Minőségi képzésekben, erős nyelvoktatásban és a munkatársak következetes oktatási-kutatási fejlődésében gondolkodik a BME GTK új dékánja. Andor György első intézkedései és tervei.

Mekkora váltás volt a rektorhelyettesi székből egy rövid átmenet után átülni a GTK dékáni székébe?

Andor György: Az időzítés mindenképpen váratlan volt. 2014 végén hagytam abba egyetemi vezetői feladataim ellátását, és arra rendezkedtem be, hogy tartósan „egyszerű” egyetemi oktató-kutató, e mellett tanszékvezető leszek (a GTK Pénzügyek Tanszékén – szerk.). Kövesi János 13 évig volt igen sikeres kari vezető, és közben 4 évig oktatási rektorhelyettes is, így összességében 17 év után, az én helyzetemtől teljesen függetlenül, mindnyájunk számára váratlanul döntött úgy, hogy egy évvel mandátuma lejárta előtt leköszön. Korszakos dékán távozott vele, így ez kritikus időszakot hozott a kar életében, többről volt szó, mint egy szokásos vezetőváltásról. A kari hagyományokhoz híven ekkor kezdődött meg a szélesebb körben támogatható utódok keresése, majd végül kérték, hogy pályázzak. Ebben nyilván közrejátszott a kari és az egyetemi vezetői tapasztalatom is, hiszen korábban voltam már gazdasági dékánhelyettes, mind Kövesi János, mind Veress József dékán (jelenleg az Üzleti Tudományok Intézet Pénzügyek Tanszék egyetemi tanára – szerk.) munkáját segítve. Büszkén mondhatom továbbá, hogy Detrekői Ákos, Molnár Károly és Péceli Gábor rektor egyaránt megbízott feladatokkal, így igen hosszú ideig dolgoztam egyetemi vezetőként is.

Az egyetemi közegben ezzel együtt meglepetést keltett a gyors visszatérése, ahogyan hallani lehetett.

Andor György: Igen, így volt. Főként az események sebessége miatt, meg talán azért is, mert az egyetemi kultúra szerint nem nagyon látunk bele más karok életébe, ezért az ilyen személyi változások háttere kívülről sokszor kevésbé érthető, és akár félre is érthető. Egy új rektori ciklus kezdete valamennyi dékán számára új helyzetet jelent: új vezetők, új irányvonal, új szokások stb. Kövesi János – elmondása szerint – már nem akart egy ilyenbe belekezdeni, de ettől még a karon továbbra is aktív tanszékvezető (a GTK Üzleti Tudományok Intézet Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszéket vezeti – szerk.). Én az új feladatomat is ebből vezettem le: azért történt a kar élén idő előtti váltás, hogy az új rektori ciklussal együtt a GTK is új impulzust kapjon, és ennek megfelelően rögtön gyors és intenzív lépésekben gondolkodtam. Az egyébként nagyon jólesett, hogy meglepően sok, karon kívüli kolléga is őszinte örömmel látott viszont az egyetemi vezetői csapatban.

Az első lépések mára meg is történtek, példaként említhető a GTK 400+ Ösztöndíj Program vagy az angol nyelvű képzés fellendítésének beindítása. Milyen újdonságok következtek a GTK-n?

Andor György: Mielőtt válaszolnék, hadd jegyezzem meg, hogy a 3 éves dékáni ciklus is új helyzetet teremt. Míg korábban 4-5 éves időszakokra lehetett ugyanaz egy kar első embere, ez most nagyon lerövidült. Nyár közepén hivatalba lépve már adott szervezet, költségvetés, tantervek stb. alapján kell működni, majd eltelik két év, ami után meg már nem illik radikális lépéseket tenni. Ezért már a belépés előtt elő kell készíteni a terveket, konkrét programot kell készíteni, amelynek megvalósítását nagyon gyorsan el kell kezdeni. Nálunk nyár végére előrehozott kari tanácsi ülések voltak, és nagyjából az első 100 nap alatt le is tettük a főbb változtatások alapjait. Módosítottunk a kari szakstruktúrán, az arculaton, a kommunikációs üzeneteken, de a kari költségvetésen és a szervezeti-működési szabályokon is. Született például egy új, minőségügyi dékánhelyettesi pozíció. Ez szimbolikus is, mert nagyon komolyan vesszük oktatási termékeink minőségi fejlesztését. Szinte minden kari tanácson javítgatjuk valamelyest tanterveinken, és az Oktatók Hallgató Véleményezése (OHV) mellett – országos újdonságként – bevezettük az Oktatók Oktatói Véleményezését (OOV) is. Még inkább előtérbe hoztuk az angol nyelvi képzési elemeket, és persze a GTK-n nem maradhat el a sportra való fókuszálás sem.

Kulcskérdés a gazdaság- és társadalomtudományi oktatás jó pozícionálása egy műszaki egyetemen, így ezzel külön is sokat foglalkozunk. Ez részben a BME-n kívülre, de belülre is irányuló kommunikációs feladat. Szeretnénk némi szemléleti váltást: a Műegyetemen nem műszaki oktatás van, és melléktermékként gazdasági, társadalomtudományi, természettudományi és még több más egyéb. Nem, ez így egy egység, ráadásul éppen ez a szerkezet ad hatalmas erőt az intézménynek, ami amúgy abszolút megfelel a mai egyetemi világtrendeknek is. Persze, az egyetemen a többféle terület nem azonos méretű, nálunk a mérnökképzés mintegy 80-85%-ot fed le, de ez ettől még nem alá- vagy fölérendeltségi viszony. A fociban is kevesebb kapus van, mint mezőnyjátékos, de ettől a kapusposzt még nem kevésbé fontos. Ha világszínvonalú, versenyképes műszaki egyetemet akarunk építeni, akkor annak nagyon fontos részei a gazdaság- és társadalomtudomány képzések, ilyen szakok nélkül a világban egyetlen valamirevaló „university of technology” sincs. Ez azonban minket is kötelez: egy ilyen műfajú egyetemhez illeszkedő gazdaság- és társadalomtudományi kart kell működtetnünk. Meg kell találnunk azt az „ízt”, ami alapján a nálunk folyó közgazdász-, kommunikációs, pszichológiai vagy tanárképzést az országban egyedülállónak, a maga műfajában a legjobbnak tartják. Ezt felépíteni nagyon nehéz, mert ehhez le kell bontani azokat a mély társadalmi beidegződéseket, amelyek még a szovjet felsőoktatási rendszer Magyarországi bevezetéséből fakadnak. Ez a szakegyetemek sztereotípiája, miszerint mérnök a Műegyetemen, közgazdász a Corvinuson, bölcsész az ELTÉ-n kapjon diplomát. Azon vezető egyetemek világa, ahová mi is tartozni szeretnénk, már száz éve más irányt vett, önmagukban universitas-ok, sokszínű tudományos és kulturális csomópontok. Egyébként mi is 1934 óta vagyunk „műszaki és gazdaságtudományi egyetem”, csak ez az ’50-es évektől a rendszerváltásig törést szenvedett.

Az új ösztöndíj programunk beruházás és eszköz arra, hogy tudassuk: nem csak a mérnökképzésekért érdemes a BME-re jönni. Brandépítés és befektetés is egy jobban pozícionált intézménybe, karba. Mindemellett megfelelő számú és képességű hallgatót kell vonzanunk, nélkülük nincs színvonalas egyetemi képzés. Fontos kiemelni, hogy az ösztöndíj programmal alapvetően nem több hallgatót szeretnénk, hanem az elmúlt időszakban jellemző létszámaink mellett magasabb felvételi pontszámú jelentkezőket várunk.

Az angol nyelvi és az angol nyelvű oktatásunk fejlesztése már a felsőoktatási intézmények nemzetközi versenye teremtette kihívásra adott válasz. Eddig sok mindenre elegendő volt angolul középfokon tudni, ma már felsőfokon vagy a fölött kell elsajátítani az angolt. A lehetőségeink jók: nálunk van az ország legnagyobb nyelvi intézete, anyanyelvi vendégtanárokkal soraikban. A nyelvtanárokon felül a GTK oktatói közel felének, több mint 60 kollégának van felsőfokú angol nyelvvizsgája, erre is építhetünk. Ezért várjuk már a leendő hallgatóinkat legalább középfokú angoltudással, amelyre ráépítjük a nyelvi képzésüket, összekapcsolva azt az alapszak kötelező tárgyainak angol nyelvű oktatásával. Olyan alapszakos tantervet, angol nyelvű részt tartalmazó képzési programot dolgoztunk ki, amely közel azt a nyelvi fejlődést teszi lehetővé, mintha a nálunk tanuló diák kiment volna külföldre. Erre a generációra épülne rá 2019-20 körül egy tisztán angolul zajló mesterképzés. Megjegyzem, a hallgatók fejlesztésével párhuzamosan képezzük tovább az oktatóinkat, alakítjuk ki az angol nyelvű tananyagokat is, mert csak többszálú, tudatos építkezéssel lehet itt áttörést hozni.

Az ösztöndíj program egyik célja tehát idevonzani a jó képességű diákokat. A másik cél viszont a motiválási rendszerük kialakítása, ezzel együtt képzésük tartalmasabbá, értelmesebbé, hatékonyabbá formálása. Ez egy grandiózus felsőoktatási kísérlet is a részünkről: vajon rá lehet-e venni a hallgatót egy, a mostaninál sokkal céltudatosabb szakmai és nyelvi előmenetelre? Ráadásul úgy, hogy a GTK 400+ program az évfolyam akár 2/3-át érintheti, azaz nem csak a legkiválóbbakat. Számos egyetemi és országosan szerzett felsőoktatási, szakmai tapasztalatunkat beépítettük e programba, köztük pedagógiait, pszichológiait, de pénzügyit, gazdálkodásit is.

Az OOV – ahogyan említette is – komoly újítás. Hogyan fogadták a kollégák?

Andor György: Lényeges, hogy itt sokkal többről van szó, mint egyszerű óralátogatásokról. A tantárgyi adatlaptól az első szóbeli tárgytájékoztatókig, a konzultációktól az utolsó vizsgáig, azaz, az oktatási produkciót a teljes folyamatában tekintjük át. Érthető-e a tárgy, milyen a számonkérés, volt-e kielégítő tájékoztatás, a vizsgán azt kérték-e számon, amit előtte tanítottak, hogyan alakul a bukási arány, mit látnak a hallgatók az OHV-n keresztül, és mit az oktatók OOV kérdőívek alapján – egyebek között ezekre a kérdésekre keresünk rendszerszintű válaszokat, ám rengeteg azonnali visszajelzést is adunk és kapunk. Pl. a teremben lehet túl meleg, az oktató lehet egyszerűen túl halk, ám figyeljük azt is, hogy mekkora az adott óra látogatottsága, mennyi ideig koncentrálnak a diákok, mikor kezdik nyomogatni a telefonjaikat stb. A cél, hogy két éven belül az összes kolléga részt vegyen ebben. Most kezdjük a második félévet, és lassan már elérjük a 100 bevont kollégát. Ők vagy a véleményezett, vagy a véleményező oldalán lépnek a programba. Bár számítottam rá, hogy sikeres lesz ez a kezdeményezés, de messze felülmúlta a várakozásaimat. A kollégáim lelkesen vesznek benne részt, tartalmas, konstruktív bírálatokat írnak, megbeszélik a gondokat, és örülnek, hogy egymás munkáját, sőt kulisszatitkait is megismerhetik. Szigorú protokoll alapján végzik az elemzéseket, az óra meghatározott szakaszaiban más-más szempontra vagy körülményre kell figyelniük, és úgy értékelniük. Idővel publikálni is szeretnénk a kidolgozott rendszert, reméljük, hogy a „BME GTK OOV” ismert felsőoktatási minőségfejlesztési modellé válik majd. A konkrét OOV elemzéseken túlmutat, és talán még fontosabb is, azon tabuk ledöntése, miszerint az, ami a tantermekben folyik, az érintett oktatók magánügye. Ez nem így van, az egyetemi foglalkozások átvitt értelemben is nyilvánosak, egy egyetemen, karon belül pedig közügy, ami ott történik, hiszen egy összetett közös produkció eredménye. Így ezen utolsó láncszemek főszereplői – az oktatók – egyben a többiek felelősségteljes képviselői is. Így munkájukat közösen is értékelni és fejleszteni kell.

Az oktatói előmenetel mellett a tudományos életpályamodellt is összerakták a karon.

Andor György: Egyszerű, de igen hasznos lépésről van szó. Készítettünk egy tudományos előmeneteli kézikönyvet, amit minden kollégánk a kezébe kapott. Ebben a kis füzetben összegyűjtöttük, hogy hogyan, milyen lépésekkel, teljesítményekkel lehet a tanársegéditől az egyetemi tanári szintig továbblépni, PhD-fokozatot, habilitációt vagy MTA doktori címet szerezni. Bármennyire is természetes volna, hogy ezt mindenki „fejből” tudja – ez közel sincs így. Az egyetemi karriereket ugyanis rengeteg bonyolult jogszabály, egyetemi és kari szabályok sora övezi, amelyek ráadásul gyakran alapvető változásokon esnek át, és számos kritikus elem többéves célirányos munkát követel. Aki ezekkel nincs tisztában, súlyos hibákat követhet el. A célunk, hogy mindenki lássa, mit kell teljesítenie legalább a közeljövőben, lásson előre legalább 5-10 évet, értse a publikációs elvárásokat, tisztán lássa a leginkább kritikus pontokat.

Hogyan áll a kar pénzügyi helyzetét tekintve? A fent sorolt lépések mindegyikének van anyagi vonzata.

Andor György: Minden, amit elkezdtünk, épül az előző kari vezetések munkájára, sikereire. Erősségünk, hogy az elmúlt évtizedekben állandó szorításban élt a karunk, ezért megtanultunk racionálisan működni, jól gazdálkodni, a fontos kari ügyekért összefogni. Erre építve azt szoktam mondani, hogy ha mi ugyanazt az egy hallgatóra eső pénzt megkapjuk, mint az ország többi hasonló képzőhelye, akkor az nekünk bőségesen elég. A minőségi egyetemhez és karhoz sok pénz kell, így amennyiben elkötelezettek vagyunk a színvonalas felsőoktatás mellett, egyúttal meg kell tanulnunk előteremteni ennek gazdasági alapjait is. Erre nagyon figyelünk is, mindent megteszünk, hogy az önköltséges oktatásból és az állami támogatásokból gazdaságilag is stabil, erős kart alakítsunk ki. Ezzel együtt nem sajnáljuk a korábban megkeresett pénzt a jövőben termő beruházásokra fordítani. Az is baj lenne, ha nem lenne miből, és az is, ha nem lenne mire költenünk. Szerencsénkre a GTK-s diplomák elismertsége a piacon nagyon magas, a végzett hallgatóink kelendők, sikeresek. Szeretnénk ehhez hozzáemelni a BME GTK társadalmi elismertségét, vonzerejét is.

Mikorra várja, hogy a most bevezetett intézkedések elkezdik éreztetni a hatásukat?

Andor György: Tudom, hogy a minőségfejlesztő lépések és a kommunikációs erősítés hatása reálisan majd csak a 2017-es évfolyamtól érik be. A magam részéről viszont ennél türelmetlenebb vagyok, így már a 2016-os felvételi számokban szeretnék látni érezhető javulást.

- TJ -

Fotó: Philip János