Ajtónyitástól a teljes körű felújításig

Előadások és filmvetítés keretében számoltak be a résztvevők a 2019-es műegyetemi építőtáborok szakmai eredményeiről.

„Csak egy ajtónyitást kértek tőlünk, de végül egy előre nem tervezett, rendkívül összetett műszaki problémát kellett megoldanunk” – idézte fel a kezdeteket a nyári építőtáborokról szóló bensőséges hangulatú záróünnepségen Kemes Balázs, a BME Építészmérnöki Kar (ÉPK) Középülettervezési Tanszék adjunktusa, a műegyetemi helyszínű táborzáró esemény szervezője. Elmondta, az ÉPK-n nagy múltra visszatekintő hagyományai vannak az építőtáboroknak. Rászoruló közösségek megsegítésére készítenek terveket és vesznek részt azok megépítésében önkéntesként a kar oktatóiból és hallgatóiból álló különböző csapatok. Az általa felidézett ajtónyitás azonban nemcsak egy sütöde átépítésének konkrét kezdőlépése volt: a munkában részt vevő diákok olyan környezetbe kerültek és olyan világba pillanthattak be, amely szemléletüket is jelentősen megváltoztatta.

Mivel az építőtáborokban résztvevők létszáma korlátozott, ezért a szervezők olyan záróeseményt terveztek, amelyre viszont bárki ellátogathat és tájékozódhat a programok alatt végzett hallgatói feladatokról. Kemes Balázs 12 éve szervez építőtáborokat, jelenleg két helyszínen irányítja a munkát: a Perbáli Gyermekotthonban, valamint a monori Tabánban, ahol az Elfogadás Sütöde átépítése is zajlott. Az utóbbi helyszín dolgozói – az ott készült süteményekből kóstolót prezentálva – eljöttek a műegyetemi ünnepségre.

A tábor a hallgatók számára valós építészeti feladatok átgondolását és gyakorlati megvalósítását nyújtja, amely a „Kultúra és építészet” tárgy keretében került be az egyetemi oktatásba.

A Perbálon táborozók három éve foglalkoznak a gyermekotthon egyik külső helyszínén lévő elhagyatott családi ház rekonstrukciójával. A lassan 20 éve használaton kívül álló, fejújításra szoruló épület a Zsámbéki medencére jellemző, hagyományos hosszú ház, amely a település központjában található és jó adottságokkal rendelkezik. Megfelelő funkcióval a Perbáli Gyermekotthon hétköznapjait gazdagíthatná.

Az idei táborban az átszellőztethetőséget biztosító tetőablakok beépítése várt a fiatalokra. Sok vállalat támogatta a felújítást: a Fischer és a Velux alapanyagokat, valamint értékes szakmai tanácsadást, a Bosch pedig szerszámokat biztosított. Végül három tetőablakot és két tetőkibúvót készítettek el.

Tetőablakok beszerelésének előkészítése (Fotó: Szűcs László/Képkocka)

Elkészült tetőtér (Fotó: Kemes Balázs)

Az intézmény mindennapjaihoz tartoznak a különböző terápiás programok, amelyek látványos elemei a kézműves foglalkozások. Rongyszőnyegek, dísztárgyak és egyszerű használati termékek készülnek a „LABORATÓRIUM” névre keresztelt műhelyben. Mostanra azonban nemcsak kinőtték a programok a rendelkezésre álló helyiséget, de egyre nagyobb igény mutatkozik a többségi társadalom tagjaival való találkozásra. A műegyetemi hallgatók által felújított épület új közösségi műhelyként funkcionál majd, emellett a faluval való kapcsolatot is erősíti.

A zárórendezvényen jelen levő csapattagok (balról jobbra): Ficsor Enikő, Fajcsi Roland Vince, Tóth Kincső, Drienyovszki Tímea, Kovács Fruzsina

Kemes Balázs a másik helyszín, a monori tábor történetét felvázolva elmondta, 2012-ben egy személyes megkeresést követően indult az a máig tartó kutatómunka, amelynek első kézzelfogható eredménye volt a 2014-ben felépített biobrikett szárító. A sikeres projekt a Máltai Szeretetszolgálat 2004 óta működő Tabán Integrációs Programjába illeszkedik. Monor Tabán nevű városrészében csaknem félezer, mélyszegénységben élő lakik, akiknek közel fele gyermekkorú. A fejlesztésnek tehát fontos célja a felnőttek foglalkoztatása, a közhasznú szervezet által indított segítő szándékú kezdeményezések – mint például a délutáni gyermekfoglalkozások, tanulmányi programok, képzés – önmagukban nem hatékonyak, ha az azokhoz kapcsolódó tevékenység a telepen nem megoldott. Jól illeszkedett mindebbe az Elfogadás Sütöde átalakítása, hiszen ha beindul a vállalkozás, az sokaknak munkát ad, egyúttal a társadalmi integrációt is megvalósítja.

„Nagy tanulsággal szolgált az a folyamat, ami alapján láttuk: miképpen lesz az ötletekből, majd a tervezőasztalon lévő vázlatokból kész épület. Az idei monori táborban résztvevők – elsőként a munkálatok történetében – végig a telepen laktak és megismerték az ottaniak életét. Nem tudunk kívülről igazán segíteni, ha egy kicsit sem tapasztaljuk meg a tabáni hétköznapokat” – hangsúlyozta a szervező.

Veranda faszerkezetének gyalulása (Fotó: Kemes Balázs)

A terveknél kezdetben kisléptékű beavatkozással számoltak: a sütöde munkatere és a raktárhelyiséget elválasztó falra kellett ajtót nyitniuk. Ehhez felmérték a helyszínt majdan használók igényeit, hiszen kiderült, nem mindegy, hogy a munka nagy része ülő, vagy álló lesz, ehhez kellett a bútorokat is megtervezni. A hallgatók elkezdték a leendő ajtó helyét keresni, végül célszerűbbnek tűnt egybenyitni a két helyiséget. Az aljzatot is felbontották, majd a fagerendás tető- és födémszerkezetet újították meg; a sütöde munkaterének kialakításához pedig használt ipari konyhai berendezést szereztek.

Régi sütöde falának bontása (Fotó: Kemes Balázs)

Elkészült sütöde részlete (Fotó: Máté Albert/Képkocka)

A tábor résztvevőire a helyiek főztek. A munka folyamatos volt, hétvégente azonban tanulmányi kirándulásokat szerveztek, Szentendrén például a Solar Decatlon verseny műegyetemisták által tervezett épületét is megtekintették a hallgatók.

A zárórendezvényen jelen levő csapattagok (balról jobbra): Gránásy Sára, Varga Kristóf Renátó, Juhász Dániel, Örökös-Tóth Eszter Ágnes

„Akik ebben a projektben részt vesznek, látni fogják, hogy kis lépésekkel haladunk a kitűzött cél felé és együtt sok mindent elérhetünk” – hangsúlyozta a Máltai Szeretetszolgálat projektkoordinátora, Deákné Juhász Kata a rendezvényen bemutatott dokumentumfilmben, amelyet a BME Építészmérnöki Kar médiával foglalkozó öntevékeny körének, a Képkocka – Építész Média Körnek technikai vezetője, Máté Albert készített, hiszen 2014 óta követi fotósként és videósként a telepen zajló felújításokat. Kezdetben még az építészhallgató szemével figyelte a munkálatokat, később viszont egyre inkább a személyes kötődések és történetek váltak érdekessé számára. Alkotásának címe kifejezi minden érintett – hallgató, tervező, segítségre szoruló – közös érzését: „érdemes álmodni”.

HA-GI
Fotó: Philip János