liget

„A kerengő egy mozdulattal összefogja és körüljárhatóvá teszi a teret, az épülettel egységben, a térfalak közti szabad téren. Másrészt a közösségi tér helyét is megjelöli a kertben. Ennek pozíciója a térfalak helyzetére és a meglévő növényzet aszimmetrikus geometriájára reagálva a kerengő átlójára szerkesztett. Ez a szerkesztési metódus a kampusz néhány épületének elhelyezésénél is megfigyelhető” – mutatja Rab Sarolta a BME K épülete mögötti területen.

A leendő Pécsi Eszter Liget helyszínén állunk, néhány hete kezdődött Rab Sarolta és Kőhalmy Nóra, a Középülettervezési Tanszék doktorvárományosai nyertes tervének kivitelezése. Már látszik a kör alakú kerengő nyomvonala, a járólapok jó része is elkészült. Épp a zúzalékágyra kerülő földréteg rostálása folyik némi gépi erővel megtámogatva, és érkeznek a különleges, szárazságtűrő növények.

Pécsi (született Pollák) Eszter az első magyar nő volt, aki itt mérnökdiplomát szerzett: statikusi oklevelét 1920-ban vette át a Királyi József Műegyetemen. Egyebek mellett ő készítette el a Margitszigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda és a Kútvölgyi úti kórház szerkezeti terveit. A második világháború után részt vett a főváros újjáépítésében, majd férje, Fischer József építész 1956-os szerepvállalása miatt az Egyesült Államokba emigrált, ahol szintén elismert statikus lett.

A BME-n ugyan terem és díj is viseli a nevét, de a kampuszkertben ettől még feltűnő a mérnöknők megjelenítésének hiánya a tudós férfiak megannyi mellszobra között – ez adta az ötletet, hogy legalább az elsők egyikére, Pécsi Eszterre emlékeztessen egy kertrész a parkban. 

„Éppen a hiány fogalma inspirált minket, annak téri eszközökkel történő leképezése volt a koncepciónk fő eleme. Így alakult ki a kert részeként működő két elem ötlete: a kör alakú kerengő és a félig földbe süllyesztett tál alakú közösségi tér” 

– magyarázza Nóra, miközben átsétálunk a műhelybe, ahol a járólapok készülnek.

Közben a tervezők elmesélik, hogy a kivitelezési munka már két hónapja tart, és nemcsak az Építészmérnöki, illetve az Építőmérnöki Kar hallgatói dolgoznak a ligeten, hanem a többi karról is jelentkeztek társadalmi munkában dolgozó önkéntesek – sőt, még a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász diákjai is bekapcsolódtak a munkába. Ezen kívül oktatók segítettek például a statikai, a műszaki jellegű vagy szobrász-restaurátori feladatokban, az örökségvédelmi engedélyhez bevont műemléki tájépítész pedig a szakszerű ültetésben.

Az Építőanyagok és Magasépítés Tanszék műhelyében újrahasznosított anyagok felhasználásával öntik a járólapokat. „Saját, egyedi betonrecept a tanszékünkről!” – mutatja büszkén Szijártó Anna, a tanszék doktorandusza. A háromféle méretű lapokat még csiszolják, aztán impregnálják, és már készen is állnak a földbe süllyesztésre.

A kerengő sokszereplős összefogással épül, több cég is adományozott építőanyagot. Valószínűleg elkészül a tanévnyitóra, és a füvesítés eredményei is látszanak majd akkorra. Ősszel pedig egy Pécsi Eszter tiszteletére ültetendő emlékfa kerül a körön belülre. „Tudatosan vörösjuhart választottunk, mert ez egy amerikai eredetű faj. Arra emlékeztet majd, hogy az első magyar mérnöknő a tengerentúlon is élt és dolgozott. Így jelképesen hazahozhatnánk őt” – magyarázza Sarolta.

Kőhalmy Nóra és Rab Sarolta

A terv központi része, az egyedi vasbeton technológiával készítendő közösségi tér megépítésére azonban egyelőre nincs meg a pénz. A Műegyetem mellett működő Pro Progressio Alapítvány által adományozott 3 millió forint az eddigi költségekre volt elég, a megbillentett tál alakú térplasztikához még többször ennyire van szükség. „Támogatót vagy támogatókat keresünk a befejezéshez” – jelzi Dallos Györgyi, az alapítvány titkára, aki Alföldi György, az Építészmérnöki Kar korábbi dékánja mellett a liget egyik ötletgazdája. (Aki adományozni szeretne, a 463-2600-s és a 463-1258-as telefonszámon érdeklődhet, vagy egyenesen utalhat a 10700024-04310002-51100005 bankszámlaszámra.)

A cél az, hogy a pályázati kiírásnak megfelelően ne csak egy emlékhely, hanem valódi közösségi tér jöjjön létre a kertnek ezen a – hallgatók által jelenleg kevésbé használt – szeletén. „Ez a tér a kert részeként fog működni, nem dominál, hanem lehetőséget nyújt a tanulás, a pihenés és az egyéb közösségi programok mellett az emlékezésre is. Belső oldalfelületére magától Pécsi Esztertől választunk majd egy idézetet. A pályázat kiírásában mindkét rendeltetés szerepelt, mi a pályamunkánkban a közösségi térrel integráltuk az emlékezés lehetőségét, ami segíti a személyes bevonódást is” – magyarázza Nóra. „A Pécsi Eszternek ültetendő emlékfa mellé pedig a későbbiekben más mérnöknőknek dedikált fák kerülhetnének” – teszi hozzá Sarolta.

gp