A Nagy Háborúban tapasztalt kalandokat ismerhetik meg az érdeklődők a Műegyetem egykori építészhallgatójának gazdag, tartalmas és saját grafikákkal illusztrált emlékiratából.

Különleges sorozat indítására vállalkoztak a BME OMIKK könyvtáros és levéltáros munkatársai, akik régi tervüket megvalósítva fogtak össze az első világháború szenvedélyes rajongói és kutatói által már 10 éve szerkesztett, háborús tanulmányokat, dokumentumokat, naplókat közlő, népszerű Nagy Háború Bloggal.  

A 2020. október közepén indult, heti folytatásokban megjelenő sorozatban Hegedős Károlynak (1895-1972), a Műegyetem hallgatójának élete elevenedik meg saját sorain keresztül. A lelkiismeretes szerző – aki nagyon szeretett volna huszár lenni – számos fényképpel, kézrajzzal, tervrajzzal is kiegészítette írásművét, felbecsülhetetlen értékű kordokumentumot adva a boldog békeidők utolsó éveiről, háborúkról, küzdelmekről, miközben egyéni vívódásait sem leplezi.

Hegedős Károly emlékiratának írása közben, pesti otthonában, rajzasztalánál a Wallenberg utca 4-ben (Phönix-ház). A falon az építész mesterjegye

Az építészmérnöknek készülő fiatalember 1915-ben egyéves önkéntesi szolgálatra jelentkezett a császári és királyi 19. tábori tüzérezredhez Nagyváradra. A kiképzőiskola elvégzése után az olasz frontra került, ahol részt vett a San Michele-hegy és a San Gabriele-hegy körüli igen heves csatákban. Összesen több mint 16 hónapot szolgált a harctéren, megjárta az orosz és az albán frontot is, végül hadnagyi rendfokozatban szerelt le. Tanulmányait 1921-ben fejezte be és vehette át oklevelét, majd a két háború között dolgozott Cegléden, Békéscsabán és Mezőberényben, de Kolozsváron, Bukarestben is, Párizsban pedig tanulmányúton járt. A második világháború után különböző tervezőirodákban dolgozott nyugdíjazásáig.

A végletekig precíz építészmérnök 1945-ben kezdte írni okító célzattal a csaknem hatezer oldalas emlékiratát, „hogy pótoljam fiamnak azt, ami nekem hiányzott: az apám szava és irányító tanácsai.” A 8 kötetes monumentális mű egyik része az első világháborúban megélt tapasztalatokat összegzi. „A vonatok, a beláthatatlanul hosszú katonavonatok robogtak, minden 8–10 percben átfutott Berényen egy-egy ilyen katonavonat. A ’standbeliek’ már mennek, vígan, fellobogózott teherkocsikban. Zöld gallyakkal van díszítve minden waggon, rajta a felírás: 40 embernek, 6 lónak. Csikorgós új minden, a katonákról lekerült a békebeli ragyogó, sujtásos, fényes gombos sokszínű egyenruha, csak egy-egy huszárszázadot, ezredet lehet még látni piros nadrágban, égszínkék mentékben fehér prémmel szegve. A lovak kifogástalanul etetve, pucolva, patkolva. Minden új s minden megy a harcba, a tűzbe! Háború! Ütközet? Valami régi-régi emléke merül fel mindenkinek a régmúlt meséiből; mindent elsöprő huszárattak fergetege; kivont karddal neki az ellenségnek! A magyar huszár a világ legelső katonája!” – idézte föl a bevonulás kezdetét Hegedős Károly, aki a folytatásban a kiképzés és harctér, majd a katonai összeomlás megpróbáltatásait, borzalmas vagy éppen vidám részleteit tárja az olvasó elé.

Az emlékirat egy lapja

Az emlékiratokat őrző egyetemi levéltár tavaly és idén  is néhány részletet már bemutatott a visszaemlékezésekből, főként, hogy közel hozza az egyetem mai hallgatóihoz egykori elődjüket. Emellett a kéziratok jelentőségét tervezte megvitatni az új koronavírus-járvány miatt elhalasztott levéltári konferencia, hiszen Hegedős Károly visszaemlékezései alapján már született tudományos publikáció is. 

A néhai műegyetemi építészhallgató háborús kalandjai a Nagy Háború Blogon követhetők, ahol a sorozat első része már megjelent.

HA-BK-GI
Fotó: BME Levéltár
Kiemelt kép: BME Levéltár