„Szívembe zártam a várost”: Budapest díszpolgára lett a BME két oktatója

Kurutzné Dr. Kovács Márta építőmérnök, egyetemi tanár, professor emerita és Gschwindt András űrkutató, egyetemi adjunktus részesült a főváros kitüntetésében.

Kurutzné Dr. Kovács Márta egyetemi tanár, professor emeritának kiemelkedő tudományos munkásságáért, a magyar mérnökképzésben végzett több évtizedes magas szintű oktatói tevékenysége elismeréséül adta át a Budapest díszpolgára kitüntető címet Tarlós István főpolgármester.  „Hálásan köszönöm a kitüntetést – mint az építőmérnöki szakma elismerését –, azok nevében is, akik legalább ugyanennyit tettek érte a Műegyetemen” – számolt be a benyomásairól Kurutzné Dr. Kovács Márta. A professzor több mint fél évszázada tanítja a fiatalokat a mérnöki pálya szeretetére „…hogy tervezhessék a hidakat, építhessék a gátakat, hazánk úthálózatait, a jövőnket” – fogalmazott az építőmérnök.

Kurutzné Kovács Márta, a szerkezetek nemlineáris vizsgálata és a biomechanika neves kutatója 1965-től oktat a Műegyetemen. 1994-ben kapott egyetemi tanári címet. 1996-2004 között vezette a Tartószerkezetek Mechanikája Tanszéket. 1985-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1994-ben PhD-, illetve akadémiai doktori értekezését. Az MTA Elméleti és Alkalmazott Mechanikai, később a Szilárd Testek Mechanikája Bizottságának tagja. 2004-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává. Tudományos munkássága során a mechanika területén foglalkozott a szerkezetek nemsima analízisével, a variációs elvek egyenlőtlenségi feltételeivel foglalkozott. Emellett vizsgálatokat folytatott a tökéletlenség-érzékenységgel kapcsolatban, valamint az anyagi instabilitás és károsodás kérdéskörében. A biomechanika területén kutatásai felölelték az emberi lumbális gerinc biomechanikáját, numerikus modelljét, paraméteranalízisét. A 2000-es évek második felétől különböző kísérleteken alapuló modelleket dolgozott ki a lumbális gerinc nyújtására. A csigolyák törésvizsgálata alapján meghatározta a csontritkulásos betegek csigolyáinak közelítő nyomási teherbírását a nemek, az életkor, a csontsűrűség és a csigolyák morfometriai jellemzőinek függvényében. A gerinc egyes részeinek öregedési károsodási folyamatainak, valamint hirtelen bekövetkező sérüléseinek mechanikai követésére úgynevezett numerikus szimulációt végzett. Több mint kétszázötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Oktatott a nappali, a doktorandusz, az angol nyelvű, a szakmérnöki képzésben, valamint a mérnöki továbbképzésben is. Jelentős szakmai-közéleti tevékenységet fejt ki.

Mint mondta, a díjat nem egyéni teljesítménye, hanem az egész szakma iránti elismerésnek tekinti. A bme.hu kérdésére kifejtette, nem szereti a nagy szavakat, ezért csak azt mondhatja, hogy mint eddig is, teszi a dolgát a továbbiakban. „Teszem a kutatásban, a Magyar Tudományos Akadémián és az egyre bővülő létszámú családomban, ahol most már a férjemet és a három fiamat, valamint az egyelőre hat fiúunokámat tekintve tíz férfiú életét próbálom szebbé tenni a magam módján”.

 

Gschwindt András, a Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék adjunktusa a hazai űrkutatásban 50 éven keresztül végzett kiemelkedő munkásságáért kapta az elismerést. Gschwindt András nevét a nagyközönség elsősorban a tavaly felbocsátott MASAT-1 műhold révén ismeri. „Vidéki születésű vagyok, ám egyetemi hallgató korom óta Budapesten élek. A város befogadott, ahogy én is szívembe zártam a várost, már nem is tudnék máshol élni. Budapest él és lüktet, minden egyes utcasaroknak megvan a maga atmoszférája, hangulata” – indokolta a fővároshoz való kötődését a bme.hu kérdésére a díjazott. Nagyon szereti lakhelyét, Rákoskertet, ahol reggelenként rigók hangjára ébredhet, és amely segít elviselni a nagyvárosi lét időnként kényelmetlen oldalát, a dugókat, a zajt és a zsúfoltságot.

Gschwindt András egész életét meghatározta az űrkutatás, amelynek eredményeit már 1957-től, az első Szputnyik fellövésétől nyomon követi. 1960-tól műegyetemi hallgatóként a tudományos diákkörben műholdmegfigyelésekkel foglalkozott. 1970 óta pedig, amikor a BME Űrkutató Csoportjának vezetője lett, az egész élete, szakmai munkássága ehhez a területhez kapcsolódott. Összesen 17 különböző műhold, űrhajó és űrszonda különböző fedélzeti berendezéseinek fejlesztésében vett részt.

2012-ben aztán megszületett a MASAT-1 műhold, amely a BME Űrkutató Csoportja, valamint több tanszék, lelkes oktatók, doktoranduszok és hallgatók szellemi terméke. Gschwindt András a több évig tartó projekt vezetőjeként koordinálta a nem mindennapi kihívást jelentő tevékenységet. A pikoműhold több éves munka eredményeként született, és 2012 februárjában bocsátották fel a Francia Guyana-i Kourou melletti űrközpontból. Az eredetileg számított három hónapos élettartamot jócskán túllépve máig kering, és népszerűsíti Magyarországot, Budapestet és a Műegyetemet. A műhold kis mérete ellenére óriási jelentőségű: fejlesztésével bizonyítást nyert, hogy a magyar mérnökök is képesek megvalósítani olyan bonyolult tervezési és szervezési feladatot, amely főként a nagy pénzügyi háttérrel rendelkező űrkutató nagyhatalmak kiváltsága.

Gschwindt András nyugdíjasként is szeretné nagyon aktívan továbbadni a tudását, segíteni hallgatóit és ezzel együtt a várost is. Tervei között szerepelnek hazai és nemzetközi együttműködések bővítése. „Az űrkutatás globális, és a Műegyetemen elért eredmények messzire repítik mind az egyetem, mind fővárosunk jó hírét” – hangsúlyozta a főváros újdonsült díszpolgára.

Végezetül arra is felhívta a figyelmet, hogy június 27-én lesz 500 napja, hogy a Masat-1 kifogástalanul működik a világűrben, ami – a hozzá hasonló műholdak esetében is – kiemelkedő élettartamnak számít.