Műhely: „BME-s kulcspozícióban”

Mélyreható változások előtt áll a magyar elitképzés, küszöbön a kancellári rendszer bevezetése, készül az új felsőoktatási stratégia. Interjú Palkovics Lászlóval a közeljövő reformjairól.

Nyáron nevezték ki az új felsőoktatásért felelős államtitkárt, aki amellett, hogy műszaki területről érkezik, szoros szálakkal kapcsolódik a Műegyetemhez: itt végzett, majd oktatott és volt tanszékvezető.

Dr. Palkovics László 1965-ben született Zalaegerszegen, tanulmányait a Műegyetem Közlekedésmérnöki Karán végezte, autógépész szakon. Később sem távolodott el a BME-től, tanársegédből egészen tanszékvezetői posztig lépkedett felfelé a ranglétrán. Államtitkári kinevezése előtt a Gépjárművek és Járműgyártás Tanszék tanszékvezetői feladatait látta el. A Kecskeméti Főiskolán – 2009 és 2012 között – rektorhelyettesként kulcsszerepe volt a Mercedes-gyárépítéshez kapcsolódó járműmérnök-képzés kialakításában, valamint ekkor vezették be az intézményben a duális képzési formát a Mercedes és a Knorr-Bremse együttműködésével. Az utóbbi vállalathoz szoros kapcsolatok fűzik, hiszen 1995-ben nevezték ki a magyar leányvállalat fejlesztési igazgatójává, később pedig az anyacég európai vezetői pozícióiban is megfordult.

Kiterjedt kutatói eredményekkel rendelkezik, számos hazai szakmai egyesület munkájában vett részt, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kakukktojásként tekint magára, mivel nem a politikából, hanem ipari nagyvállalattól került kormányzati pozícióba, miután nem tudott nemet mondani a miniszterelnök személyes felkérésére. Házas, két gyermek édesapja, munkájában egy kollégája hihetetlen munkabírásúnak írta le, hobbija pedig a vadászat és a motorozás – legalábbis a vagyonnyilatkozatában található vadászfegyver- és motorkollekció erre enged következtetni.

A kancellárok a spájzban ragadtak

A tanév elkezdődött, de az előzetes tervekkel ellentétben még nem történtek meg a kinevezések, amelynek oka a sokszoros túljelentkezés. „Időt vesz igénybe, míg a pályázókat meghallgatjuk. Intézményenként haladunk, így az ősz folyamán valamennyi állami főiskolán és egyetemen – ahol a pályázók alkalmassága ezt lehetővé teszi – lesz kancellár”– magyarázta az államtitkár. Az új posztra pályázókkal szemben támasztott követelményeket az egyes intézményekkel együtt határozták meg, hogy figyelembe lehessen venni a helyi sajátosságokat, de a személy kijelölésébe már nincsen beleszólásuk, lévén az a miniszterelnök joga. Cáfolta, hogy fennakadásokat okozna a csúszás: „a törvény egyértelműen meghatározza a szerepeket: a kancellár a gazdálkodásért és az intézményekben folytatott tevékenységek pénzügyi hátteréért, a rektor pedig az oktatási tevékenységért felel.” Véleménye szerint az állam mint finanszírozó részéről jogos követelés, hogy az egyetemek pénzügyeit egy hozzáértő menedzser kezelje, amire nem minden rektort tart alkalmasnak, azonban elismeri, időre van szükség, hogy a rendszer kiforrjon.

Úton a felsőoktatási stratégia

Hosszadalmas előkészítés után az év végére elkészülhet az átfogó felsőoktatási koncepció. „A stratégiát öt éves időtávra alkotjuk, ennyi idő mindenképpen szükséges ahhoz, hogy az első érintett évfolyam végezzen tanulmányaival, és az eredmények láthatóak legyenek.” Bár a konkrét célok és számok még egyeztetés alatt állnak, a főbb irányvonalak már most tisztázódtak: a képzések között öt terület élvez majd prioritást. „A mérnöki és a gazdasági szakok azok, melyekre a munkaerőpiacnak igénye van, továbbá a pedagógusképzés az ország érdeke”. Kiemelt hangsúlyt kap még az orvosképzés. Az államtitkár magyarázata szerint a magyar gyógyítók kivándorlásának pozitív hozadéka, hogy jó az itthoni oktatás nemzetközi megítélése. „Komoly kereslet van külföldi diákok részéről a magyar orvosképzésre, ez egy lehetőség, amit ki kell használni” – mondta.

Emellett a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával történt megbeszélések után nagyobb jelentőséget kap az agrár-felsőoktatás is. A stratégiát évente felülvizsgálják majd. „A felsőoktatási intézményekkel folyamatosan egyeztetünk. Leülünk velük és megbeszéljük, hogy milyen távlati terveik vannak, mely területekre akarnak fókuszálni” – fogalmazott. Ez azt jelenti, hogy több esetben profiltisztításra, szakok kivezetésére kerülhet sor. „Eddig a felvett diákok száma után járt támogatás, ezért az intézmények abban voltak érdekeltek, hogy minél több diákot vegyenek fel, ami profiljukba nem illő alapszakok indításához és a minőség felhígulásához vezetett” – magyarázta. A minisztérium 10 milliárd forintos alapot különített el, melyre az egyetemek és főiskolák hatékonyságnövelő és minőségjavító strukturális átalakítási projektekkel pályázhatnak. Ugyanakkor leszögezte, hogy az egyes tanintézetek maguk dönthetnek majd az átalakításról. Ha ragaszkodnak a feleslegesnek vélt képzéshez, továbbra is elindíthatják, de a finanszírozást nem állami forrásból kell megoldaniuk.

Mindeközben a BME-n

Arra a kérdésre, hogy a BME képzéseit, például a gazdasági és kommunikációs szakokat érinthetik-e a változások, egyelőre nem tudott válaszolni, de megjegyezte: „a Műegyetem fő profilja mindig is a műszaki képzés volt”. A budapesti óriásegyetemről – mely a BME, az ELTE és a Semmelweis Egyetem összeolvasztásával jönne létre, hogy a nemzetközi toplistákon előkelőbb helyen szerepeljen – felröppent híreket úgy kommentálta, hogy az intézmények maguk dönthetnek egyesülésről és szétválásról, de nem tartaná jó ötletnek az összevonást. Úgy gondolja, a felsőoktatás minőségének emelésére két út van: az egyik lehetőség az, hogy az egyetemi rangsorok összeállításánál figyelembe vett mutatókra koncentrálnak, amin elsősorban az angolszász intézmények szerepelnek jól; vagy a piaci igényekre képeznek diplomásokat, mely a Németországban működő rendszerhez áll közelebb. „Én az utóbbit tartom jó megoldásnak, de a kettő nem zárja ki egymást, hiszen német intézmények is rangos helyen szerepelnek a listákon” – mondta Palkovics.

Állami helyett piaci finanszírozás, visszatérhet a felvételi és az osztatlan képzés

Az elmúlt években jelentős forrásokat vont ki a kormány a felsőoktatásból, megkérdeztük, változtatni fognak-e ezen: „A direkt állami támogatás nem fog nőni, mivel csökkenő hallgatói létszámmal számolunk a népesedési folyamatok miatt. Az iskolák költségvetésének eddig is csak egy része volt az állami hozzájárulás. Ösztönözni kell, hogy uniós és piaci forrásokat is vonjanak be, amihez meg fogjuk adni a megfelelő segítséget” – hangsúlyozta.

A lehetséges alternatív források között említette a gazdasági szereplőkkel való kutatás-fejlesztési kooperációt is. „A kormány az utóbbi években számos vállalattal kötött stratégiai megállapodást, mindegyikben szerepel a szándék kutatás-fejlesztési és oktatási együttműködésekre.” Utóbbira példa a duális képzés, de az államtitkár szerint ez nem mindenhol alkalmazható, és nem is kell erőltetni. „Ez főleg vidéki főiskoláknál lehet megoldás, ahol az ipari oldalról érkezik megkeresés, hogy szükségük van képzett munkaerőre.”

Mi az a duális képzés?

Lényegében ugyanolyan képzési forma, mint a levelező vagy a nappali, és attól duális, hogy egy-egy felsőoktatási intézmény és egy-egy vállalat megosztva végzi az oktatást. Egy félévben tizenkét héten át a megszokott elméleti tananyagot tanítják, az ezt követő tizenkét hétben pedig az adott cégnél kihelyezett gyakorlati órákon alkalmazzák a tanultakat. Ez nem egyenlő a szakmai gyakorlattal, inkább a laborokhoz lehet hasonlítani. Bár így a diákok tulajdonképpen kétszer annyit dolgoznak a diplomáért, cserébe azonnal be tudnak lépni a munkaerőpiacra.

Emellett – például a mérnöki képzéseken – érdemes visszaállítani az osztatlan képzést, és kiemelt fontosságúnak tartja a lemorzsolódás arányának visszaszorítását. „El kell gondolkodni azon, hogy megfelelő szelekciót biztosít-e az érettségi eredménye. Rengetegen úgy indulnak neki az egyetemnek, hogy hiányos alapokkal rendelkeznek.” Így meg kell vizsgálni a felvételi rendszer visszavezetésének, esetleg egy felzárkóztató, nulladik évfolyam bevezetésének a lehetőségét. „Szilárd elméleti tudás nélkül nincs eredmény” – mondta ki a végszót.

A cikk a Műhely XII/9. számában jelent meg.

Írta: Sándor Krisztián

Fotó: Szappanos Gergő