Program:

• Pipek János dékán köszöntője
• Horváth Miklós igazgató köszöntője
• Hujter Mihály előadása: "Császár Ákos ifjúkori munkássága"
• Prok István előadása: "A Császár poliéder"

Császár Ákos Kossuth-díjas matematikus, 1924. február 26-án született Budapesten.

Egyetemi tanulmányait 1947-ben fejezte be a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. A Budapesti Műszaki Egyetemen, majd az ELTE-n tanított, 1952-től az ELTE Matematikai Intézetében tanszékvezető docens, 1957 és 1992 között az Analízis Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, 1996-tól emeritus professzora.
1990 és 1999 között az MTA Matematikai Kutató Intézetében a topológiai osztályt vezette, tagja volt a Matematikai Bizottságnak. 1970-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1979 óta rendes tagja. Jelentős a tudományos közéletben betöltött szerepe is: 1966-tól a Bolyai János Matematikai Társulat főtitkára, majd 1980-90-ben elnöke, azóta tiszteletbeli elnöke. 1970-92-ben a Nemzetközi Banach Központ (Varsó) tudományos tanácsának tagja, 1974 és 1977 között elnöke.
Kiemelkedő kutatómunkát végzett a valós függvénytan és az általános topológia területén. A valós függvénytan területén az egy- vagy többváltozós függvények szerkezetével, topológiai kutatásaiban elsősorban a topologikus szerkezetek, struktúrák elméletével foglalkozott, ezen belül a szimultán kiterjesztések vizsgálatának kérdésével. Bevezette az úgynevezett intern függvény fogalmát, illetve kidolgozta a „szintopogén terek" elméletét.
Az általa szerkesztett Császár-féle test egy nemkonvex poliéder, amelyet tizennégy háromszög határol. Átlói nincsenek, és minden pár csúcs egy élben érintkezik egymással. A tetraéderen és a Császár-féle testen kívül nem ismeretes átló nélküli poliéder.Aczél Jánossal, Fuchs Lászlóval, Gál Istvánnal és Horváth Jánossal együtt a matematika „nagy ötöseként" (big five) emlegetik őket.

Munkásságát számos díjjal ismerték el: Akadémiai Díjat 1962-ben, Kossuth-díjat 1963-ban, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést 1994-ben kapta meg. 2009-ben Akadémiai Aranyéremmel tüntették ki.

Főbb művei: Fondements de la Topologie Générale (1960), Bevezetés az általános topológiába (1970), General Topology (1978), Valós analízis I-II. (1983). Emellett hozzávetőleg 150 cikke jelent meg matematikai szakfolyóiratokban. A tudományos ismeretterjesztést is a szívén viseli, a TIT József Attila Szabadegyetemének elnöke, a Természet Világa tudományos ismeretterjesztő folyóirat szerkesztőbizottságának elnöki tisztét is betölti.