„Kiváló oktató, miközben kutatómunkájában is jelentős eredményeket ért el”

A közelmúltban jelent meg a BME VBK Szerves Kémia és Technológia Tanszék vezetőjének életútját bemutató könyv.

Keglevich György iskolateremtő kutatómunkát végez a foszforkémia és a környezetbarát kémia területén. Szakmai tevékenységére a nemzetközi kémikusi tábor is felfigyelt; számos programra hívják előadást tartani. A soros, kétévente összehívott nemzetközi foszforkémiai konferenciát tavaly, szakmai tevékenysége elismeréseként és elnökletével Budapesten rendezték meg – méltatták a professzor kvalitásait, szervező képességét, példaértékű, intenzív oktatómunkáját, tudományos tevékenységét kollégái, köztük Nagy József, a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar (VBK) dékánja, Tőke László és Fogassy Elemér professor emeritusok, Marosi György tanszékvezető helyettes egyetemi tanár, továbbá Greiner István, a Richter Nyrt. kutatási igazgatója, a BME Díszpolgára a Műegyetem Oktatói Klubjában a Lexica Könyvkiadónak a hazai tudósok pályáját ismertető sorozata XII. kötetének bemutatóján, amelyen Búzás Ilona, a kiadó munkatársa volt a moderátor.

A „Katedra és foszfor – Két évtizede a Tanszék élén” című könyvben Keglevich György egyetemi tanár, a Szerves Kémia és Technológia Tanszék vezetőjének életútját ismerteti Szalai Barnabás Tamás író.

Keglevich György munkáját az igényesség, a szakmai színvonal, a segítőkészség és a szorgalom jellemzi – vélekedett egykori tanítványáról, jelenlegi kollégájáról Tőke László a rendezvényen, aki szerint a professzort ezen tulajdonságai és képességei miatt is nagyszámú tudományos diákkörös és doktorandusz-hallgató vesz körül. Hozzátette, pályatársának a nemzetközi sikerek mellett komoly hazai elismerése, hogy a négyévenként szavazásra bocsátott tanszékvezetői megbízást már ötször megkapta.

„Egy helyen láttuk meg a napvilágot Keglevich Györggyel a Baross utcai klinikán, de csak mintegy 40 éve ismertem meg, mint kiváló hallgatót Petneházy Imre kutatócsoportjában, elkötelezve magát a foszforkémiának” – emlékezett Fogassy Elemér professor emeritus. A szakember a közönséggel megosztotta: a professzor később az Egyesült Államokba került Louis D. Quin, a foszforkémia egyik legnagyobb egyénisége mellé, és amikor a neves külföldi tudós Budapestre látogatott,  elismerő szavakkal beszélt Keglevich György már akkor is figyelemreméltó tudományos eredményeiről. Hozzátette: hazatérése után a VBK-s oktató sorban teljesítette az egyetemi tanári követelményeket, és 39 évesen ő lett az elmúlt 3 évtized legifjabbként kinevezett professzora a karon.

„Mi úgy lettünk barátok, hogy sok mindenben ellentétei vagyunk egymásnak. Ő a piaristáknál tanult szorgalmasan, én a Toldyban kevésbé szorgalmasan. Ő az alkalmazott és ipari szerves kémia, én az anyagtudomány és technológia irányába köteleztem el magam. Ő korán kezd a tanszéken, én inkább későn végzek. Ő mindennel határidő előtt készül el, én többnyire határidő után. Amikor viszont aggódó apaként, azon vívódott, hogy a nagy fociszeretet vajon nem gátolja-e majd a fia vegyészmérnökké válását, akkor én tudtam megnyugtatni a saját példámból kiindulva, és nekem lett igazam” – kezdte személyes élményeivel laudációját Marosi György egyetemi tanár, aki elmondta azt is: Keglevich György rekordfiatalon, 37 évesen szerezte meg a Kémiai Tudomány Doktora címet, majd később „szelíd erőszakkal belőle is kikényszerítette ugyanazt”. „Nem elégszik meg a középszerrel. Elég baj ez nekem, mert szembesülnöm kell a hibáimmal. De belátom, egy jó barátnak az is a dolga, hogy betöltse a tükör szerepét” – vallotta az oktató, aki szerint alapvető személyiségjegyeik különbözősége ellenére hasonlóan gondolkodnak és közös az értékrendjük.

Simon Judit, a Lexica Könyvkiadó ügyvezető igazgatója (a BME egykori docense), aki a könyv elkészítését kezdeményezte és tető alá hozta, arról beszélt, hogy kiadványaikkal a mai fiataloknak szeretnének példát álltani. Elmondta továbbá, hogy a legújabb rész megjelentetését a Richter Nyrt. szponzorálta.

A felszólalók után Keglevich György ízelítőt adott a könyv tartalmából. Prezentációjában felidézte gyermekkorát, a gimnáziumi éveket, majd a Néphadseregben eltöltött 11 hónap utáni egyetemi élményeit, és beszámolt az azt követő USA-beli posztdoktori évéről is. Egyéni karrierjét tanszékének több mint 3 évtizedes történetén keresztül jelenítette meg, ismertetve elődeit és munkatársait, valamint a vezetés legnagyobb kihívásait, a kollektíva összefogását, a K épület süllyedő déli szárnyából való kiköltözést, a tanszékegyesítést és a fiatalítást. Előadásába beleszőtte az adott időszakra jellemző nehézségeket (pl. a Bokros-csomagot követő kari szükségállapotot), ugyanakkor az ünnepi alkalmakhoz kapcsolódó emlékeit (kerek születésnapok, tanszéki és kari ünnepek, a Csűrös-szobor és a Szántay-emlékszék avatása) egyaránt. Nem maradtak ki a vezetői elvek és a kulisszatitkok sem, amelyek révén a vendégek megtudhatták, miért fontos része a VBK-nak a Szerves Kémia és Technológia Tanszék. A műegyetemi oktató kitért arra, hogy számára a tanszékvezetőség szolgálat, és minden cselekedetét a tanszék, valamint a kar érdekei vezérlik, még akkor is, ha ez néha kisebb feszültségekkel jár. „Amióta vezető, személyes példamutatással igyekszik élen járni az oktatási feladatok vállalása és a tudományos produktumok terén” – fogalmazott. Jelenlegi legnagyobb kihívása a fiatalítás, amiben előkelő helyen állnak a VBK-n. Az elmondottakat a családi vonatkozások és Keglevich György kutatócsoportjának, illetve ipari és külföldi kapcsolatainak bemutatása tette teljessé.

A könyvbemutatón csaknem 100 munkatárs, barát és családtag jelent meg, amely koccintással, közvetlen beszélgetéssel és dedikálással zárult.

– GI –
Fotó: Philip János