„A műegyetemi oktatás és kutatás az életem részévé vált”

A Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetését kapta Charaf Hassan, a BME VIK Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék vezetője.

„Oktatóként és kutatómérnökként is megtaláltam a számításomat a Műegyetemen. Élvezem, hogy a tudásra nyitott mérnökhallgatóknak adhatom át ismereteimet, és azt is, hogy az ipar számára gyors átfutási idővel alkalmazható termékeket és szolgáltatásokat tervezünk és dolgozunk ki a tanszéki kutatótársakkal” – osztotta meg hivatásáról az eredetileg libanoni származású, ám évtizedek óta Magyarországon élő Charaf Hassan, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék (BME AUT) közelmúltban kinevezett tanszékvezetője. A BME VIK egyetemi docense a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetését kapta a mobilalkalmazások fejlesztésében elért, nemzetközi szinten is nagyra becsült eredményeiért, a felsőoktatás és az ipar együttműködésében betöltött meghatározó szerepéért, és az informatikai oktatás fejlesztésorientált és hallgatóközpontú kialakításáért. Nagy megtiszteltetésként tekint a kitüntetésre, amely megerősíti, hogy érdemes kitartóan dolgozni. Februártól tanszékvezetőként dolgozik a szakmai programok, a hallgatók lehetőségeinek és a tanszéki ipari kapcsolatok, kutatások bővítésén.

Charaf Hassan 30 évvel ezelőtt kötelezte el magát a mérnöki életpálya és a Műegyetem mellett. Ahogy fogalmazott, azon szerencsések egyike volt, akik az informatika 20. század végi, robbanásszerű fejlődésekor kezdtek foglalkozni e területtel. „Számos izgalmas szakmai kihívás várt. Fiatal mérnökként minden egyetemi és ipari lehetőséget igyekeztem megragadni, hogy naprakész ismereteket szerezzek, és a gyakorlatban is használható szoftvereket, alkalmazásokat hozzunk létre” – fejtette ki a kitüntetett kutató, aki doktoranduszként a tanulás és oktatás mellett az iparban is vállalt munkát. E közben számos olyan ismerettel gazdagodott, amelyet saját kurzusainak tananyagaiba is beépített. Elsőként vezette be a BME-n a Windows programozást és a vizuális felületű megközelítést a szoftverfejlesztésben (hagyományos szöveges felületek helyett grafikus felhasználói felületeket alakítunk ki, amelyek a felhasználók számára áttekinthetőbb, kényelmesen használhatóbb felületeket kínálnak – szerk.). E módszertan még újdonságnak számított a felsőoktatásban a kilencvenes években.

„Egy mérnök az alkotásra és az új megteremtésére törekszik. Ebben rejlik e hivatás utánozhatatlansága. Én az informatikában találtam meg a motiváló ’pluszt’: egy állandóan változó és fejlődő technológiai környezetben, ahol egy-egy fejlesztés csak rövid ideig számít úttörőnek, az igazi kihívás a folyamatos megújulás és a minél szélesebb körben alkalmazható szoftverek létrehozása” – fogalmazott. Charaf Hassan számos ipari álláslehetőséget utasított vissza, és kitartott a műegyetemi munkája mellett. „Sohasem a pénz vezérelt. Mindig is a kollégák lelkesedéséből, a kutatási témák újszerűségéből és a hallgatók tudásvágyából merítettem erőt. A tanszéken teljesült az, amire oktatóként és kutatóként vágytam: egy újításokra nyitott közösség része lettem, hagytak dolgozni, és lehetőséget kaptam arra, hogy megvalósítsam elképzeléseimet.”

Charaf Hassan kutatótársaival több éve dolgozik a tanszék ipari kapcsolatainak gazdagításán. „Egyediségünk éppen abban rejlik, hogy nem pusztán anyagi támogatást várunk piaci partnereinktől, hanem a közös munka, az együtt gondolkodás lehetőségét ajánljuk” – ecsetelte. „A Microsoft az egyik legnagyobb partnerünkként például felismerte, hogy az együttműködés során alkalmazott technológiákat és szoftverfejlesztési módszereket az oktatásba is be kell építeni, így a tanszék frissdiplomás mérnökei az ipar számára is értékes, naprakész tudással lépnek a munkaerőpiacra.” A példákat sorolva említette, hogy a kilencvenes évek végén az országban, sőt még Európában is elsőként honosították meg az oktatásban a mobil-programozást a Nokia segítségével.

„Oktatóként kötelességem megmutatni a legmodernebb fejlesztési trendeket a tanítványaimnak, akik a kezdetektől nyitottak voltak az újításokra. Az iparnak pedig folyamatosan bizonyítjuk, hogy a felsőoktatási kutatóműhelyek nem csak ’pénznyelők’, az elméleti tudáson túl mi meg is tudjuk valósítani azt, amiről beszélünk. Felsőoktatási partnerként szeretnénk elérni, hogy az ipar ne olcsó munkaerőként tekintsen a szakembereinkre, hanem olyan társakként, akik képesek az együttműködésre, a minőségi munkára, valamint a határidők betartására.” Az elmondottak alátámasztására egy közelmúltbeli példát hozott: egy robotikai mintaalkalmazás a BME AUT, a Nokia és a Drezdai Egyetem együttműködésével jött létre, és a barcelonai Mobile World Congress 2016 rendezvényen mutatták be (az eseményről a bme.hu cikke ITT olvasható – szerk.).

A tanszékvezető büszke arra, hogy a BME AUT három pillérét adó munkacsoportok (elektrotechnikai, villamosmérnöki és informatikai) eltérő kutatási területeik ellenére segítik egymást, sőt, közösen is kutatnak. Több munkacsoport közösen dolgozik egy új európai uniós projekten: lámpaoszlopokra helyezett szenzorokkal több tényezőt egyszerre vizsgálnak (például az időjárást, a forgalomváltozást, a szennyeződés alakulását stb.), és különböző algoritmusokkal elemzik az így keletkezett nagy adatmennyiséget („big data”). „A kísérlet mintaprojektje a Fehérvári úton nyílik meg hamarosan, kidolgozásában a tanszék is részt vesz” – fűzte hozzá. A kísérletben összegyűjtött és elemzett adatok számos felhasználási lehetőséggel kecsegtetnek: „például a forgalom és a károsanyag-kibocsájtás megfigyelésével az egészséget kevésbé károsító helyekre tervezhetők a kerékpárutak.” (A tanszéken készült a SensorHUB alkalmazás- és szolgáltatásfejlesztést támogató koncepció és keretrendszer, amely tavaly elnyerte a BME Innovációs Díját is. A fejlesztésben mindhárom képzési szint BSc, MSc, PhD hallgatói részt vettek, mivel a tanszék ezt tudatosan kötötte össze az utánpótlás-neveléssel. A hallgatók és az oktatók a keretrendszerre alapozva már számos konkrét projektet valósítottak meg és különféle alkalmazásokat alkottak piaci felhasználásra, amelyek folyamatosan újabb feladatokat eredményeztek  – szerk.)

Charaf Hassan hangsúlyozta, hogy az ipari kapcsolatok mellett a tanszék életének meghatározó szereplői a hallgatók. Némi humorral úgy fogalmazott, hogy a pályáján mindig is négy főnöke volt: „a BME rektora, a kar dékánja, a tanszék vezetője és a hallgatók”. Azt az álláspontot képviseli, hogy az oktatásban partnerként kell tekinteni a hallgatóra. „A fiatalok komoly döntést hoznak akkor, amikor a Műegyetemet választják, és itt tanulnak tovább. Ezt a döntést komolyan kell venni, meg kell becsülni, és tenni azért, hogy a fiatalok mindig úgy érezzék, helyes döntést hoztak. Korszerű témákat és technológiákat kell megismertetni velük, bevonni őket a kutatásba, az ipari megbízásokba, és ami még fontosabb, bátorítani kell őket önálló ötleteik megvalósításában. Ez az oktatók egyik legcsodálatosabb és egyben legnehezebb kihívása is” – fejtette ki a BME AUT tanszékvezetője, aki szerint egy oktatónak „mindig jelen kell lennie”.

„Az oktatást vagy a kutatás-fejlesztést nem lehet távirányítóval vezényelni. Az oktatónak mindig elérhetőnek kell lennie a diákok számára, és segíteni őket, ha kérdésük vagy problémájuk vetődik fel” – ecsetelte. Úgy véli, hogy tanszékének óriási felelőssége van a hazai mérnökutánpótlásban. „Ma Magyarországon hiány van informatikusból, kevés a jó szakember. A Műegyetemen tanuló fiatalok tudása erős természettudományi alapokra épül, tanszékünk pedig a legújabb technológiák oktatásával tesz azért, hogy felépüljön egy műegyetemi tudásbázis.” Arra bátorítja a fiatalokat, hogy ne elégedjenek meg a BSc diplomájuk megszerzésével. „Nem szeretjük, ha a hallgató úgy vállal munkát, hogy az a tanulása rovására megy. A gyakorlati tapasztalat fontos, de nem mindenáron. A mesterképzésen olyan magasabb szintű tudás birtokába jutnak a hallgatók, amelyre később szükségük lesz. Ez a tartós tudás megalapozása, a fiatalokat pedig arra kérem, hogy ne kapkodjanak, adjanak időt maguknak a fejlődéshez.”

A műegyetemi tanszékvezető fontosnak tartja a szakmai lehetőségek megismerését, ezért több programot is szervez a hallgatóknak az ipari partnerekkel közösen. Március utolsó napján élőben lehetett követni a tanszéken a szoftverfejlesztők számára az USA-an megrendezett Microsoft Build konferenciát, amelyen a világcég a legújabb fejlesztési trendeket mutatta be az IT-szakembereknek. „A Microsoft jelenleg 3 témára összpontosít: prognózisa szerint 2020-ra az 5G hálózatok és a szenzoralapú érzékelés terjed el, és egyre nagyobb jelentőséget kapnak az adatfeldolgozásban a felhő alapú alkalmazások és a big data megoldásokon alapuló digitális szolgáltatások. Meglepetésként érte a fejlesztői közösséget, hogy a korábbiakkal ellentétben már a Microsoft is a multiplatformú fejlesztést részesíti előnyben, azaz, a versenytársakhoz hasonlóan a fejlesztéseket nemcsak Microsoft rendszerekre készíti, hanem szélesíti spektrumát. Az amerikai cég szakértői kifejtették, hogy a jövő a hordozható eszközökbe, akár mobiltelefonokba épített háromdimenziós képszenzoroké lesz, amelyek képesek a kétdimenziós képi információkat térbelivé alakítani a felhasználó számára.”

Charaf Hassan februárban vette át elődjétől, Vajk Istvántól a mindenkori tanszékvezető jelképes stafétabotját. „Vajk István a tanárom és a konzulensem volt, és még ma is a szakmai támaszom, a tanszék professzora. Sokat köszönhetek neki, rendszeresen egyeztetünk a tudományos kérdésekben” – fogalmazott Charaf Hassan, aki folytatja elődje munkáját. Tanszékvezetőként a „kooperatív és kollektív vezetés” híve: „bár a döntéseket felelős vezetőként én hozom meg, fontos a kollégáim véleménye”. Egy akadémiai körökben szokatlan lépésre szánta el magát máris: egyik első intézkedéseként egy szervezetfejlesztéssel foglalkozó külső partner közreműködésével mérte fel a tanszéki munkatársak véleményét, hozzáállását és a feladatokról alkotott elképzeléseit, azaz, független szakértő segítségével állapították meg a tanszék erősségeit és fejlesztendő területeit. Ízelítőként elmondja, hogy például a pályázati lobbiban sosem voltak erősek, ezért más megoldást választottak a szükséges források megteremtésére: az iparral közösen végzett kutatásokra támaszkodtak, ami gyümölcsöző és tartós megoldásnak bizonyult.

A felmérés kimutatta azt is, hogy a tanszéki oktatók döntési helyzetekben nagymértékben függőkké válnak vezetőiktől. „A jövőben ezen változtatni szeretnénk: a kollégákra több önálló feladatot és nagyobb felelősséget szeretnénk bízni. Javítani szeretnénk a tudományos publikációk arányát, hiszen ezekre az ipari megbízások miatt kevesebb idő és figyelem jutott. Támogatjuk kutatóink akadémiai előmenetelét, e mellett ösztönözzük a fiatalokat arra, hogy a kutatói pályát válasszák. Egy doktorandusz-előkészítő programot is indítunk a mesterképzésben résztvevőknek, akik így beleláthatnak egy tanszéki kutató mindennapjaiba” – osztotta meg stratégiai elképzeléseit Charaf Hassan, aki kihívásként éli meg a tanszék erősségeinek megtartását: „a mérce magas. Gyors tempójú és jelentős növekedésen vagyunk túl. Az elmúlt években bővültek az ipari kapcsolataink, a kurzuskínálatunk, két-háromszoros a hallgatói túljelentkezés a felvételiken. Most az az egyik feladatunk, hogy a hosszú évek kemény munkájával felépített kapcsolatainkat és elismertségünket ápoljuk.”

TZS - TJ

Fotó: Takács Ildikó

Kiemelt kép: SPOT