2013. november 08.
A professzor Kompozit szerkezeti anyagok tönkremenetele, avagy az anyag hal(l)hatatlan hangja címmel tartott akadémiai székfoglalót.
Napjaink meghatározó szerkezeti anyagai a polimer kompozitok, köszönhetően azok kiváló mechanikai tulajdonságainak, kis sűrűségüknek, korrózió- és vegyszerállóságuknak, jó csillapító és szigetelő képességüknek. További előnyük az a mérnöki szabadság, amelynek köszönhetően akár szélsőséges méretű termékek is készíthetők belőlük. Ezt a kiváló szerkezeti anyagot nemcsak sporteszközöknél alkalmazzák, és nemcsak a járműipar használja előszeretettel, hanem alkalmazza az építőipar, az elektrotechnika, az energetika, az orvostechnika, és szinte az élet valamennyi területén megtalálhatóak. A polimer kompozitok olyan összetett szerkezetei anyagok, ahol a szívós mátrix és a nagyszilárdságú erősítőanyag között kiváló adhéziós kapcsolat van. Hallatlan előnye ennek a szerkezeti anyagnak, hogy az erősítőszálak megfelelő irányításával szinte tetszőleges tulajdonságú anyag készíthető belőle. Ugyanakkor mind a mátrixnak, mind az erősítőanyagnak meghatározott funkciója van, a mátrix védi és összetartja a szálakat, valamint közvetíti a terhelést, míg a szálak felveszik a terhelést. Ez a hatékony funkciómegosztás akadályozza meg a kompozit szerkezeti anyagok hirtelen tönkremenetelét.
Az előadásban bemutatásra kerülnek a polimer kompozitok alkalmazási lehetőségei, a jellemző tönkremeneteli módok és formák, valamint a határfelületi adhézió jelentősége. Bemutatásra kerül továbbá az akusztikus emissziónak, mint roncsolásmentes anyagvizsgálati módszernek a szerepe a polimer kompozitok minősítésében. A szerkezetek igénybevételekor, az alakváltozási-, a repedésterjedési- és a törési folyamatok következtében energia szabadul fel, amelynek során akusztikai kisugárzás lép fel, amelyet az anyagon végighaladó ultrahang tartományú hanghullám kísér. Ezeket az emberi fül számára nem hallható hanghullámokat detektálva tudjuk becsülni a szerkezetek állapotát és várható élettartamát.
Forrás: mta.hu
|
Czigány Tibor gépészmérnöki diplomáját 1988-ban a Műegyetem Gépészmérnöki Karán szerezte. A tanársegéd éveket követően 1991 és 1997 között több alkalommal az Universität Kaiserslautern, Institut für Verbundwerkstoffe meghívott vendégkutatója. A Gépészmérnöki Kar Polimertechnika Tanszékének 2001-től vezetője. A Kar dékáni tisztjét 2012-től tölti be. Megjelent publikációinak száma meghaladja a kétszázat. Kutatási területei:
Tudományos fokozata és címei:
Díjai, elismerései, ösztöndíjai: 1998 Rektori Dícséret |
Fotó: Philip János
- MA -