Ismét megrendezésre került a Kutatók éjszakája a Műegyetemen

Álmélkodó gyerekhangok, meglepett kiáltások, majd dübörgő taps és a rockkoncertekre jellemző ováció. A látszat ellenére nem valamilyen könnyűzenei eseményen, vagy a cirkuszban vagyunk, hanem a CH épület nagy előadójában, ahol több száz ember, köztük örvendetesen sok gyerek zsúfolódott össze, hogy tanúja legyen Wagner Ödön tanár úr kémiai kísérleteinek. Ami pedig - sok egyéb csodás jelenség mellett - kiváltotta a tetszésnyilvánítást, az nem volt más, mint az, hogy színtelen oldatok összeöntésével olyan folyadék keletkezett, amely néhány másodpercenként váltott kék színről sárgára, majd újra kékre, és így tovább, nagyon sokáig. A mindig nagy sikert arató oszcilláló reakciót nem idén láthatták először az érdeklődők, de soha ilyen sokan még nem töltötték meg a termet. A Kutatók Éjszakája rendezvénysorozat elérte célját: évről évre egyre többen kíváncsiak arra, hogy kik azok az emberek és hogyan dolgoznak, akik a napi életünket meghatározó tárgyainkat, például autónkat, számítógépünket, telefonunkat, vagy éppenséggel „mindennapi kenyerünket” kitalálják, tökéletesítik, vagy a minőségét ellenőrzik. A BME idén is sok érdekes programmal jelentkezett: több mint húsz helyszínen negyvennél is több különböző előadással és bemutatóval, több száz oktató és segítő részvételével zajlottak az események. A minden évben sok vendéget vonzó slágerprogramok, mint például a gépjármű és repülőszimulátorok kipróbálása, a fizikai, kémiai, villamosságtani, anyagtudományi bemutatók mellett mindig vannak újdonságok is.

De kik voltak vendégeink? Talán a jövő tudósait érdeklik elsősorban az előadások? „A fizikai bemutatóra mentünk először, én már nem fértem be, de a gyerekeim bent voltak” mondta egy hölgy a kémiai előadóban, aki iskolájából több érdeklődő diákot hozott a programokra. Voltak diákok, akik csoporttal, szervezetten jöttek vidékről, mert iskolájuk visszatérő látogatóként vesz részt az eseményen. Szülők és sokszor egészen apró gyermekeik tűntek fel vendégeink között. Lehet, hogy a Kutatók Éjszakájának legfontosabb hosszú távú eredménye a pályaorientáció lesz? Itt sok diák megtapasztalhatja azt, hogy a gyakran rejtélyes munkát végző kutatók is emberek, akik közvetlen stílusban, segítőkész módon és humorral beszélnek választott szakmájukról. Ki hallott például arról, hogy az egészen a legutóbbi időkig a világ legtöbb élelmiszerlaborjában használt, a liszt és a tészták minőségének meghatározására használt farinográf feltalálója, a kiváló mezőgazdász és szenvedélyes vitorlázó Hankóczy Jenő egy jachtot kapott száz éve egy német gyárostól a szabadalomért cserébe? Vagy hogy több ezer különböző mikroba törzset - gombákat, baktériumokat - őriznek kémcsövekben az egyetemen, hogy bármikor elővehessék és továbbtenyésszék őket, hogy segítségükkel gyógyszereket, sajtokat vagy akár sört és más egyebet gyárthassanak, attól függően, hogy mire van igény? Ha valaki ellátogatott az Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék laborjába ezeken kívül sok más érdekességet is megtudhatott.

Ha a matematika szót meghalljuk, általában nem a szépségre asszociálunk. Pedig a két fogalom rengeteg ponton kapcsolódik, ezt bizonyította Rónyai Lajos tanár úr előadása, amelyben az elegáns geometriai bizonyítások szépségétől a fraktálokig, az aranymetszéstől a látványparadoxonokig sokféle példáját adta a két terület kapcsolatának. Ez a megközelítés különleges és a matematikaoktatás mindennapjaiban nyilvánvalóan ritkán kerülhet előtérbe, de talán éppen az ilyen előadások vagy laborlátogatások láttán fogja elkötelezni magát egy-egy tehetséges diák a természettudományos pályaválasztás mellett.

Természetesen nemcsak fiatalok voltak a rendezvényeken. Sokan nem először voltak itt, és azért jöttek, hogy a régebben sorra nem került helyszínekre látogassanak. A bőség zavara miatt egyébként sem lehetett volna minden helyszínt egy éjszaka alatt meglátogatni. Nagy sikere volt a MASAT műholdról tartott előadásnak. A műhold már hosszú hónapok óta tartózkodik az űrben, és az utóbbi idők legszebb példáját adta annak, hogy mire képes a kreativitás és a kitartás még a pénzhiány ellenére is. A Kármán Tódor Szélcsatorna Laboratóriumban már hagyománnyá vált, hogy rengeteg érdeklődő jelenik meg. Idén a főprogram keretében gyorskorcsolyázók áramlástani jellemzőivel ismerkedhettek meg vendégeink. A látványos kísérleteket itt is rengeteg diák követte nyomon.

Újonnan szerepelt a résztvevők között az egyetem levéltára. A levéltárosok munkája szintén rejtélyekkel teli, sokan azt sem tudják, hogy az egyetemnek egyáltalán van ilyen intézménye. Érdekes - és nagyon nehezen olvasható - dokumentumokon, játékos kvízen keresztül tesztelhette a sok érdeklődő ismereteit a levéltárosok munkájával kapcsolatban, sőt üzenetet hagyhattak az utókornak is.

A Kutatók Éjszakája idén is bizonyította azt, hogy sokan vannak olyanok, akik értik és átélik Einsteinnek azt a gondolatát, amely már évek óta a rendezvények mottójául szolgál: „Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi.”