„A hallgatókkal való közös munka jelenti a legnagyobb örömet számomra.”

Kózelné Székely Edit, a BME Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszék docense lett a Műegyetem egyik idei Bolyai-ösztöndíjasa.

A friss ösztöndíjas kutatási területe enantiomerek előállításával kapcsolatos. Az enantiomerek ugyanannak a vegyületnek egymással fedésbe nem hozható, tükörképi molekulaváltozatai. „A különböző enantiomerek biológiai hatása eltér, ezért nemcsak a gyógyszeriparban, hanem az illatszerek, ízanyagok gyártásánál, vagy manapság már polimerek gyártásánál is érdekes lehet – ecsetelte a bme.hu kérdésére. „Lehet az egyik enantiomer kedvező hatású, attól még a másik nem. Amikor szintetikusan, aszimmetrikus szintézissel állítják elő ezt az anyagot, tehát nem a természetből nyerjük ki, akkor ezek fele-fele arányban keletkeznek, és szét kell őket válogatni.”

Székely Edit kutatásainak kettős céljuk van: egyfelől olyan eljárások megszületését reméli, amelyek méretnövelhetők lesznek. Ez azt hozná, hogy a kísérletekben alkalmazott milligrammos-grammos tételek helyett az ipar akár több száz kilogrammos tételeket előállítására is használhatja a kidolgozott eljárásokat. Másfelől kis környezetterhelésű technikákat szeretne kifejleszteni, elsősorban ún. szuperkritikus szén-dioxid felhasználásával. A szuperkritikus állapot eléréséhez viszonylag nagy nyomás (74 bar feletti), de csak 31 °C-nál magasabb hőmérséklet szükséges. A szuperkritikus állapotú szén-dioxid folyadékszerűen viselkedik, ekkor fel tud oldani olyan anyagokat, amelyeket gáz halmazállapotban nem. Ha pedig újra csökkentjük a nyomást, akkor távozik a termékből, és így könnyen vissza lehet nyerni, amit korábban feloldottunk, ezért előnyös oldószer vagy reakcióközeg. „A kutatásokban minket nem elsősorban a kémiai oldal, hanem az ipari alkalmazhatóság érdekel. Ez a téma határterületnek számít az alap és az alkalmazott kutatások között. A kutatási eredményeink ipari alkalmazásának kedvező esetben is több év múlva lesz realitása.” – magyarázta a kutató.

Kózelné Székely Edit orvos családba született. Nem akart kifejezetten orvos lenni, de nagyon érdekelte az orvosi alkalmazású, humán területen felhasználható anyagok kutatása. Sok vegyészhez hasonlóan már a TDK tevékenysége óta foglalkozik a jelenlegihez közelálló területtel, bár az akkori kutatásaiban csak a szuperkritikus extrakciós eljárásot alkalmazta. PhD munkája után az extrakció mellett szuperkritikus szén-dioxidban történő enzimes reakciókkal, diasztereomer sóképzéssel, fázisegyensúlyi mérésekkel, tehát a szén-dioxidszélesebb körű felhasználásával foglalkozott. A cél az, hogy a műveleti lépések összevonásával egy készülékben, egy közegben lehessen bonyolult reakciókat, eljárásokat hatékonyan végrehajtani.

„Szuperkritikus szén-dioxidban preparatív léptékű enantiomer elválasztást a világon elsőként a BME kutatói, Fogassy Elemér és Simándi Béla professzorok publikáltak az extrakciós eljárást szabadalmaztatták is 1995-ben. A további kutatások minden új lépésénél is a világ élvonalában maradtunk, ami azért jó, mert vannak nemzetközi kapcsolataink, ismernek, keresnek minket. Kettejük támogatásáért nagyon hálás vagyok, ma is fontos számomra.” 

A kutatócsoport folyamatosan pályázik. Vannak ipari jellegű megbízásaik de hazai és nemzetközi pályázataik is. „Azt gondolom, hogy a nemzetközi pályázatoké a jövő” – hangsúlyozta a kutató. „A hazai pályáztatás viszonylag gördülékenyen megy, a kari K+F csoport az adminisztratív ügyintézést és előkészítést hatékonyan segíti, de a nagyobb nemzetközi pályázatok esetében még több, egyetemi szintű segítségre volna szükség” – tette hozzá. A kutatók rákényszerülnek, hogy olyan területekkel foglalkozzanak, amelyekhez nem értenek: jogi, gazdasági szövegeket olvassanak, fordítsanak, azokról állást foglaljanak. A gazdasági ügyintézés, az elszámolások, ellenőrzések elvégzése nehezen megy, és sok időt elvesz a kutatástól és az oktatástól. Kívánatos lenne, ha az egyetem ehhez ösztönzést és több szervezett támogatást biztosítana, hogy azok, akik a pályázóképes korosztályhoz tartoznak, olyan háttérrel tudjanak pályázni, mint például a németek vagy az osztrákok. „Ez rengeteg forrást hozhatna a kutatásba, az oktatásba, modern műszereket szerezhetnénk be” – magyarázta Bolyai-ösztöndíjasunk, aki szerint emellett az is fontos, hogy az oktatók, a kutatók a nemzetközi kapcsolatokat ápolják. „Külföldi doktoránsunk is van a csoportban, a mi hallgatóink is mennek külföldre, ez az, amitől élővé válnak a kapcsolatok. Hosszú távon az ilyen kapcsolati háló a kutatás-finanszírozás megteremtését is segítheti.”

A kutató az oktatás és a kutatás kapcsolatát ambivalensnek értékeli. „Nagyon szeretek nagyobb létszámú alaptárgyat is oktatni, de a hallgatókkal való közös munka jelenti a legnagyobb örömet számomra. A laborunkban nem is kiscsoportos, hanem személyre szabott oktatás zajlik” – értékelte az oktatómunkát a kutató. Törekszik arra, hogy a kutatási eredmények és a kidolgozott technikák laborgyakorlatokként is bekerüljenek az oktatásba. A hallgatókkal jó a kapcsolata, önálló feladatokat ad nekik, kisebb kutatásokat végezhetnek, így rengeteget tanulhatnak. Szakterülete nagyon összetett, a művelettan mellett van benne szerves-, fizikai- és analitikai kémia, tehát a hallgatók a külön-külön tantárgyakban tanultakat összhangban kell, hogy alkalmazzák. „Nagyon izgalmas feladatnak találom megmutatni azt, hogy amit tanulnak, az a gyakorlatban is jól használható. Szerencsére a hallgatók érdeklődők, sokan jönnek” – fejtette ki Székely Edit. Sajnálatos azonban, hogy a magas óraszám mellett (jelenleg 14-16 órát tart egy héten – a szerk.) nem marad elegendő idő a kutatásra. Ha az óraszám tovább nő – és még nem lehet látni a jövőt –, akkor sokan elgondolkoznak a külföldi munkavállaláson.

A kétgyermekes kutatónő Bolyai-ösztöndíját nemcsak anyagi segítségnek, hanem szakmai megbecsülésnek és megtiszteltetésnek tekinti. Az ösztöndíj alatt összesíteni szeretné eddigi kutatásait. „Igazából a kutatásaim jelenleg nem egy konkrét területre összpontosítanak, hanem e területen belül több kisebb téma van. A kutatások megvalósításában hazai és külföldi kutatókkal dolgozunk együtt, PhD hallgatók bevonásával. Ezek koordinálása a legfontosabb feladatom, az ösztöndíj ezt a szintetizáló munkát segíti.”

A friss ösztöndíjas szakmai és emberi szempontból is hasznosnak tartja a külföldi utakat. Finnországban és Németországban is hosszabb időt töltött hallgatóként és kutatóként. Diákjait is ösztönzi az Erasmusra és egyéb ösztöndíjakra, bár ellenérzésének ad hangot azzal kapcsolatosan, hogy a külföldi tapasztalatszerzés szinte kötelezővé kezd válni. „A külföldre menni vagy itthon maradni kérdésben a női kutatók tipikusan más helyzetben vannak, mint a férfiak. Bár itthon sem tudnék aktívan kutatni a férjem folyamatos támogatása nélkül. Szakmai szempontból fontos a külföldi munka, de a célom az, hogy itthon éljek, és egyensúlyt teremtsek a családom és a szakmai pályám között” – fogalmazta meg a bme.hu kérdésére Kózelné Székely Edit.

H.A.

Fotó: Pintér Erik