Két évtized a hallgatók elhelyezkedésének szolgálatában

Idén már 40. alkalommal várták a munkakeresőket és a munkáltatókat a Műegyetemen. Körkép a kétnapos Állásbörzéről.

„Bízom benne, hogy számos fiatal szakember itt találja meg a számára leginkább megfelelő állást” – fogalmazott Péceli Gábor, a Műegyetem rektora a rendezvénykalauz bevezetőjében. „A széles körű, megalapozott szakmai ismereteket, a módszeres és logikus gondolkodás képességét, valamint a jó problémamegoldó készséget sorolják a Műegyetemen végzett pályakezdők erősségei közé az állásbörzéken megjelenő vállalatok” – olvasható a kiadványban.

A BME központi épületében zajló rendezvényen idén is közel 200 cég várta az érdeklődő hallgatókat és álláskeresőket. A jelentkezők az elmúlt évekhez hasonlóan magyar és angol nyelvű állás-próbainterjún, ingyenes pszichológiai, grafológiai, önéletrajzi és stílustanácsadásokon, valamint véradáson vehettek részt.

Az állásbörzével párhuzamosan zajlott a Külügyi Börze, amely külföldi tanulmányi- és munkalehetőségeket mutatott be. A 14. alkalommal megrendezett kiállításon nyelviskolák, diákszervezetek, nagykövetségek várták a külföldi ösztöndíjprogramok, szakmai gyakorlatok és munkák iránt érdeklődőket.

Kárpáti Levente vegyészmérnök-hallgató nyári szakmai gyakorlati helyet és „félig-meddig” munkahelyet is keresett, mivel a mesterképzése utolsó évében van, és szeretne az utolsó félévben munkába állni. Sok olyan céggel találkozott a börzén, amely a vegyészmérnökök számára kínált lehetőségeket. „Néhánnyal már sikerült felvennem a kapcsolatot és bizakodó vagyok, de az álláskeresési taktikámat még csak most próbálom kialakítani. Személyesen jobb próbálkozni, mert létrejön egy szemtől szembeni, emberi kapcsolat, és jobban meg lehet ismerkedni, mintha mindkét fél csak egy adatlap lenne.”

Jobbágy Bálint is közel áll az egyetem befejezéséhez, ezért keres munkát, illetve gyakornoki lehetőségeket. Szerette volna személyesen megismerni azokat a cégeket, amelyek Magyarországon a legtöbb végzős vagy pályakezdő diákot veszik fel. „Még csak néhány kiállítóval beszélgettem, de máris elégedett vagyok. Nyilván itt válik el, hogy be tudják-e mutatni úgy a saját cégüket, hogy nekem, mint leendő friss diplomásnak legyen kedvem náluk dolgozni.” Bálint szerint is sokkal jobb betekintést nyújt a cégek tevékenységébe a személyes álláskeresés, mert „reálisabb képet lehet alkotni róluk, mint egyoldalas álláshirdetések alapján”. A BME hallgatója szerint ugyanakkor „lehetne kevesebb kiállító, úgy sokkal exkluzívabb lenne az egész, és az embernek nem lenne ilyen bezártság-érzése az aulában.”

Böjte Gergő szerint is kissé túlzsúfoltnak tűnik a rendezvény, de a legtöbb információt korrektnek találta és elégedett volt a lehetőségekkel. „Most még csak egy standnál jártam, de ott érdekes pozíciók voltak.” Álláskeresési technikájáról elárulta, hogy eddig interneten próbált jelentkezni, de nem sok sikerrel, mindössze néhány interjún volt, „legtöbbször nem válaszoltak az e-mailemre”.

Wittmer Dániel, aki korábban az iskolaszövetkezeten keresztül dolgozott, és szinte mindig online jelentkezett arról számolt be, hogy „ha akartam munkát, akkor találtam”. A BME hallgatója most nyári szakmai gyakorlatot, majd valamilyen részmunkaidős állást szeretett volna találni. „Nagyon sok cég és álláslehetőség zúdult a nyakamba, nehéz eldönteni, hogy melyik számomra fontos vagy érdekes, de biztos vagyok benne, hogy sikerrel fogok járni.” Dániel ugyanakkor problémásnak minősítette, hogy a cégekről található leírásokban gyakran olyan kifejezéseket használnak, amelyekkel az álláskereső még nem is találkozott.

Tóth Márta a Budapesti Corvinus Egyetem harmadéves pénzügy-számviteles hallgatója, aki banki és pénzügyes területeken keresett nyári szakmai gyakorlatot. „Megkaptam, amiért jöttem. Mindenkitől elég jó információkra és alapos bemutatásra tettem szert, lelkesek voltak a kiállítók. Még próbálgatom az álláskeresési technikákat, de nyitott vagyok mindenre.” Márta szerint a kiállítók között lehetne több gazdasági vonalon működő cég, mert ezekből jelenleg nincs elég.

Antal Zsófit szintén a gyakorlati programok érdekelték, és a külügyi börzére is elment, hogy a nyelvtanulási lehetőségekről és a külföldi gyakorlatokról érdeklődjön. „Tetszik a börze, mindenki kedves volt, akivel beszéltem. Eddig a nagy számok törvényét alkalmaztam, úgy gondoltam, minél több helyre jelentkeztem, annál valószínűbb, hogy valahonnan vissza fognak jelezni, most viszont próbálok kicsit specifikusabb lenni.” Zsófi szerint az online és a személyes álláskeresést összehasonlítva a személyes módszer előnye, hogy azonnal kaphat visszajelzést, nem kell a válaszra várakozni, ugyanakkor nem biztos, hogy szívesen fogadják az embert, „ha csak úgy személyesen besétál egy céghez állásügyben”. 

Viharos Andornak idén nem volt különösebb célja a börzén, mert a tanszéke is biztosít szakmai gyakorlati helyeket. Korábban is részt vett a kiállításon, most az épületben tartott órája szüneteiben sétált végig a standok között. „Nem számítok arra, hogy minden cég kínál nekem való állást, de bizonyára vannak olyanok is. Ha itt nem is, akkor máshol, kisebb cégek között. Eddig még nem próbálkoztam álláskereséssel, de most a szakmai gyakorlathoz el kell kezdenem.”

Lógó Benedek az építőmérnöki szakmában keresett főként gyakornoki pozíciókat, mind külföldön, mind Magyarországon. A BME harmadéves hallgatójának eddig egyik évben sem volt alkalma jelentkezni, még gyakornoknak sem. Benedek szerint még mindig kevés a lehetőség ezen a területen, de már sikerült találnia egy osztrák céget. „Az a baj, hogy évről-évre nagyjából állandó az ajánlatok száma, sőt, most talán kevesebb is, mint tavaly. A börzével teljesen elégedett vagyok, az iparnak kellene fellendülnie, hogy több esélyünk legyen állást találni.”

További véleményeket a Műhely április 6-án megjelenő számában olvashatnak. A hallgatókkal Füzesi Tamás, a lap újságírója beszélgetett, a fotókat Baki Mihály készítette.

Az első állásbörzét 1992. március 24-25-én szervezték meg a BME-n. A mintát néhány akkori építőmérnök hallgató hozta haza Franciaországból, ahol maguk a diákok szerveztek ilyen kiállításokat. A rendezvényen több mint 30 cég várta a hallgatókat, köztük a Chinoin, a Ford, a Graphisoft, a Magyar Honvédség, a Renault, a Siemens, a P&G vagy az Unilever. A legelső kiállítók több mint 10 százaléka két évtized óta jelen van a Műegyetemi Állásbörzéken. Az első álláskiállításon 150-200 hallgató vett részt, főként végzős hallgatók.
A szervezők már az első alkalommal készítettek a börze eredményességét mérő kérdőíveket a részt vevő cégek számára, amelyekből kiderült: a műegyetemisták szakmailag nagyon jól felkészültek, és fellépésük is kielégítő, bár többen hiányolták a megfelelő nyelvtudást. A kérdőívek azt is megmutatták, hogy maguk a cégek is alaposabban szeretnének felkészülni a következő állásbörzére, mivel egyáltalán nem számítottak ilyen komoly érdeklődésre. „Ha jövőre is megrendezik ezt a találkozót, feltétlenül eljövünk” – ígérték 23 évvel ezelőtt a megkérdezett munkáltatók képviselői.
A szervezők már két évtizeddel ezelőtt is megfogalmaztak tanácsokat a hallgatók számára, amelyek az önéletrajz-írásra, az állásbörzén, illetve a későbbi állásinterjúkon követendő magatartásra vonatkoztak. „Ahol nagy tömeg van, ott nehéz érvényesülni.” „Mindenki olyanokat keres, akik tudnak angolul vagy németül, de jobb, ha mindkettőt beszélik.” „A börze rádöbbentett arra, hogy tényleg itt az ideje állást keresni” – osztották meg akkori tapasztalataikat a rendezvény után megkérdezett hallgatók.

Fotó: Takács Ildikó, Pintér Erik