Józsa János rektori évnyitó beszéde, 2015. szeptember 1.

 

Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha jól összeszámoljuk, a Műegyetem elődjének, az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum-nak 1782-ban való megalapítása óta intézményük 234. tanévének megnyitó ünnepségét tartjuk ma. Jelenlegi nevén a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, amelyről azt tartjuk, hogy a hazai műszaki felsőoktatás zászlóshajója, ebbéli küldetését felelősséggel ellátva oktatásban, tudományos kutatásban, fejlesztésben és innovációban, itthon és külföldön. A Műegyetem olyan stratégiai fontosságú felsőoktatási intézmény, amely nélkül a magyar ipar és gazdaság nem jutott volna el a mai fejlettségi színvonalára, és nem lesz képes a jövőben fejlődni.

Intézményünk élén július elsejétől új rektori vezetés áll, tagjait, a rektor-helyetteseket a bemutatáskor megismerhették. Viszünk mindent tovább, ami eddig jól működött, és megújítjuk mindazt, ami 2015-ben, az intézmény eredményes jövője érdekében megújítandó. A részletekkel nem terhelném a jelenlévőket, az egyetemi honlapon egy friss interjúban a legfontosabb stratégiai elemeket elolvashatják.

Tavaly ősszel ráadásul bevezetésre került a kancellária-rendszer, az imént Kancellár urat is megismerhették. Ebből a szempontból intézményünk történetének első kancelláros évnyitóját tartjuk. A struktúra és a működési rend tehát mind rektori, mind kancellári oldalon alakulóban van, nem különben a hatékony összedolgozás feltételeinek megteremtése. A mai nappal életbe lépő új Nemzeti Felsőoktatási Törvény immáron többek között ezt is az eddigieknél egyértelműbben szabályozza. Ez mind nagyon szép és jó, de a hétköznapok sokkal többről szólnak, mint pusztán a törvények folyamatos, száraz értelmezése és leképzése: a rektor-kancellár rendszerben a Műegyetemnek nap, mint nap az intézmény, azon belül a hallgatókés a tudományos kutatás javát szolgálva, olajozottan, egyetértésben kell működnie. Kancellár úrral és a mögöttünk álló apparátusokkal folyamatosan ezen dolgozunk.

Szeretnék pár szót szólni az elmúlt év kiemelkedő eredményiről és eseményeiről, megjegyezve, hogy ezek még mind Péceli rektor úr és az előző egyetemi vezetés idejében születtek, de már nekem adatott, hogy szemelvényezve beszámoljak róluk. Sikeresen befejezte küldetését a Masat-1, Magyarország első, éppenséggel kis méretével megnyerő, műegyetemi tervezésű és építésű műholdja. Ehhez szinte adja magát: díszpolgárunk lett a hajdan nálunk is diplomát szerzett Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós, de ugyancsak díszpolgárunk lett a több mint száz éves Tarics Sándor, a jelenleg élő legidősebb élő olimpiai bajnok vízilabdázó. Közben pár hete hallgatónk, Cseh Laci lett világbajnok úszásban. Elhoztuk az Országos Tudományos Diákköri Konferencia nagyszámú Műszaki Szekciója első helyeinek több mint felét, dobogós helyezéseinek kétharmadát. Lett idén is Széchenyi-díjasunk, Kollár László jelenlegi rektorhelyettesünk személyében, és számos oktatónk kapott különféle magyar érdemrendet. Kiderült, hogy a nemrég zárult többéves EU kutatási pályázati ciklusban, az FP7-esben, 113 projektben való partnerséggel a legsikeresebb hazai intézmény voltunk, de már vannak az új, Horizont 2020-as pályázati ciklusban is nyertes projektjeink. Idén megismételtük a tavalyi Kutatóegyetemi Napunk sikerét, amelynek keretében ráadásul Palkovics László államtitkár úr és Pálinkás József elnök úr adtak fontos iránymutatásokat a felsőoktatást érintő kormányzati oktatás- és kutatásfejlesztési kérdésekben.

A nyár második felében váltak ismertté a felvételi eredmények. Örömteli, hogy összességében tartottuk a tavalyi felvett hallgatói létszámot, a ponthatárokban illetve a felvettek átlagpontszámában ráadásul javulva. A három nagy tudományegyetem (ELTE, Szeged és Debrecen) mögött, ötezret meghaladva negyedikek lettünk az összes képzési szintet magában foglaló felvételi létszámban, az alapszakokra felvett hallgatók létszámát tekintve pedig az ELTE mögött az előkelő második helyet értük el. Ez az induló tanévre nézve megnyugtató, de persze lássuk a puding próbáját.

Kicsit a részletekbe menve, elsőseinknek elmondhatjuk, hogy Önök egy olyan egyetemre nyertek felvételt, amely az általa oktatott szakterületek hazai felsőoktatási rangsorainak vezetője. A Műegyetemre való bekerüléshez nem ritkán 100-150 ponttal kellett többet elérniük, mint a hasonló műszaki szakot hirdető intézményekbe. Az itt szerzett diploma Magyarország legértékesebb és legnagyobb presztízsű diplomái közé tartozik, nem véletlen, hogy a világon mindenhol elismerik és keresik az itt végzett mérnököket, hiszen a műegyetemi képzések a világrangsorokban is előkelő helyen, általában a legjobb 3-5%-ban vannak. Versenytársaink a régióban olyan neves külföldi egyetemek, mint például a hasonló méretű Bécsi Műszaki Egyetem, amely, bár egy nagyságrenddel több pénzből gazdálkodik, mint a BME, a rangsorokban mégis hasonló helyen szerepel, de vannak képzéseink, amelyek még előbbre is vannak. Szóval Önök, elsős hallgató hölgyek és urak jól választottak, mert ahhoz legalábbis nem kell külföldre menniük, hogy értékes, nemzetközileg is elismert műszaki diplomát kapjanak.

És akkor hadd folytassam az elsőseinknek szánt gondolatokat rögtön egy intencióval:

Ne feledjék, hogy az alapszakok elvégzésével csak a mérnöki alapokat sajátítják el, igazi mérnökké, a szakmájuk mesterévé a mesterszakok elvégzése után válnak. Önöket, akik az ország legtehetségesebb hallgatóinak körébe tartoznak, kezdettől fogva úgy kezeljük, hogy továbbtanulnak a mesterszakjainkon, és a legkisebb mértékben se váljanak pusztán középszerré. Mindezzel olyan komplex tudás kerül birtokukba, amely amunkaerőpiacon is komoly előnyt, havi akár sok tízezer forint többletet jelent. Sőt, a Műegyetem gyakorlatias, innovatív, vállalkozóbarát és az újra nyitott szellemiségű oktatásának köszönhetően, Önök nemcsak munkavállalók, hanem munkaadók is lesznek, elősegítve ezzel Magyarország további felemelkedését, és öregbítve hírnevét olyan világhírű műegyetemi diákok nyomdokába lépve, mint Kandó Kálmán a vasút villamosításának úttörője, Gábor Dénes a holográfia Nobel-díjas atyja, vagy a kémiai Nobel-díjas Oláh György.

Az is örömteli, hogy Önök milyen széles értelemben reprezentálják az országot: pár hete magam is ellátogattam az építőkaros gólyatáborba, sőt, egy misztérium-műsorban föl is léptem, aztán kicsit elbeszélgettem az ún. kék-csapattal. Öröm volt hallani azokat a változatos város és jó hangzású faluneveket, ahonnan jöttek.

Hogy a hozzánk belépőket a képzés végén majdan a kimenetnél milyennek szeretnénk látni? Általánosan olyannak, hogy az ismert problémák megoldásán túlmenően képesek legyenek az új feladatok felismerésére, sőt a jövő ma még nem ismert kihívásainak való megfelelésre is. Mindehhez jó kommunikációs képességekkel rendelkezzenek, csapatmunkára alkalmas, gondolkodó, innovatív, egy életen keresztül tanulni tudó mérnökként tevékenykedjenek. Érdemleges elhelyezkedési gondokról diplomásainktól eddig még nem hallottunk.

Hogy kellőképp haladjunk a korral, sőt némi lépéselőnyre is szert tegyünk, a közelmúltban felülvizsgáltuk és korszerűsítettük BSc programjainkat; jelenleg folyik MSc programjaink felülvizsgálata, ahol kell, több körben egyeztetve a Mérnök Kamarával. Mindezek befejeztével fogunk hozzá oktatási programunk angol nyelvű változatának, ezzel angol nyelvű képzési kínálatunknak teljessé tételéhez. Az idegennyelvű képzésben nagy hagyományaink vannak, és ez nagyon jól jön napjainkban, az felsőoktatás nemzetköziesítésének korában. Máskülönben az elmúlt pár évben hogyan lettünk volna sikeresek a Közép-Európában legnagyobb számban hozzánk érkező több száz brazil hallgató képzésében? Számukra a reguláris képzésen túl még tudományos diákkonferenciát is rendeztünk, internetes híradással, amire a brazil köztársasági elnök-asszony is elismerően reagált. Fontos, hogy angolnyelvű (és pár karon részben német és francia nyelven is elérhető) képzési programunk nemcsak a külföldi, hanem saját diákjaink számára isnyitott.

Most idézzük meg kicsit a Műegyetemet, azon belül az építészoktatást azokból az évekből, amikor ünnepségünk helyszíne, a Központi épület és annak akkoriban középcsarnoknak nevezett Aulája még csak a tervezőasztalon létezett, Hauszmann Alajos építészprofesszor asztalán. Hauszmannolyan kortársakkal tanított együtt, mint például Schulek Frigyes, na és olyan tanítványokat, mint például Kós Károly. Aki netán nem ismerné ezt a nevet, sürgősen nézzen utána, mert aki a félév végére nem ismeri ezt a nevet, annak utánanézünk. Na, szóval, Kós Károly negyedéves korában, 1904-ben a Köz- és magánépületek tervezése tantárgyat Schulek Frigyesnél vette föl. Csak emlékeztetőül: Schulek nevéhez kötődik többek között a Budavári Nagyboldogasszony, közismertebb nevén Mátyás-templom neogótikus átépítése, a Halászbástya és a Jánoshegyi Erzsébet-kilátó tervezése. Kós Károly a tantárgy szokásos féléves tervfeladatát időre elkészítette, és be is adta. Néhány nap múlva a szobájába hívta a professzor. Az asztalánál ült, az asztalon a terv. Leültette Kós Károlyt maga elé, és egy darabig még nézte a tervet. Aztán megszólalt: „Nem rossz!” – mondta, és azután halkan beszélni kezdett. Elmondta a maga elgondolását, aztán beszélt a magyar értelmiség, és speciálisan a magyar építész kötelező hivatásáról. „Az építész lásson, tanuljon mindenkitől, de ne utánozzon senkit. Járjon a földön, ne ugorjon a levegőbe. Ne csaljon, mert az építészet nem csak forma, hanem azzal egyensúlyosan az ember szükségleteit szolgáló anyag és szerkezet.” – mondta. Kós Károly saját bevallása szerint abban az egyórás beszélgetésben egy olyan, egész életre szóló építész-útravalót kapott, amit semmiféle más formában és módon nem szerezhetett volna meg.

Kedves itt ülő elsős építész hölgyek és urak, tömörségét tekintve ehhez ma sem lehet mit hozzátenni… és szellemiségében küldetésnyilatkozata lehetne ez a karcsú, egyúttal stabil hidakat tervező építőmérnököknek, vagy akár termék- és formatervezőinknek is, nem is beszélve informatikusainkról, akik napjaink különféle kütyüit (ilyen az okos-telefon is) látják el földön járó, elegáns applikációkkal. Törekszünk arra, hogy az oktatásban korszerű tudást, azt alkalmazni és megújítani képes készségeket,szóval olyan útravaló-félét adjunk át, ráadásul nem „csak” műszaki, hanem általános műveltségi töltettel. Fontos nemzeti értékünk ez: a fejekben hordozott nemzeti érték!

Ehhez a Műegyetemen rendelkezünk korunk Schulek és Hauszmann professzoraival, de oktatógárdánk egésze arra törekszik, hogy hozzásegítse Önöket ahhoz, hogy egyre fokozódó önállósággal szerezzenek magas szintű szakmai tudást, és tehetségük mindebben kibontakozhasson. Lesznek önök között olyanok, akik a széles mérnökhadtest megelégedett tagjává válnak, reményeink szerint – ahogy már korábban említettem - egyre többen nemcsak alap-, hanem mesterdiplomával a zsebükben, és az annak megfelelő tudással a fejükben. Rájuk ugyanolyan nagy szükség van, mint arra a kisebb létszámú körre, akik képzésünk harmadik szintjén doktori tanulmányokat folytatnak, nagyszámú doktori iskolánk egyikében PhD fokozatot szereznek, és vagy a kutató-fejlesztő munkában találják meg örömüket és egzisztenciájukat, vagy a tudományos kutatás rendületlen folytatása mellett egyetemi oktatóvá válnak, egyúttal bekapcsolódva a Magyar Tudományos Akadémia munkájába és a nemzetközi tudományos élet különféle fórumaiba, az egyetemen pedig professzorként tudományos iskolát teremtenek, de közben az iparral is szoros kapcsolatban maradva.

Végül hadd térjek rá arra, ami miatt idei évnyitónk egészen különlegesnek tekinthető. Kiváltó oka napjaink globális kihívása, a klímaváltozás, de nem abban az értelemben, hogy a mai 34-35 fokos hőmérsékletet próbálnánk közvetlenül a globális fölmelegedés számlájára írni (közvetve persze könnyen lehet!). Hanem az, hogy mérnöki kutatás-fejlesztési munkáink egyre jobban kapcsolódnak a klímaváltozáshoz, nem annyira az okok föltárása, mint inkább lehetséges következményeinek becslése, a változások elviselését lehetővé tevő adaptációs módszerek kialakítása, az ehhez szükséges eszközök és létesítmények megtervezése, üzemeltetése szempontjából. Ezek a feladatok Önökre, mint a Műegyetemen 4-5-6 év múlva diplomázó mérnökökre, gazdasági-pénzügyi szakemberekre, várhatóan majd még fokozottabban hárulnak. Mert mindez mára már megkerülhetetlen, világméretű üggyé nőtte ki magát, és ennek az ügynek egyre ismertebb, és egyrenagyobb tekintély kivívó képviselője díszvendégünk, Áder János Köztársasági Elnök Úr. A fölsőbb évesek emlékezhetnek, hogy tavaly decemberben Elnök Úr egy, a témáról szóló szakszerű (a Műegyetemen ez a „kiváló” jelző szinonimája) előadással már megajándékozott bennünket, aminek emlékezetességét csak fokozta, hogy az előadás végén hallgatóink milyen kekec kérdésekkel ajándékozták meg elnök urat. Tudvalevő, hogy elnök úr idén, „Élő bolygónk” néven saját honlapot indított útjára annak a nemzetközi kezdeményezésnek internetes szavazással való támogatására, ami egymilliárd voks összegyűjtését célozta meg az idén decemberben rendezendő párizsi klímacsúcsra, a klímaváltozás megfékezését szolgáló döntések kicsikarására.

Fölemelő tisztem bejelenteni, hogy a Műegyetem ezennel intézményi szinten, intézményi klímavoksával csatlakozik ehhez a fontos kezdeményezéshez. Tisztelt elnök úr, engedje meg, hogy a Műegyetem rektoraként csatlakozásunkatkézfogásommal fejezzem ki, és egyúttal fölkérjem, hogy a tanévnyitónkra összeállított előadásával világítsa meg nekünk az ügy hátterét, aktualitásait, és várható jövőjét.