Együtt többet érünk (el)

Szeptembertől a BME TTK Kognitív Tudományi Tanszék egyetemi tanáraként dolgozik az MTA korábbi főtitkár-helyettese. Interjú Csépe Valéria akadémikussal.

Professzor Asszony, 17 év után „igazolt át” az ELTÉ-ről. Úgy tudni, hogy hívták.

Csépe Valéria: Jó pillanatban találtak meg – szakmai és emberi szempontból egyaránt. Úgy éreztem, hogy szűkül a szakmai-tudományos mozgásterem. Itt az új helyen olyan kutatások folynak, amelyek jobban illeszkednek a személyes érdeklődésemhez és terveimhez, valamint olyan munkatársakkal működhetek együtt, akiket jól ismerek: egy részük a tanítványom, doktoranduszom is volt. A vezető oktatók, Lukács Ágnes, Racsmány Mihály (a tanszék jelenlegi vezetője – szerk.), Kovács Gyula, hogy csak néhányat említsek mind-mind kiváló szakemberek. Vidnyányszky Zoltán barátom és kollégám nemcsak itt oktató, hanem az MTA Természettudományi Központ Képalkotó Központjának vezetője is. A mi szakterületünkön is sok szál köti össze az Egyetemet és a szomszédos új akadémiai épületben működő kutatócsoportokat, s az Egyetem hosszabb ideje otthonos környezet a számomra.

Ezzel együtt egy egyetemi pályázatra jelentkeztem, s vettem az egyes fordulókat, jóllehet 2005 óta vagyok kinevezett egyetemi tanár (még az ELTÉ-n hozta létre a Kognitív Pszichológia Tanszéket – szerk.). Minden kutatási témám, s egyetemi kurzusom megközelítése multidiszciplináris, ezért sokféle képzettségű szakemberrel dolgozom évek óta. A tanszéken erre a korábbiaknál tágabb lehetőségem van, így szívesen jöttem.

Számos feladata lesz mind az oktatásban, mind a kutatásban. 

Csépe Valéria: Ahogy azt az elmúlt években is tettem, a mesterképzésben és a doktori képzésben veszek részt. A tanszéki munka keretében új kurzusokat is tervezek. Ezek közül szeretném kiemelni a neurokognitív fejlődés dinamikájával foglalkozó irányt, az agyi és a viselkedéses változások tipikus és atipikus fejlődésének új eredményeit, modelljeit. Az ennél kicsit szélesebb érdeklődési területem több ponton is a mérnöki tudományokhoz kapcsolódik. Közel áll hozzám minden módszer, amellyel az ún. kognitív alrendszerek jobban kutathatók. Érdekel a megismerő funkciók agyi hátterének általános és specifikus hálózatokhoz köthető működése, különösen a matematikai gondolkodáshoz, az olvasáshoz, a zenéhez, köthető változások. A megismerés-tudomány, ezen belül a kognitív pszichológia ismeretrendszerére óriási szüksége van a mérnöki tudományoknak a mai világban: ezek abban segítenek, hogy az ember általános és egyedi tulajdonságaihoz egyaránt alkalmazkodó eszközöket lehessen készíteni, legyen szó tájékozódásról, információszerzésről, az egészségi állapot monitorozásáról. Ezekben mi, emberek, igen különbözőek vagyunk.

A téri megismerés új vizsgálati módszereinek köszönhetően az MTA SZTAKI vezetésével (Baranyi Péter egyben a BME Távközlési és Médiainformatika Tanszék egyetemi tanára – szerk.) egészen új lehetőségeink vannak arra, hogy virtuális térben végzett feladatok közben vezessük el az agyhullámokat, s tudjunk meg többet arról, mint ami a viselkedésben látható. Együttműködőink a BME GTK Ergonómia és Pszichológia Tanszék munkatársai (Izsó Lajos, Hercegfi Károly,) és az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének munkatársai. Az MTA TTK Agyi Képalkotó Központjában működő Neurokognitív Kutatócsoport munkatársa, Honbolygó Ferenc vezeti a két TTK-s csoport munkáit az újfajta pályázati együttműködés (NeuroCogSpace) keretében. Itt is azt látom, hogy a mérnöki gondolkodásmód megtermékenyítően hat a mi tudományterületünkre.

A NeuroCogSpace elnevezésű program az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete (SZTAKI, konzorciumvezető) a BME GTK Ergonómia és Pszichológia Tanszéke, és az MTA TTK Agyi Képalkotó Központja, valamint Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézete közös projektje. A témáról „Tanulható az együttműködés a virtuális térben” címmel olvasható cikk a bme.hu-n.

Önt korábban vagy elsőként a diszlexia vezető magyarországi szakértőjeként tartották számon. Mára az olvasási funkciókon túl mindenfajta emberi megismerési mechanizmus a szakterületévé vált. Ez akár az elkövetkező néhány évtizedre is elég feladatot jelent.

Csépe Valéria: Ma már vannak olyan szakterületek, amelyeken specialistaként emlegetnek. Ilyen a diszlexia és néhány más atipikus fejlődési mintázat, így  a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar., Ezek mindegyike eltérő fejlődés, mindenekelőtt az agyi hálózatok  eltérő működésére és együttműködésére vezethető vissza. Az elmúlt évtizedben szélesedett érdeklődésem és látóköröm az oktatási idegtudomány (Neuroscience in Education) területén, itt a középpontban a számérzék, a matematikai gondolkodás, a zene áll. Kihívást jelent annak megfejtése, hogy van-e azonosság a jelek, szimbólumok eltérő nyelvei között, és itt nem csak a beszédre, írásra gondolok. Érdekel, hogy milyen nyelvet használ a kémia, a biológia, a fizika, miként alakítja ki az emberi agy a természettudományok nyelvét. Ebben segít a kognitív pszichológia, az agyi jelek és a viselkedési mutatók együttes használata a kutatásban. Külön öröm számomra, hogy a BME TTK Kognitívtudományi Tanszék üdvözli ezt az újnak számító irányt. Specializálódnom kellett a kutatásban, de gondolkodásmódom generalista. Hozzá kell tennem, hogy egy specialista csak nagyon sok tapasztalat megszerzése után teheti meg, hogy generalista „üzemmódban” is működjön.

Hangsúlyos kutatási irány számomra a végrehajtó funkciók – tervezés, fenntartás, ellenőrzés, hibajavítás – fejlődésének kutatása. Ezek nélkül nincs kogníció, de nincs figyelem, viselkedés-szabályozás, s jól működő emlékezés sem. Ez utóbbi a tanszék egyik fontos kutatási területe, csakúgy, mint a nyelvi funkciók fejlődésének pszicholingvisztikai és neuropszichológiai vizsgálata.

Csépe Valéria az Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológia-biológia szakán kezdte meg egyetemi tanulmányait, és itt szerzett pszichológusi diplomát. Fiatal kutatóként (az első két évben akadémiai központi gyakornokként) az MTA Pszichológiai Intézetében kezdett dolgozni a Pszichofiziológiai Osztályon. Kutatásainak első évtizedét az állatkísérletekben elektrofiziológiai módszerekkel vizsgált hallási információfeldolgozási folyamatok agyi folyamatainak megismerése határozta meg. Az 1980-as évek második felében érdeklődésének középpontjában a humán megismerő (kognitív) folyamatokkal korreláló agyi kiváltott válaszok állatkísérletes modelljei álltak. 1981-ben egyetemi doktori címet szerzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 2002-ben lett az MTA doktora, 2007 májusában pedig az MTA levelező tagja. Szakterülete a kísérleti és kognitív pszichológia, valamint a kognitív idegtudomány és fejlődésideg-tudomány. Magyar és idegen nyelvű publikációinak száma száz feletti. Alapító tagja egy hazai és egy külföldi doktori iskolának. Az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos tanácsadója és kutatócsoport-vezetője és szeptember elseje óta a BME Kognitívtudományi Tanszék egyetemi tanára. 2002-ben Kardos Lajos-díjjal, 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki; 2005-ben kapta meg az Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díjat, majd 2006-ban a Magyar Pszichológiai Társaságtól a Társaságért Érdemérmet. 2013-ban az Academia Europaea is tagjai közé választotta, s tagja a Nemzetközi Tudományos Tanács (ICSU) Stratégiai Tervezési és Ellenőrzési Bizottságának (CSPR). Számos hazai szakmai szervezet vezetője, vagy tagja, több nemzetközi és hazai társaság, illetve hazai és nemzetközi szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja.

Többször lehetett hallani előadásain és interjúiban, hogy a kutatói létet életformának, azaz nemcsak hivatásnak tartja. Milyen jellemzői vannak szeptembertől a műegyetemi kutatói életformájának?

Csépe Valéria: Az MTA főtitkárhelyetteseként is fenntartottam a kutatói életformát, folyamatosan végeztem kutatói munkát. Ez nem volt könnyű az akadémiai feladatok mellett. Ma már alig ülök a digitális EEG előtt, még mindig kevesebbet vagyok a laborban, mint szeretnék, s a mért adatokon sem én csinálom a statisztikát. Kutatásaink stratégiai tervezése, megvalósítása, irányítása, a pályázati források megszervezése, a doktoranduszok nevelése sok és szép feladatot jelent. A valódi kutató nem képes feladni a hivatását, ez a hivatás átszövi a napjaimat. A nap bármely szakában jegyzek fel ötleteket, gondolatokat. Átadom a legjobb tudásomat, bevonom a fiatalokat és oktatok. De egész életemben főállású kutató voltam, és ez így is marad.

Köztudott, hogy rendíthetetlenül hisz az egyetemek és az Akadémia összefogásában.

Csépe Valéria: Pontosan. A kiválóság számít, nem a konkrét intézményrendszer. Történelmi sajátosság, hogy a magyarországi kutatóhálózatban külön utat járt be a felsőoktatás és az Akadémia – amelynek kutatóközpontjai reményeim szerint jobban és strukturáltabban működnek, mint 4-5 évvel ezelőtt a sok kis intézet –,  ám attól, hogy az MTA TTK egy egyetemi kampuszon kapott helyet, azt várjuk, hogy az együttműködések Budapestet jellemző fizikai akadályai elhárulnak, és az infrastruktúra közös használatának kézzelfogható előnyei és eredményei lesznek. Számos tudományterületen ma már kiemelkedő kutatást csak hatalmas költségek árán beszerzett és működtetett infrastruktúrával lehet végezni. Le kell szoknunk az elszigetelt hazai munkavégzésről, és arról, hogy csak a mieink lehetnek a beszerzett műszerek. Együtt többet tudunk, mint külön-külön, és minél inkább inter- vagy multidiszciplináris a terület, annál inkább együtt kell azt művelnünk. Magyarországon a kutatói pályán megtanultunk versengeni a szűk forrásokért. Most tanuljunk meg együttműködni! Ebben igyekszem aktívan és kezdeményezően részt venni, ismereteim legjavát adni ehhez, és ezt közvetíteni a fiataloknak is.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen számos alkalmazott, azaz célzott kutatás zajlik. Hogyan kapcsolódik ezekhez a folyamatokhoz egy magát elsősorban felfedező kutatónak tartó szakember?

Csépe Valéria: Felkészültem rá, hogy közelebb leszek az alkalmazásokhoz és az innovációhoz. Amit nem kedvelek, az a türelmetlenség. A felfedező kutatásnak is irányai, szakaszai vannak. Az alapkutatási fázisban sokszor még lehetetlen megmondani, hogy egy eredmény hogyan hasznosul majd.  Nem egyszer 10-15 éves tapasztalat és megbízható adat kell ahhoz, hogy elinduljon a célzott kutatás, a termékfejlesztés. Új, bemért, igazolt módszereink megjelenhetnek egy szoftverben, egy eszközben, egy új eljárásban. Ezt kifejezetten támogatom, és ez a jövő útja is. Diszlexia témában már csináltunk olyan számítógép alapú diagnosztikai rendszert, amely hamarosan elérhető lesz egy több évtizedes hazai és nemzetközi kutatást követő alkalmazási szakaszban.

Hogyan illeszthető az Ön eddigi szakmai pályafutásához a Műegyetemen összpontosuló műszaki gondolkodásmód?

Csépe Valéria: A mérnöki gondolkodásmód fontos eleme, hogy pontosan kell a célt megfogalmazni, így nekünk, más szakmájú kutatóknak is algoritmusba tehetően kell megfogalmaznunk a javaslatainkat. Nem körüljárjuk, hanem leírjuk, hogy A-ból B-be hogyan lehet eljutni, úgy, hogy a mérnökök tudjanak vele dolgozni. Amit a mérnök elvár tőlem, az legalább annyi, hogy egyértelműen és számára is értelmezhetően fogalmazzam meg a lépéseket. A pszichológus szereti a széleslátókörű, mindent egybefoglaló gondolkodást, míg a mérnöknek e széles kitekintésből be kell kényszerítenie a megoldást egy eszközszintre lebontható csatornába. A közös nyelv kialakítása megkerülhetetlen, de kihívásokkal teli, izgalmas munka.

- TJ -

Fotó: Philip János