„Arra az emberileg és szakmailag is kiváló csapatra vagyok a legbüszkébb, amelyet létrehoztam”

Széchenyi-díjat kapott Monostori László, az MTA levelező tagja, a BME GPK oktatója és az MTA SZTAKI igazgatója, tudományszervező, aki az elméleti eredmények közvetlen gyakorlati alkalmazásának híve.

„Korán megismertem az interdiszciplinaritás fontosságát a gépipari alkalmazások területén, amit a Széchenyi-díj indoklásában ki is emeltek: a matematikai, a villamosmérnöki, a számítástechnikai és a gépészeti automatizálási ismereteimnek egész pályafutásom során nagy hasznát vettem”– vallotta kérdésünkre Monostori László, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet igazgatója, a BME GPK Gyártástudomány és -technológia Tanszék egyetemi tanára, akinek pályafutása szorosan összekapcsolódik a Műegyetemmel. A friss Széchenyi-díjas tudós a Fazekas Gimnázium matematika tagozatáról került a BME Villamosmérnöki Karára (ma Villamosmérnöki és Informatikai Kar - szerk.), itt is doktorált. Egy ideig tanszékvezető is volt a Gépészmérnöki Karon, a SZTAKI vezetőjeként pedig a Gépészmérnöki és a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karral vezet közös projekteket jelenleg is.

„Műegyetemi oktatóim közül legnagyobb hatással Simonyi Károly volt rám, aki elméleti villamosságtant tanított, de az ELTE-én tartott híres ’fizika kultúrtörténete’ című kurzusát is látogattam. Részben az ő könyveinek hatására írtam első doktori disszertációmat az Elméleti Villamosságtan Tanszéken (ma Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék - szerk.), amelynek oktatói közül még Veszely Gyulára és Zombory Lászlóra, a Matematika Tanszék (a VIK Matematika Tanszéke az 1990-es évek végéig működött a karon belül, majd a mai TTK Matematikai Intézetbe olvadt - szerk.) oktatói közül pedig Pach Zs. Pálnéra emlékezem különös köszönettel.” Monostori László már az egyetemi évek alatt dolgozni kezdett az MTA SZTAKI-ban. A Hatvany József által vezetett főosztályra került, amely – a BME Gépészmérnöki Karával szoros együttműködésben – gépipari automatizálással foglalkozott.

Monostori László 1953-ban született Budapesten. 1976-ban szerzett villamosmérnöki, 1978-ban pedig fejlesztő-kutató irányú szakmérnöki diplomát a Műegyetemen. 1986-ban lett a műszaki tudomány kandidátusa, 1995-ben habilitált a BME Gépészmérnöki Karán.

1992-től az MTA SZTAKI „Intelligens gyártási és üzleti folyamatok” csoport vezetője volt, 1995-től tudományos igazgatóhelyettes és az autonóm kutatóegység vezetője, majd az Intézeti Tudományos Tanács tagja. Számos alkalommal nyerte el a SZTAKI Ifjú Kutatói, valamint a SZTAKI Legjobb Témavezetője díjait.
1998-ban lett a BME SZTAKI-ba kihelyezett Integrált Gépészeti Informatikai Rendszerek Tanszékének vezetője, 2002- és 2007 között a Gépészmérnöki Karon létrehozott Gépészeti Informatika Tanszék vezetője.
1998-2001 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjat kapott, 2000-ben pedig az MTA doktorává avatták. 2004-ben Gábor Dénes-díjjal ismerték el munkásságát.

Kutatási területe: komplexitás, változások és zavarok kezelése gyártási struktúrákban; intelligens gyártási folyamatok és rendszerek; ágens-alapú (holonikus) gyártás; elosztott termelési struktúrák; digitális gyárak; virtuális vállalatok; termelési hálózatok; kiber-fizikai rendszerek, gyártási folyamatok és folyamatláncok modellezése és optimálása, termeléstervezés és –irányítás; a gépi tanulás technikái, mesterséges neurális hálók és hibrid rendszerek, és műszaki-gazdasági alkalmazásaik.

Számos szakmai testület, valamint több mint 200 nemzetközi konferencia szervezőbizottság tagja, 16-nak (társ)elnöke volt. Alapító főszerkesztője a CIRP Journal of Manufacturing Science and Technology folyóiratnak, valamint főszerkesztő-helyettese a Computers in Industry folyóiratnak. Több más, nemzetközi rangú szakfolyóirat szerkesztőbizottsági tagja is. Mintegy 410 tudományos közleménye jelent meg, többségében referált folyóiratokban, könyvekben és nemzetközi konferenciák kiadványaiban. Publikációira több mint 3000 független hivatkozást kapott.

A Széchenyi-díjat „egyedülálló interdiszciplináris felkészültségén alapuló, a mai modern gyártástudományt megalapozó és a termelésinformatika elméleti, illetve alkalmazott kutatása terén iskolateremtő tudományos eredményei, valamint iparágakon átívelő kutatásfejlesztési együttműködéseket elősegítő, a kutatási eredmények ipari gyakorlatba való átültetését szolgáló munkája, továbbá kimagasló tudományszervezői és utánpótlás-nevelői tevékenysége” elismeréseként vette át.

„A tudományos pálya első évtizedeiben az egyéni tevékenység a meghatározó” – jelentette ki a díjazott, akinek vizsgálódásai kezdetben főként az ún. intelligens gyártórendszerek területéhez kötődtek, ahol a gyártás, az informatika és a mesterséges intelligencia kapcsolódik, jelenleg ennek folytatásaként a kiber-fizikai gyártórendszerekkel foglalkozik. „A legtöbb egyéni tudományos eredményemet akkor tudtam elérni, amikor összesen három évet Németországban töltöttem ösztöndíjasként” – emlékezett. „A mérnöki pálya azonban mindig igényli a közös munkát is, és mindenkinek be kellene látnia, hogy a különböző életszakaszokhoz más-más tevékenység illik: az életkor előrehaladtával nő a tudománymenedzseri feladatok száma. Mindig igyekeztem elősegíteni az akadémiai intézeti szféra és az egyetem együttműködését, most éppen a Villamosmérnöki Karral újítjuk meg azt a szerződést, amelynek eredményeképpen SZTAKI-s kutatók újra elláthatják doktoranduszok témavezetését.”

A szervezői munka szép példája annak a csapatnak a felépítése, amelynek tagjai a SZTAKI Mérnöki és Üzleti Intelligencia Kutatólaboratóriumában dolgoznak. „Mintegy tízen védték meg kandidátusi vagy PhD fokozatukat a témavezetésemmel” – hangsúlyozta Monostori László. „Ma részben ők alkotják a labor magját, amelyet igazgatói kinevezésemig én vezettem. Olyan környezetet sikerült kialakítani, amely szakmai és emberi szempontból is kiváló, talán erre lehetek a legbüszkébb.” A kutató tudományszervezőként igyekszik előmozdítani a nemzetközi együttműködéseket, de több olyan projektet is vezetett az idők során, amelyek teljesítésére a SZTAKI hazai partnerekkel, például a BME-vel, a Miskolci Egyetemmel és kisebb-nagyobb ipari partnerekkel szövetkezett. E törekvések egyik eredménye, hogy 2010-ben a német Fraunhofer kutatóhálózat – többéves előkészítő munka után – a SZTAKI-ban hozta létre a Fraunhofer Termelésmenedzsment és -informatika Projektközpontot. Monostori László 2014-től a Fraunhofer Társaság Elnökének főtanácsadója.

Monostori László nemzetközi elismertségét jelzi, hogy személyében először választottak magyar szakembert a Gyártástudomány- és technológia Nemzetközi Akadémiája, a CIRP (College International pour la Recherche en Productique) élére, és tagjává választotta a Belga Királyi Akadémia (KVAB), valamint a közelmúltban a Német Mérnökakadémia (acatech) is. „Ezek a tisztségek lehetőséget nyújtanak a témakörben dolgozó többi magyar kutató és szervezet számára is” – tette hozzá a tudós, aki jelenleg is tervek egész sorának megvalósításán dolgozik. Ezek egyike az Európai Unió által másfél éve kiírt Teaming projektpályázat, amelynek célja, hogy az innováció szempontjából fejlettebb és fejletlenebb országok működjenek együtt és hozzanak létre közös kiválósági központokat. A SZTAKI az NKFIH támogatásával, a BME Gépészmérnöki valamint Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karával közösen nyújtotta be pályázatát a Fraunhofer társaság négy intézetével. Az első fordulón túljutottak, most üzleti tervet kell készíteniük a következő hét évre.

A jövőt meghatározó másik fontos lehetőség az European Institute of Technology (EIT) által kiírt új Knowledge and Innovation Communities (KIC) pályázat, hozzáadott gyártási érték (Added-value Manufacturing) témában. Az egész Európát átfogó pályázat szervezésében a SZTAKI és a BME GPK jelentős szerephez jut. „Mindkét projekt meghatározza a következő hét évet, és mindkettő kapcsolódik a ma olyannyira divatos „Ipar 4.0” témakörhöz, a fizikai és a virtuális világ integrációjához, amit kiber-fizikai rendszereknek is neveznek” – hangsúlyozta a kutató. „Ez a terület éppen azt az interdiszciplináris szemléletet igényli, ami az egyetem és a SZTAKI kooperációja révén évtizedek óta működik, így tudunk építeni az eddig felhalmozott tudásra. Próbáljuk megvalósítani az elmélet és a gyakorlat összhangját – ehhez persze hosszú évek munkájával összekovácsolt, ütőképes csapatokra van szükség. Ezeket a projekteket egy tanszék, vagy laboratórium egyedül nem tudja megvalósítani.”

Egy másik projekt keretében egy Ipar 4.0-ás mintarendszer kialakítására nyert pályázatot a SZTAKI, a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kara és Gépészmérnöki Kara az Audi Hungária győri kiválósági központjával. „Ez az együttműködés is erősíti az elméleti eredmények közvetlen gyakorlati alkalmazásának jelentőségét, és ide sorolható részvételünk Zala megye kisebb-nagyobb cégeinek kutatásfejlesztési feladataiban – az Opellel kooperálva.”

Monostori László egymást erősítő tevékenységekként éli meg tudományszervezői feladatait és az egyetemi oktatást. „A fiatalokkal foglalkozás fiatalon is tartja az embert” – húzza alá. „A mérnöki tudományok gyakran nem egyéni kutatói pályákra épülnek, oktatás nélkül pedig nehéz megismerkedni a legtehetségesebb fiatalokkal, a potenciális későbbi munkatársakkal. Az oktatás ráadásul rákényszerít a rendszerezésre is, arra, hogy a tudást másnak is érthetően át tudjuk adni.”

HA - TJ

Fotó: Takács Ildikó