Nemzetközi hallgatói színtérként látná szívesen a BME-t a külkapcsolatok felelőse

László Krisztina elsősorban az oktatás és a tudományos ismertség területén akar sikereket elérni Józsa János rektor nemzetközi ügyekért felelős helyetteseként.

 

(A cikk a Műhely XIII/11. számában jelent meg.)

Miért van szükség egy nemzetközi rektorhelyettesre?

A rektor e pozíció életre hívásával kívánta hangsúlyozni, hogy a nemzetközi jelenlétünket meg kell erősíteni. Hét évvel ezelőtt már létezett egy „fél poszt”, akkor a tudományos és nemzetközi rektorhelyettesség egy személyben testesült meg. Most azonban szétválasztották a kettőt. Egyrészt ezzel is vonzóbbá szerettük volna tenni az egyetemet a külföldi hallgatók számára, hogy lássák, kiemelten foglalkozunk velük. Másrészt növelni szeretnénk a láthatóságunkat tudományos vonalon is, mind a régióban, mind a BME-hez hasonló méretű egyetemek körében. Ennek a pozíciónak hála hatékonyabban tudunk kapcsolatokat felvenni és tartani. Fontos, hogy legyen valaki az egyetemen, aki ezzel foglalkozik és a nemzetközi szervezetekben kellőképp képviseli a Műegyetemet.

Mikor ítélné sikeresnek nemzetközi tevékenységét?

Habár manapság nagyon népszerűek a számadatok, én nem szeretném ilyenekkel értékelni a munkámat. Elsősorban az oktatás és a tudományos ismertség területén akarunk sikereket elérni. Ha az oktatásról van szó, akkor fontosnak tartom, hogy a BME kampusza nemzetközi hellyé váljon. Természetesen már most is vannak külföldi diákjaink, akik száma folyamatosan nő, azonban ők sajnos nem nagyon kerülnek kapcsolatba a magyar tanulókkal. Csak esetlegesen, például laborokban találkoznak egymással. Jó lenne, ha előadásokon és gyakorlatokon is együtt lehetnének. Ez a magyar hallgatóknak is a javára válna, mert gyakorolhatnák az idegen nyelvek használatát.

Mi a helyzet a külföldi tudományos ismertséggel?

Külföldi diákok fogadásával a tudományos ismertségünk is növekszik. Azt gondolom, hogy idegen ajkú hallgatóink létszámát növelve jobban felhívjuk a figyelmet magunkra, nemzetközi pályázatok során gondolnak majd ránk, és bekerülünk a nemzetközi vérkeringésbe is. Továbbá szeretnénk minél több egyesült államokbeli utazó-tanító oktatót idecsábítani. Ők azok, akik azért kapnak fizetést hazájuktól, hogy a világot járva oda utazzanak, és ott tanítsanak, ahol akarnak.

Nemrég összeszedtük az adott tanszékek dolgozóinak a külföldi formális és informális kapcsolatait, és ezek alapján már céltudatosabban tudjuk megkeresni azokat az egyetemeket, akikkel intézményi szinten kapcsolatokat kívánunk létesíteni. Az adatgyűjtés arra is kiválóan alkalmas volt, hogy megmutassa, egyetemünk milyen területen teljesít kiválóan. Ezekre nagyobb hangsúlyt tudunk majd fektetni a jövőben.

Hány külföldi egyetem szeretné felvenni velünk a kapcsolatot?

Hetente legalább egy megkeres minket. Legutóbb például a Leuveni Katolikus Egyetem vette fel velünk a kapcsolatot, de kerestek már Portóból és Törökországból is. Ezek alapján a Műegyetem népszerű a saját régiójában. Ezt fontos kiemelni, mivel nem tudunk versenyezni olyanokkal, mint az MIT vagy az Oxford. Ennek oka egyrészt az, hogy kicsik vagyunk, másrészt pedig, hogy magyarul oktatunk. Ez azonban természetesen nem azt jelenti, hogy egyes kutatók vagy kutatócsoportok ne tudnák felvenni a harcot a legjobbakkal, de egyetemként a saját súlycsoportunkban kell kiemelkednünk.

Vannak további lehetőségeink a hírnévszerzésre?

A tudományos ismertséghez hozzátartozik, hogy minél több szakmai és általános felsőoktatási konferencián vegyünk részt, valamint szerepeljünk olyan nemzetközi szervezetek közgyűlésein, amelyek az európai műszaki egyetemeket tömörítik. Szeretnénk mi is szervezni hasonló találkozókat, hogy itt személyes kapcsolatok, ismertségek jöjjenek létre. Valószínűleg pályázatokból meg fogjuk tudni valósítani ezt a tervünket.

A kapcsolatépítésen túl jut-e energia a tapasztalatcserére?

Jelenleg inkább a kapcsolattartásra fektetjük a hangsúlyt. Például a leuveni egyetemmel kimondottan szeretnénk tovább erősíteni az együttműködést. Előbb-utóbb minden egyetem azt szeretné, hogy ezek szellemi és anyagi támogatásban realizálódjanak. Sokkal hatékonyabban lehet nagy összegekre pályázni akkor, ha két vagy több intézmény összefog, és közösen kigondolt programokkal indul. Ezekhez viszont élő, erős kapcsolatokra van szükség. Mivel Európán belül egyre nagyobb probléma a demográfiai csökkenés, ezért sok egyetem nyitott a közös programokra. A diákcserék során például egy hallgatón több intézmény is „osztozik”, ezzel növelve az adott hely hallgatói létszámát. Mi is szeretnénk külföldiekkel felduzzasztani a tanulói bázisunkat.

A külföldi hallgatókkal történő együttműködés növeléséhez szükséges az angol nyelvű képzések bővítése. Milyen terveik vannak ezzel kapcsolatban?

Szeretnénk elérni azt, hogy elsősorban a mester szakokon egyre inkább uralkodóvá váljon az angol nyelv, hiszen ez a feltétele annak, hogy össze tudjuk hozni a külföldi és magyar diákokat egymással.

Saját angol nyelven is tartott kurzusomon azt tapasztalom, hogy egyre több magyar keresi az idegen nyelvi előadásokat. Ennek ellenére azt látom, hogy a Műegyetemre felvételt nyerők nagy többségének, bár van nyelvvizsgája, az inkább csak a papírt jelenti, és nem az aktív tudást. Mire eljutnak másod- vagy harmadévre, amikor tényleg használniuk kellene a nyelvet, már nehezen szólalnak meg. Az angol nyelvű oktatás a magyar diákok számára is több szempontból hasznos lenne.

Mit gondol, az oktatóink fel vannak arra készülve, hogy két nyelven tartsák óráikat? Terveznek esetleg létszámbővítést?

Én nem a felkészültségben látom a problémát, hanem a túlterheltségben. Egy műegyetemi oktatónak vagy kutatónak egyszerre kell magas színvonalon tanítania, kutatnia, konferenciákra járnia, pályázatokat írnia, vezetnie a hozzá tartozó diákokat, és mindezt még el is kell tudni adnia. Nálunk egy oktató maximálisan kihasznált.

Létszámbővítést nem tervezünk, mert azt csak pályázatokból lehetne finanszírozni, ami egyelőre egy külön kérdés. Viszont vannak posztdoktoraink, akik a címük megszerzése után aláírnak egy hároméves szerződést, amely keretein belül továbbra is itt maradnak. Az megint egy más kérdés, hogy ezek a fiatalok általában a családalapítás szélén állnak, és hároméves szerződésre nem tudnak alapozni.

A Műegyetem történetében ön az első női rektorhelyettes. Mit érez ezzel kapcsolatban?

Szerencsére a női szerepköröm legnagyobb problémája eddig az volt, hogy az évnyitón nem találtak nekem talárt, így valamit gyorsan rám igazítottak. Viccet félretéve, nagyon fontosnak tartom a nőknek a közéletben betöltött szerepét, azonban nem vagyok feminista. Úgy gondolom, hogy nekünk ugyanúgy tenni kell a dolgunkat, csupán az eszközeink mások. Máshogy tudunk kapcsolatot teremteni, és máshogy forog az agyunk. Annak nagyon örülök, hogy nem helyeződött nagyobb hangsúly arra, hogy itt egy új rektorhelyettes, aki nő. Mindezeken felül, azért meglepő, hogy eddig a munkám során inkább férfiakkal kerültem kapcsolatba, kevés olyan egyetem van, ahol női kapcsolattartókat alkalmaznak.

Sok utazással jár a munkája?

Ez abszolút változó. Most például lesz egy szakmai utam, ami ugyan nem a rektorhelyettességhez tartozik, de utána nem sokkal több nemzetközi szervezet találkozójára is elmegyünk. Az egyik Leuvenben lesz, ahol szeretném viszonozni az ottani rektorhelyettes látogatását, illetve szeretnék együttműködési szerződést is aláírni. A másik találkozót a Caesar szervezet koordinálja, egy harmadikat pedig a Time Association Japánban. Ez utóbbi egyesíti az európai műszaki egyetemeket, így remélem hasznos lesz mindannyiunk számára, és további intézményekkel tudjuk majd felvenni a kapcsolatot.

 

Írta: István Adrienn

Fotó: Baki Mihály, Philip János